Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-23 / 21. szám
1914. május 23. Evangélikus Lap. 21. sz 3. oldal Észrevételek. A lelkészfizetések rendezése — sokan elfeledik, — a kongrua törvény elfogadása után a mi kezünkből kisiklott. E törvény után illusio — önámitás az egyháznak fizetésrendezésről beszélni. Nemcsak bevágnánk az útját az 1848. XX. t.-c. igazságos és méltányos további végrehajtásának, hanem zavart támasztanánk és egyenetlenséget; hiszen a kongrua bevallások nem egyöntetűen történtek, ahány kerület, egyházmegye van mind máskép értékelt. Igen a fizetésrendezést uj összeírásnak kellene megelőzni, a melyet az egyház egyetem egyforma elvek megállapítása mellett tétetne meg. Ezt esik akkor lehetne megtenni, ha a kormány nem egyeseknek, hanem az egyetemes egyháznak adná úgy a kon<>riuit mint a korpéilékot s az egyetemes egyházra bízatnék a segély elosztása — vagyis a fizetések rendezése. — De hát a kormány ő tudja miért, itt ne feszegessük, ezt a pénzt nem adja az egyetemes egyháznak, hanem egyeseknek — ezért mi nem is rendezhetjük fizetéseinket. Majd ha minden államsegélyt egy meghatározott összegben kaphat meg egyházegyetemünk — a miért küzdünk — a mi az 1848. t.-c. teljes méltányos és igazságos végrehajtásakor történhetik meg — akkor igen is, egyházunknak módjában áll úgy a lelkészi, mint tanítói fizetéseket rendezni — addig más utón kell keresnünk a segélyezést. Meg vagyok arról győződve, ha az egyház rendezhetné a lelkészi fizetéseket, nem állana elő olyan eset mint az „Örálló“ 19-ik számában olvasható pályázat mutat. A csanálosi kongrúás lelkészi állást maga az egyházmegyei elnökség stólán s egyéb még jócskán számítható dolgokon kívül 2737 korongra becsüli! Gyürky javaslata szerint még járna neki ha feleséges 400 korona. Nem is lenne rósz ez állás. De hogy ennél még jobb kongrúás állások is vannak, bizonyítja az az eset, hogy Csanálos község gyakran cserél gazdát. Miért is küzdünk mi? Törzsfizetésünk legyen 2400 korona, legyen korpótlék, családi pótlék, nem is tudom már hol tartunk. Hát nem gondolkodnak az ily kongrúás lelkészek, hogy örökös nyavalygásunk hatása alatt valaki ott a minisztériumban szinte irónt fog és számítást tesz, s megadják kongruával a 2400 korona törzsfizetést, a felesleget meg visszakövetelik. Ott is tudnak ám számítani. És most belátom, h gy igaza van a szerkesztő üzenetben panaszkodó szegény kongruás papnak,* nem az espereseket és egyházmegyei felügyelőket kellett volna a zsinatra küldeni — nem! ez nagy hiba! hanem a csalánosihoz hasonló, folyton elégedetlen kongruás lelkészeket. (Felügyelők nincsenek kongru- ások) ők csakugyan jobban tudnák rendezni a lelkészi fizetéseket mint a mostani küldöttek. Varjsa Gyula cspecs. * Nem kongruís lelkész volt a panaszkodó, hanem igazán teljesen érdektelen e.'yén. (Szerk.) Az HMiiy II. és III. résziM módosítása Mim iiótl zsinati irtsál illése. III. A május hó 11-én tartott ülésben I)r. Kéler Zoltán előadó a napirend előtt felszólal és erősen megtámadja az „Evangélikus Lap“-ot rosszhiszeműnek mondott kritikájáért. A kritika abból állott, hogy tudósítónk helytelenítette azt, hogy az előadók saját különvéleményüket az egyháztanácsok felállítását illetőleg fen- tartották és annak kinyomatását kérték, de a bizottságok hatáskörének Dr. Meskó László által indítványozott kiterjesztésére vonatkozó javaslatot el nem készítették. Mi ezt a kritikát fentartjuk, mert az dacára a bizottság szépitgető eljárásának, mellyel az előadói tisztségről való lemondással fenyegetődzö Kéler Zoltánt megnyugtatni iparkodott, való tényeken alapszik. Hogy a mulasztás megtörtént azt igazolja az a tény, hogy az előadók a május 11-én tartott ülésben azt pótolni iparkodtak, habár más irányban, úgy akarván feltüntetni a dolgot, hogy Meskó csak az elnöki hatáskör és nem a bizottságok hatáskörének kiterjesztését indítványozta, de ez a „fordulat“ tudósítónk kritikáját meg nem cáfolja, mert a januái hó 27-én felvett jegyzőkönyv szerint Meskó a bizottsági hatáskör kiterjesztését tervezte és május hó 4-én is erre vonatkozó javaslatának hiányát nehezményezte. A május hó 11-én ülésezett bizottság, melyben a tagoknak fele és épen az indítványozó Dr. Meskó László nem voltak jelen, tévesnek jelenlette ugyan ki a január hó 27-én kelt jegyzőkönyvet, de ha a bizottság ezen utólag tévesnek mondott tényt május hó 11-én rectifikálja, akkor nem szabad az „Evangélikus Lap“ május 9-én megjelent és a téves jegyzőkönyvre alapított kritikáját „roszhiszemünek“ qualifikálni. A dolog lényege különben az, hogy az előadók és velők a bizottság Dr. Meskó Lászlónak igen alapos és életrevaló indítványán a május hó II. és 12-én tartott ülésekben meghozott határozatokkal csak rontottak, mert a cél a közigazgatás egyszerűsítése, melyet Dr. Meskó indítványával elérni akart ezen határozattal csak vajmi csekély mértékben érhető el. A bizottság ezen egyszerűsítési szakaszt a következő szövegezésben állapította meg: Ha a 242-ik §. szerint az egyetemes közgyűlés hatáskörébe tartozó valamely ügyben sürgős intézkedés tételének szüksége forog fenn, vagy ha a késedelem kárral vagy veszéllyel jár, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő felelősség terhe mellett a szükséghez képest intézkedhetik, de joga van intézkedése előtt ily ügyekben az illetékes egyetemes szakbizottságot meghallgatni s ha a bizottság jelenlévő tagjainak a/3-a<J része az azonnali intézkedést véleményezi, az egyetemes egyházi és iskolai felügyelő ezen szakvélemény
