Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-03 / 1. szám
1914. január 3. 3. oldal. Evangélikus Lap. 1 sz. Abban is igazuk van a felszólalóknak, hogy a zsinati javaslat túllő a célon, midőn a 245 §- ban az Apponyi féle törvényt recipiálja mert — habár kívánatosnak tartjuk, hogy az egész magyarhoni egyház megmagyarosodjék,.— a magyarosítás mégsem lehet az evangélikus egyház célja. A második dokumentum, a mely az észrevételekbe van foglalva, a horvát-szlavon-dalmát országos kormány átirata, a mely a hor- vát-szlavon esperességből egy kerületet akar csinálni. Ezt a kívánságot már elvi szempontból ellenezni fogjuk, mert mi egyesíteni és nem szét darabolni akarunk. Mi, a mint e lap múlt évi 47 és 48. számaiban kifejtettük, az egyházi alkotmánynak oly át alakítását óhajtjunk, hogy a hatalom az egyház község és az egyetemes egyházi tanács között megoszoljék és a kerületek kezéből kivétessék. Már ebből a szempontból tekintve is ellenezzük tehát egy új egyház kerület felállítását. De különben a hívek lélek számára való tekintettel sem engedhető meg, hogy az egyháznak egy 20000 lélekből álló része annyi jogot gyakoroljon, mint a 200.000 lélekszámot meghaladó többi részek. A horvát — szlavón egyházkerület nem lenne egyébb, mint status in statu,a mely folyton külön jogokat követel és csak azért marad velünk, mert tölünk anyagi támogatást vár. Szívesen megadjuk, de azután maradjon velünk a lehető legszorosabb kapcsolatban a Horvátországban úgyis idegenben élő evangélikus lakosság. Sztehlo Kornél. Művelt köreink egyházi közönyéről. Tagadhatatlan tény, hogy műveltjeink sorában különösen férfiak közt csak kevés a hivő keresztyén, a szilárd a meggyőződésű evangélikus. Igaz, hogy itt több fokozatot kellene megkülönböztetni, kezdve azokon, akik magukat teljesen távol tartják az egyházi élettől, az isteni tiszteleten, egyházi ünnepeken soha meg nem jelennek és egész viszonyuk az egyházhoz mérő kritikában, negációban merül ki — és végezve azokon, akik az egyház belső életével mitsem törődnek, de legalább annak jogi ténykedéseiről tudomást szereznek, tehát részt vesznek az egyházi gyűléseken és választásokon. E határ között több árnyalat és átmenet akad, de valamennyit összekapcsolja az a közös vonás, hogy nem annyira vallásos szükségletek kapcsolják az egyháztagokat az egyházhoz, hanem inkább külső, vagy legalább nem vallási okok: mint a szokás hatalma, az ősi hit iránti kegyelet, az anyára és gyermekekre való tekintet, de nem ritkán csak az, hogy állami és társadalmi helyzetűk egyelőre biztosabb és több kiváltsággal kecsegtető, míg valamely „rendezett* hitfelekezet tagjai. Szívesen konstatáljuk azonban azt is, hogy sok esetben bizonyos öntudatlan vallási érzés tartja őket vissza attól, hogy azt a köteléket, mely őket az egyházhoz fűzi, végleg elhagyják. És ez már igen biztat > jelenség. De a legtöbb esetben mégis úgy van, hogy a vallásos egyházias érzületnek van legkisebb része abban, hogy megmaradnak abban az egyházban. mellyel belsőleg elégedetlenek, meghasonlottak E sajnálatos és természetesen nemcsak Magyar- országra szorítkozó jelenségnek több oka van. Fischer stuttgarti tanár körülbelül 9—10-et sorol fel. melyek közül néhányat átvehetünk. Az első korunk nyugtalansága, sokféle elfoglaltsága. Aki egész héten keresztül a modern élet idegbontó munkájában fáradozott az vasárnap teljes pihenést, esetleg felüditő szórakozást óhajt. Már pedig nem látja ilyennek a vallásos kérdésekkel való foglalkozást, az istentisztelet látogatását s azért más módokat választ és bizonyára nem mindig a legjobbakat, mert ugyan mi pótolhatná azt a nemes megfeszített munkát, melyet az egyház az istentisztelet oktatás és lelki gondozás terén végez? Kétségtelen azonban az. hogy ma igen sűrűn hallani „nincs időnk a vallás, a egyház számára“. Ez pedig már nagy baj, mert ha igazán megvan, a legnagyobb elfoglaltság közepette is jele dkeznie kellene a vallásos szükségletnek. — Egy másik jelentékeny ok, mely műveltjeinket elvonja az egyházi és vallási érdekektől, a szellemi és esztétikai tápláléknak az a rengeteg sokfélesége, mely a mai nemzedéknek rendelkezésére áll : sajtó, irodalom, előadások színház, mozi és hangversenyek stb. Természetes, hogy sokan éppen ezeket a szórakozásokat keresik fel, mert hisz egy-egy vasárnapi prédikáció ezt a töméntelen újat nem ölelheti fel; pedig ők-mindig újat, csak újat akarnak. Egy harmadik és ez szerintünk a legfőbb ok —. hogy műveltjeink a kc- tesztcnyséi» jelenlegi formájával nincsenek megelégedve. Ügy látják, hogy a keresztyénséget még mindig az újkori tudományok által megdöntött antik világnézet formájában hirdetik az egyházak, holott a sajtó révén ellentállhat t'anul terjedő felvilágosodás a régi dogmákat és a naiv bibliai hitet rég kikezdte, hogy az ev. papság nagy része sem hisz már bennök és dacára annak a katholikus példát követve a vallástanitásban és ajszó széken megdönthetetlen igazságnak állítják oda az örök vallási gondolatok elavult teológiai formulá- zásait, sőt hogy vannak az ev. papok közt olyanok,
