Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-23 / 21. szám
IV. évfolyam. 21. szám. Aranyosmarót, 1^14. május 23. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSAOALHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősébe elmére Nagybörzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol — Hőszerkesztő: SZThhl. Felelős szerkeszt? es kiadó: SZIHO FAmunkatársak : HOWNYANSZKY A1. ADAH LIC. P1ZÉLY ÖDÖN és HZBLÓMYI ÖDÖN dr. ra : Egész évre 12 K., es szám ára 30 fill. irdetéa dijaI 28 K., féloldal M K., ncgycdulilal isebb hirdetések (pályázatok) minden szava ti fill. Trtbbszifr megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: Sass János: Álljunk vagy haladjunk? — Varga Gyula: Észrevételek. — Az alkotmány II. és III. részének módosítása tárgyában kiküldött zsinati albizottság ülése. — Különféle. — Irodalom — Hirdetések. Álljunk vagy haladjunk? A csüggedtség lankasztó szele gyakran végigcsap sorainkon. Majd itt, majd amott halljuk felhangzani a reménytelenek fájdalmas panaszszavát. Szegénység, részvétlenség, fagyasztó közöny és hatalmas ellenséges támadások ritkítják sorainkat, megakasztják előrehaladásunkat, meghiúsítják legszebben kidolgozott terveink megvalósít sát. Érdemes, sót szükséges gondolkodni a felett, mi az oka a vert sereghez hasonló kedélyállapotnak, holott csatában sem volt részünk, vagy ha volt, onnan győzedelmesen kerültünk fölül. Mégis habár nyilvános intézményeink élet pezsgését tanúsítják, egyházunk testében mintha őrlő szú pusztítaná a szerveket, vagy valamely élősdi növény emésztené az életnedveket. A legázolt hadsereg nem veszti el lelki erejét, mig él a bajnokok szivében az eszme, melyért síkra szálltak. Az eszme győzelméért küzdő harcos meghal, de el nem csügged és meg nem adja magát. A csüg- getegség annak a jele, hogy az eszme ragyogó fénye elhalványult, az eszme életkeltő meleg napsugarát idegen elemek felhői eltakarták szemeink előtt. A protestantizmus alapeszméje a lelkiismeretsza- badság, mélynél fogva az egyén a mennyei Atyához való közvetlen, gyermeki viszonyában önálló, bármiféle erőszak bilincseivel szemben független. És minél műveltebb, felvilágosodottabb a társadalom, annál fejlettebbek és egymástól különbözőbbek benne az egyéniségek, annál kevésbbé tűrik meg ezek az egyformaságnak korlátáit. A protestantizmus azért nevezheti magát méltán legtisztább keresztyénségnek, az igazi keresztyénség letéteményesének, mivel Krisztus urunk is vallásszabadságot hirdetve boldogította a benne hívőket. Nem a Garizim hegye, nem a Mória hegyén épült templom nyújt az Isten imádásának foganatos- ságol; mert az Isten lélek és akik őtet imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Nem a felekezetek különböző tanainak szigorú követése által szerzi meg az ember az ő lelkének üdvét, a társadalom az ö állandó, liáboiitlan nyugalmát, hanem a mennyei Atya iránt' gyermeki tisztelet, a felebarátok iránti önzetlen szeretet és az Isten törvényei iránti föltétien engedelmesség. Ez az eszme úgy látszik háttérbe szorul a vallásos testületek inegkövesült szervezetében a megállapított hittételek megmozdíthatom oszlopai mög . Mindegyik vallásos testület azt hirdeti önmaga felöl, hogy egyedül az ö birtokában van, — hogy bölcs Náthán példázatával éljek a lélek üdvösségének eredeti gyűrűje. És e tekintetben a protestantizmus alig különbözik a pápás egyháztól, mely azt állítja, hogy ő az egyedül üdvözítő egyház Mindegyik azon igyekezik, hogy az ö saját tanainak megtámadhatlanságát bizonyítsa s e törekvés mellett arról a kötelességről, hogy minden embernek lelki szükségleteit, bármely fokán áll az a mivelődésnek — megfelelő módon ki tudja elégíteni. Az elv, a rendszerért — mondja Tompa AAihály — marjátok egymást .........és meddő elvvitátok mell ett az emberiség romlik, szenved. Most a vallásos testületek e merev magatartása okozza, hogy az emberek túlnyom»') nagy többsége — különösen pedig a vezérlő szerepre hivatott miveltebb osztály — a vallásosság lényege tekintetében sötét utakon vezértelenül tévelyeg. Akárhányszor halljuk egyesek és pedig műveltek ajkairól ezt a lehetetlen nyilatkozatot : Én hiszek Istenben, de vallásos nem vagyok. Az egyik rész megelégszik azzal, hogy hiszen vallván felekezete tanait részt vevén a vallásos cselekményekben, vallásosnak nevezi magát, de nem tartja szükségesnek, hogy akár az önmaga, akár a felebarátai iránti Isten parancsolta kötelességeinek megfeleljen. Sem magán életében, sem a közéletben nein tanúsít hit által áthatott lelkületet, sőt kész kárhoztató Ítéletet mondani bárkire, aki a felekezet egyik vagy másik tanát elfogadni néni hajlandó, vagy egyik-másik vallásos cselekménynek nem tulajdonít nélkülözhetetlen fontosságot.
