Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-09 / 19. szám
IV. évfolyam. 19. szám. Aranyosmarót, 1914. május 9. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRS A DA LHI HETILAP. Szombatonként jelenik meg. A lapot illető közlemények és küldemények, az előfizetési és hirdetési dijak a lap szerkesztősébe elmére Nagybörzsönybe (Hontmegye) küldendők. — Hiányzó lapszámokat a nyomda pótol. — főszerkesztő: SZTEHLO KÖKNÉL Felelős szerkesztő és kiadó: SZIJIONIDESZ LAJOS EAmunkatArsak : horntAnhzky aladAm LIC. F1ZÉLY ÖDÖN im 8ZHI.HNYI ÖDÖN dr. Az előfizetés ára : Egész évre 12 K., Fél évre 6 K., Egyes szám ára 30 fill. Hirdetés dija: Egész oldal 2b K.. féloldal M K., negycdoldal J 7 K. Kisebb hirdetései! (pályázatuk) minden szava j 0 fill. Többször megjelenő hirdetésnél árengedés. Tartalom: !fj Berzsenyi Jenő: A zsinari bizottság javaslata és a tanszabadság. — Varna Gyula: Miért nem valósítható meg a üyürky féle javaslat? — Szántó Róbert: A pozsonyi diakonissza intézet. — Az alkotmány II. és III. részének modo- sitása tárgyában kiküldött zsinati albizottság ülés *. — Különféle. — Külföld. — Hirdetések. A nmii bizittsai jnaslata és i taiszalalsai. Irta: If). hcr/scn>l Jenő E lapok 18. számában Sz. L. úr szól hozzá a zs. b. javaslatának 368. §-hoz, mely az egyházi vétségek közé sorolja az egyházi tisztviselő, egyháztanácsi vagy képviselő testületi tagnak azt a tényét, hogy az egyház hitvallásával ellenkező tant hirdet. Talán nem lesz felesleges, ha az én csekélységem is pár szóval hozzá szól ehhez a kérdéshez. Célom nem az, hogy Sz. L. úr védelmére vagy támogatására siessek, hanem oly szempontokra kívánok rámutatni, melyeket az említett cikkíró úr még nem világított meg. Mikor még mint kezdő egyházi tisztviselő a jelenleg érvényben álló Egyházalkotmány tanulmányozása közben rábukkantam a 324. §. a) pontra, már akkor is bántotta ez a pont az én szememet. Már akkor sem tartottam ezt a protestáns lelkiismereti szabadság nagy elvével összeegyez- hetőnek s véleményem már akkor is az volt, hogy ennek a pontnak protestáns egyházi törvények közt nincsen helye. Érdeklődtem a református testvér egyház „egyházi törvényeidnek álláspontja iránt s meglepetéssel észleltem azt, hogy az 1904. évi V törvénycikknek a fegyelmi vétségeket tárgyaló 34. §-a a zs. b. javaslata 368. §-nak megfelelő vétséget nem ismer. Az említett V. törvénycikk B) pont fegyelmi vétségnek nyilvánítja ugyan „Az egyháztagoknak a hithüségbe, a vallásos érzületbe és a közerkölcsiségbe ütköző cselekményeit“, — ámde ez egészen más, mert más a tan hirdetése és más a hithüségbe ütköző cselekmény. Sajnálattal, sőt fájdalommal kell ennélfogva megállapítanom azt a tényt, hogy a református egyház törvényhozóit szabadabb elvíi szellem vezette, mint a mieinket. Jól láthatták a református egyház törvényhozói azt, hogy a szabad kutatás a protestáns egyháznak sohasem vált kárára, jól tudták, hogy a gondolatot nem elnyomással, nem elfojtással lehet legyőzni, hanem egy másik gondolattal a gyöngébb igazságot egy erősebb igazsággal. A tanítás sehol és sohasem veszedelmes egy oly társadalomban, mely az emberiség boldogabbá tétele érdekében, — művelődni akar; — ami pedig azok aggodalmát illeti, akik attól félnek, hogy akadnak majd oly egyének az egyház tagjai közt, akik egyházunk kárára lesznek, azokat megnyugtathatom azzal, hogy ártani nem tanítással, nem eszmék hirdetésével, hanem ténybeli közreműködéssel, agitátióval lehet csak s amennyiben ez a tettleges rulködés egyházunk romlására szolgálhatna, úgy ellene az E. A. 324. §-nak akár a b), akár a c), d), e), 0. h). vagy i) pontjai alapján van jogunk eljárni. A 368. §. változatlanul törvénybe iktatásával tág kaput nyitunk azoknak, akik egyházunkat hatalmi tényezőnek, nem pedig kizárólag erkölcsi s művelődési tényezőnek kívánnák látni. A 368. §. jogcímet fog adni azoknak a magas szárnyalásu szellemeknek üldözésére, akik a Szentírást eredetibb felfogással, szabadabb értelmezéssel, a mai kor gyermeke előtt felfoghatóbb módon magyarázzák s ezzel a tespedő hitet felfrissítik s az ósdi igehirdetés le- lohasztó hatása alatt haldokolni készülő hitet feltámasztják. Talán meg lehetne nyugodni a 368. §-ban akkor, ha más időket, jobb időket élnénk. Oly időket, melyekben a lelkiismereti szabadság, a gondolat szabadság eszméi felett egy áldást hozó nap ragyogna. De sajnos a nap ragyo
