Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-02 / 18. szám
1914. május 2. Evangélikus Lap. 18. sz. 5. oldal. Hozzátok szólok elsősorban kedves lelkész-társaim. Igaz, mi nem vagyunk az egyház, de annak kovásza vagyunk Szerintünk kell. hogy igazodjék az egyház s amilyen a kovász poshasztó ereje, úgy kel meg a ;észta. Vigyük bele azt a kovászt ezúttal ne csak buzdítással, hanem példaadással s áldozatkészséggel gyülekezeteinkbe. Igyekezzünk elsősorban megnyerni az ügynek a felügyelőket s azt m velük vállvetve lássunk hozzá a munkához. Vonjuk be a munkába a piesbitciiumot. ahol lehet a nőket is. Osszuk be a gyülekezetei szükség szerint több csoportba, mindenikben külön gyűjtőkkel. Hogy gyűjtő ne akadjon az ki vau zárva. Lehetetlen dolog az, hogy a legszerényebb fizetéssel biro lelkész-testvér ne lenne képes évi 10, ösz- szesen 50 koronát a nem congruás 10J koronát s igy tovább adakozni. Mert ha talán ez az eddigi fizetési viszonyok mellett nehéz lett volna, most mikor majd mindannyian 400—80U K. korpótlékokat — a tanárok általunk nem irigyelt, de elérni óhajtott fizetéseket a taniiók 300—600 sőt 1200 korona személyi pótlékokat kapn .k, azt hiszem már csak az efeletti öröm es hála inindenikünket felbuzdithat a csekély áldozat meghozatalára • • az egyház oltárára. S ha ezt a példaadást látni fogják a hívek, a siker nem fog elmaradni, ellenkezőleg felügyelő és egyh. tagok, mindenki szívesen íog a nemes példán felbuzdulva a szép eszméhez egy századokra szóló egyhazunk jövőjébe mélyen belenyúló alakításhoz hozzájárulni. Födolog e mellett, hogy fáradtságot nem kiméivé a jubileum nagy jelentősege iránt egyházunk minden rétegeiben az érdeklődés feköltessék, hogy a hívek kellően kioktatva — kivétel nélkül mindenkinek alkalom adassek, hogy fillérjeivel hozzájárulhasson azalapiioz. Az kétségtelen, hogy a gyűjtésnek egyetemesnek kell lennie, mert csak igy létesíthetünk valami szépet, maradandót és nagyot! Hogy mit? Attól ne fájjon a fejünk, tlébb jóba tudjuk: hány zsákkal telik s majd, ha látjuk, hogy az általam contemplált 2000.000 korona együtt lesz, lehet abból nem is egy célt kitűzni és nagyra növelni! — Valaki azt mondhatná: a gondolat, ha érne is valamit — elkésett. Mi lesz azokkal a gyülekezetekkel, amelyek már meghatározott célra maguknak gyűjtenek? Felelet: jól van, tegyék. De az egyetemes gyűjtéshez is járuljanak a fent ajánlott módon hozzá. Egy kis jóakarat mellett nem lesz nehéz a kettős célt össze egyeztetni. Abból, amit a hivek vagy családok az 5 koronákon felül gyűjtenek, tegyenek félre egy részt saját alapjukra s igy a kérdés meg lesz oldva . .. „Atyámfiái! kicsoda ti köztetek bölcs és tudós ? mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedem bölcsességnek szelídségével 1“ Jak. 1. 13. Harkas UeJ/.a. Adóalapi segélyek. Az „Ev. Lap" 10-dik számában „Adóalapi segélyek“ citnen közlött cikkemre eddig két válasz érkezett. Örülök, hogy a lelkész testvérek foglalkoznak a kérdéssel, mert megérdemli, hogy gondolkozzunk felette, hiszen nagyon fontos, sőt életbevágó dolog miként fogja a kérvényeket elintéző bizottság a rendelkezésére álló segélyösszeget szétosztani? Baráth Károly felfogása amint látom mindenben megegyezik az enyémmel, melyet az adóalapi segélyek szétosztása kérdésében voltak. Sőt igen helyesen — meg akarja adni a módozatot is, miként kellene a kérdést megoldani, mikor azt tanácsolja: helyezze az egyetemes gyűlés hatályon kivül az adóalapi szabályrendeletet. Ez természetszerű követelmény, ha látjuk, hogy a régi rendelet nem megfelelő. Addig pedig a bizott- ság végezze el a munkálatokat, már előre számításba véve azokat a gyülekezeteket s a nekik juttatandó segélyösszegek nagyságát, melyek az uj szempontok alapján tekintetbe jöhetnek. Hogy nemcsak a más vallásnak közé ékelt anya- gyülekezetbeli hivek, hanem a missiói körök is tekintetbe kell hogy jöjjenek az uj adóalapi segélyosztásnál, az evidens. De e kérdésben ezúttal nem akarok bővebben Írni. Volna azonban néhány megjegyzésem Bohár László e tárgyban irt cikkére. O is helyesnek találja a felfogást, „hogy a segélyek szétosztásánál nem helyes csupán az adóalanyra tekinteni“, ámde aztán olyan konklusióra jut, amit nem Írhatunk alá. Azt állítja t. i. hogy „a róni. katolikusok közé beékelt gyülekezetei néni kell félteni. A katolicizmustól őszintén idegenkedik a mi népünk zöme. Hozzászokott már ahhoz is, hogy inkább fizet, semhogy pápista legyen.“ Igaz, hogy a cikkíró űr ezt csak a falusi gyülekezetekről írja, de — fájdalom — helytelenül vélekedik. A róm. katolicizmus sokkal erősebb ellenfelünk, sem, hogy mint a fenti kijelentés megállhatna. Vele szemben mindenütt vesztünk, ahol mi alkotjuk a kisebbséget, legyen az falusi, legyen az városi gyülekezet. Nagyon kevés hely az, ahol a veszteség statisztika nem a mi, hanem az ő hátrányukra üt ki. S ha a statisztikát nyomon kiséri. Bohár testvérem rá fog jönni arra is, hogy a reformátusok korántsem hódítanak tőlünk annyit az adó miatt, hogy az rt tőlük jobban kellessen félnünk, mint a katolikusoktól. Ez az állítás legfeljebb nagyon sporadikus lehet. Én nem mernék annyira pro domo beszélni, mint Bohár testvérem. Én nem tartom kizárólag a más val- lásuak közé beékelt városi gyülekezeteket segélyezésre jogosultaknak, hanem általán azt állítom, hogy minden ev. gyülekezet adóterhein csökkentenünk kell, amely
