Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-09 / 19. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 19. sz. 1914. május 9 gását nem láthatjuk, a napot sötét felhők borították el. És vájjon ott voltak-e a protestánsok, ahol a gondolatszabadság ves;élybe döntése ellen, a gondolatszabadság megoltalmazásaért kellett volna síkra szállani? Megengedem, hogy a gondolatszabadság lelkes harcosai közt protestáns férfiak is akadtak, de arról nem tudok, hogy a hivatalos egyház vagy az egyház vezetői-s tisztviselői a jellegük kidomborításával csak egy szót is elhangoztattak volna a gondolatszabadság épségben tartásáért, viszont azonban elszomorkodva-kellett tudomásul vennem azt, hogy akadt hivatalos vezetőink közt olyan is, aki legszebb éveinek dicséretes tényeit megtagadva, nyiltan helyeselt a hatalmi ténynek. Igazat adok Sz. L. urnák abban is, hogy a 368. §. alkalmazása csak kárt okozna egyházunknak, h gy oly értékes egyéniségeket idegenítenénk e! magunktól, akiknek lelkesítő munkájára az egyhamar és könnyen eljöhető nehéz napokban nagy szükségünk lehet. Fentebb hivatkoztam a református testvéregyház törvényhozására, — sőt hirtelen a római katholikus egyház élete felé esvén tekintetem, fénylő csillagként tűnt fel egy oly férfiú működése, akit ugyancsak áthat a gondolatok szabadsága, akit bizony mi protestánsok irigyelhetünk attól az egyháztól, mely eddigelé a szabad kutatás elvét kárhoztatta. Nos tehát, ha a 368. §-t az egyházi törvénykezés lelkiismeretesen alkalmazza, úgy a Prohászkáknak köztünk sem lehetne nyugalmuk. Nem egyedül az én csekélységem az, aki azt a véleményt hangoztatta, hogy a protestantizmusnak hitelveiben meg kell újulnia s egy újabb reformátióra van szüksége. Mikép lehetséges ez aztán a lelkiismereti szabadság, a gondolatszabadság szárnyainak megnyirbálásával? Úgy látszik, hogy a mi vezetőink ma a huszadik században sem ismerik fel annak igazságát, amit az angolok halhatatlan költője: Lord Byron már száz évvel ezelőtt megmondott: „Pár millió lény téved, annyi szent, vagy még kisül, — mindnek igaza van! Segítsd meg Isten e fagyos jelent, mert oltárlángja már már hamuban; Küldj új prófétát, vagy költsd fel a lent szunnyadót. Egy-egy hit csakugyan megkopna végkép pár ezer évvel, ha Isten néha nem frissítené fel.“* * Don Juan XV. ének 90. vers. m a WrHi-1 ianaslai ? Gyürky javaslatának alapja: vegyünk el az adó- csökkentésre használt államsegélyből 260,000 koronát s azt adjuk a lelkészeknek. Vegyük el azoktól a szegény egyházközségektől, amelyek a segély mellett még mindig 467o egyházi terhet hordoznak. Vegyük el ezektől a szegényektől s azt adjuk a lelkészeknek a kik az államtól kongruát és korpótlékot kapnak! Szegények pénzét e célra fordítani — a gazdag egyházakat is ebben részesíteni — nem szabad. De nincs is szükségünk erre Fizetéseinket 2,400 koronára nem emelhetjük, ezt Gyürky is elismeri. A kongruával, kor- pótlékkal a lelkészek tisztességes megélhetéséről gondoskodva van. A segélyezésre ott és akkor van szüksége a lelkésznek, midőn gyermekeit taníttatja. Sehol se hallottam, hogy valamely hivatalnok azért kapjon családi pótlékot, mert megházasodott, hanem kap akkor, midőn gyermekei vannak! Ekkor adjon egyházunk segélyt tekintet nélkül arra kongruás-e vagy nem kongruás! Óvakodjunk híveink terhét ebben az államsegélyes világban újabb súlyos terhekkel emelni. Nagy kérdés megszavazná-e a zsinat a 2°/ -ot a hívek államadója után — ugyancsak a papoknak?! Vegyük tekintetbe egyházunk szegénységét s ezt tekintetbe véve nem áll előttünk más teendő, mint az egyetemes gyűlés által elfogadott Sztehlo-féle javaslat erősítése. Ha már fizetéseinket nem emelhetjük, ezt a ’segélyalapot erősítsük, amely azután 15—20 év múltán a most nem teljesíthető kívánságokat is képes lesz megvalósítani. Ma az a fiatal lelkész fizetés dolgában ott van, ahol mi öregek 30—40 év után, s 15 év múltán még jobban érezhető lesz a segély náluk, vagyis akkor midőn gyermekeiket taníttatni kell. Segélyalap vagy családi pótlék gyarapítására szolgálna: 1. A zsinat közigazgatási költsége eddig a kerületeknek adatott 80,000 2. A segélyalapnak megszavazott 72,000 3. Közalap felemeltetvén 1 ennek 72% 40,000 4. A lelkészek korpótlékainak 2% . . . 35,000 Összesen: 227,000 ebből tőkésítessék 80,000 vagy 100,000, a többi ősz- tassék szét a 10 éven felüli gyermekek között 20 vagy 24 éves korig, tekintet nélkül kongruás, vagy nem kongruás a lelkész, akár mennyi gyermeke van. Tőke gyűjtés nélkül az alap nem lehet életképes. Hozzájárulásunk nélkül nem lehet a mienk. Feltétlenül hozzá kell járulnunk. Legszebb volna, ha a lelkészek értekezleteiken ezt maguk ajánlanák fel. így lehet minden szegénységünk mellett a lelkészeken segíteni akkor, midőn arra leginkább reá SZOrulnak- Varga Oyula esperes.
