Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-18 / 16. szám

1914. április 18.

Evangélikus Lap. 16. sz.

3. oldal.

a magában álló egynek. Az az általános vélemény, hogy az egyetlen gyermek halála nagyobb csapás a szülőkre, mint az egyik gyermeké. Azonban nem sok gondolkodással kideríthető, hogy ez csak szubjektív, érzelmi értékelés. Nem objektiv szempontok alapján ejtjük meg a becslést, hanem érdekek és hangulatok szerint.

Annyi bizonyos, hogy a földi élet értékének megállapításában szerepe van a másik életnek is, de ebből egyáltalában nem következik, hogy e szerep csökken- töleg hat. A tulvilági élet csupán akkor csökkentené a földi élet becsét vagy a helyes becslésre való képességét, ha miatta a keresztyén ember elhanyagolná vagy semmibe sem venné a földi életet. Erre ugyan van a keresztyénség történetében példa, bizonyos korszakokban, némely felekezetek körében, egyes intézményekben, arra is joggal hivatkozhatnak, hogy a földi élet haladásának relativ megakadása egy egész nagy történeti korszakon keresztül legnagyobb részben épen a földi élet lebecsülésének az eredménye: de mindezeket a tisztult keresztyén felfogás is tulhajtások és kinövéseknek tartja, illetve ezekre vezeti vissza és azt is elismeri, hogy gyökerük az élet értékeinek félreismerésében keresendő, de ennek oka a keresztyén eszmék félreértése, helytelen megtestesítése volt.

A keresztyént az élet értékelésében nem vezeti tévútra az a gondolat sem, hogy itteni életünk volta- képen előkészület a második u. n. örök életre. Az a felfogás, amely eme gondolatban bírja forrását, t. i hogy első életünkkel érdemeljük ki a másvilági élet örömeit, illetve javait, semmiképen nem jelenti a földi élet lebecsülését. Sőt! Oly nagyszerű magaslatra emelkedik e felfogás révén a földi élet, hogy mellette eltörpül minden egyéb, a földi életet magasztaló és dicsőítő elvből származó hatás. Ha a keresztyén a tulvilági életet igen nagyrabecsüli és ennek a nagyrabe- csült, sőt dicsőített életnek elérésére a földi élet adja az útlevelet, csak az illogikus gotu <dás sajnálatos, sőt vétkes eltévelyedése koholhatja az említett vádat a keresztyén nézet ellen.

Az is igen csábitó érv, hogy ha a földi élet előkészület, akkor mélyen alatta áll a másvilági életnek és ez által okvetlenül újabb helytelen, sőt hibás bírálat jut osztályrészéül, a mi még növeli azt az értékveszteséget, melyet el kellett szenvednie, mikor a kétféle élet felvétele által az összehasonlítás következtében az abszolút mérlegelés eredménye reá nézve kedvezőtlenül változott. Igaz, hogy az előkészület, különösen a mindig többségben levő járatlanok előtt ke- vésbbé fontos a megítélés alá kerülő nyilvános fellépésnél vagy beszámolásnál, de nem szabad elfeledni, hogy ez utóbbiak erkölcsi sikerét épen a megfelelő előkészület biztosítja és a ki amazt fényesebbnek vagy nagyobbnak óhajtja, emebbe mennél nagyobb értelmi és erkölcsi energiát fektet bele. A kettő közt látszólagos és aprópénzre felváltható érték szempontjából olyan viszony áll fenn, a milyent a fölületes szemlélő észrevesz és hirdet, azonban a benső, állandó és valódi értéket tekintve korántsem oly kedvezőtlen az az előkészületre nézve. Ennek is meg van a maga nagy jelentősége és páratlan becse, a melyet a világ előtti, sokszor véletlen körülményektől függő eredmény akárhányszor igazol, de megesik, hogy nem. Az utóbbi esetben az előkészület, a becsületes és buzgó munka elvesztette a benső értékét? Az előkészület minden körülmények közt elismerésre méltó, az előkészület és siker harmóniája pedig épen annyira emeli az előbbi becsét, mint az utóbbiét. Ugyanez áll a földi és tál- világi élet viszonyára is, ha t. i. az előbbit az utóbbira való előkészületnek tekintjük.

A mint látható, a tulvilági élet semmiképen sem csökkenti a keresztyén ember előtt a földi élet értékét, akármely oldalról is nézzük a dolgot. A kettő közt — természetesen — igen erős benső összefüggést állít föl, illetve hisz, a mely a kölcsönös hatásban is jelentkezik : az első élet lefolyása kihat a másik alakulására, viszont ez az élet céljának kitűzésében és elérésében világító torony gyanánt szerepel. Vagyis a földi élet tevékenysége kibővül ama célok kitűzése által, a melyeket a tulvilági élet szab a keresztyén elé, azaz az itteni élet tartalma jelentékenyen gazdagodik; mivel pedig a tartalom adja meg az értéket, ennek az utóbbinak növelésében is igen hathatós tényezővé lesz. Az, hogy a keresztyénnek az értéknövekedésről tudomása van, bizonyításra nem szorul.

A cél, a rendeltetés tudata az embert buzgóbbá, kitartóbbá és takarékosabbá teszi, jobban és többet dolgozik, jobban kíméli vagyonát, életét, mint a céltalanul bolyongó dologtalan vándor. Világos, hogy az előbbi értékesebbnek találja az életet. A keresztyén ember tudatában a célképzetek számát a tulvilági élet fogalma annyira gazdagítja, hogy hozzá képest minden más ember éhes és fáradt vándor. Eme célok elérése nem lereli el a figyelmét a földi életről, sőt egyenesen arra utalja, hogy erre, ennek a tökéletesifésére minél több gondot fordítson. Ha a történelem föl tud is mutatni eltéréseket, ezek részleges és időleges jelenségek, tünetek s a tulvilági élet félremagyarázásából s helytelen következtetésekből származtak ; a félremagyarázás árnyékot vet a félremagyarázóra, de nem a meg nem értett s e miatt elferdített elvre. Ugyanez áll a helytelen következtetésre is.

Az élet célja és rendeltetése felöl táplált felfogás természetesen igen nagy hatással van az ember életének alakulására és megbecsülésére. Arra a kérdésre, hogy mi az élet célja és rendeltetése, szabatos választ csak akkor tudnánk adni, ha teljesen tisztában volnánk az élet fogalmával. Mindamellett annyiiá haladtunk már, hogy módunkban van megállapítani és kijelölni azokat az utakat, a melyek az élet céljához vezetnek,