Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-18 / 16. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 16. sz.

a nélkül, hogy a külömböző utak találkozó végpontját ismernők. Az utakat testi és lelki mivoltunk harmóniája határozza meg. A keresztyén meggyőződés (t. i. az élet Isten adománya, a tulvilági életben való hit) mindenesetre nemesebb és magasaab célt tűz ki, mint a kizárólagos testiség álláspontján nyugvó felfogás. A kit az emberiséget hevítő eszmék nem érdekelnek, a kit hidegen hagynak az emberiség állandó boldogitá- sára irányuló tiszta eszközökkel dolgozó törekvések, tudatában van valami komoly és tiszteletreméltó életcélnak? Ha igen, mi ez az életcél? Képes-e az ember egész életét betölteni? Ellenben a keresztyén az ő meggyőződésével nem tud felfedezni valami becseset, még pedig nem egyet, hanem többet az életben, a mely a nemesebb és magasabb célok kitűzése által nem lesz üres és tartalmatlan ? Érzi és tudja, hogy érdemes élni és akar is élni. Tudatos akaratát erősiti is a meggyőződése. S a mit erősen és tudatosan akar az ember, azt becsesnek tartja, hiszen azért akarja. A keresztyén meggyőződésű emberre ezt a tételt úgy bővithetjük, hogy nemcsak becses előtte, a mit nagyon akar, hanem azt akarja nagyon, a mi igazán becses. Ama célokat is, melyek földi életének testiségében gyökereznek, csak tisztább és nemes eszközökkel iparkodik elérni, tartózkodván a hitványabb eszközök alkalmazásától. E célok kitűzése nem az ő feladata, mert hiszen testi mivoltában van a forrásuk, csupán ama meggyőződéséből fakadó nemesebb célokkal iparkodik harmóniába hozni elsősorban az eszközök finomítása által. Ezzel azonban semmiképen sem szorítja háttérbe a földi életet, nem hanyagolja el ennek megismerését és nem hibázza el ennek értékelését. Szóval a nemesebb és magasabb cél kitűzésével, a mire keresztyén meggyőződése indítja, legföljebb tudatosan gyarapítja az élet tartalmát és ez úton növeli az értékét, melyről — a tudatosságnál fogva — világos tudomása van.

Sokan talán kétségbevonják a célkitűzésnek, általában a keresztyén meggyőződésnek tudatosságát, azon az alapon hogy e meggyőződés a gyermeki vaf;y ke- vésbbé fejlett és fegyelmezett agyra rákényszeritett s gépiesen elsajátított,, meg nem értett homályos gondolatok zűrzavaros halmaza, a melyeket a fejlődött és önálló gondolkodású egyének távoltartanának maguktól s csakis azért tudnak gyökeret verni sok emberben, mert ezek elméjük és akaratuk kiskorúsága következtében nem bírván ellenük harcolni, engedelmesen meghajolnak s meghódolnak előttük. Ez a rabszolga meghódolás azonban kizárja annak a lehetőségét, hogy ama meggyőződésből kiinduló bármely ténykedésben szerepe jusson a tudatosságnak s az önállóságnak. Az ilyen kétségeskedők, ha tudnak és akarnak gondolkodni, mindenesetre hamar be fogják látni, hogy épen ők a példái annak, hogy a gyermekkori ismeretszerzés egyáltalán nem állja útját annak, hogy a nagykorú gondolkodás szemlét tarthasson a toborzott gondolatok

1914. április 18.

serege fölött s a — nézete szerint — független gondolkodásra alkalmatlanokat kiküszöbölje a tudatból. A gyermekkorban gyűjtött fogalmaknak később úgyis szigorú vizsgálatot kell kiállniok, s csak ha e vizsgálatot kiállották, tartják meg továbbra is fontosságukat és jelentőségüket. Az hogy némelyeknél egyes gondolatok elhomályosulnak s az ezekből eredő cél elveszti tudatosságát, erejét és becsét s amazoknak meg emennek helyébe mások lépnek, nem jogosítja föl őket arra, hogy az először talán öntudatlanul kijelölt, de később tudatossá fejlődött célt lekicsinyeljék és ennek további folyoinányaképen a keresztyén meggyőződést alaptalan váddal illessék, mintha a való értékek iránt semmi érzéke sem volna!

Dr. Zimányi Dániel.

SZILÁNKOK.

Az uj választói törvény egyik következménye az is, hogy a vallás- és közokt.-ügyi minister 1184 1914. sz. rendeletében meghagyja a fiú- és vegyes elemi népiskolák fentartóinak, hogy az iskolai előmeneteli naplókat vagy hisonszerű és egykorú iskolai feljegyzéseket az 1900—1901. isk. tanévtől kezdve visszamenőleg a községi elöljáróságoknak bemutassák. Ez a rendelet megint közvetlenül s teljesen váratlanul érte az iskolafentartó egyházakat, arról nem is szólva, hogy a tanügyi ellenőrzésre egy uiabb közeget teremt a községi elöljáróság személyében. A törvényes rendelkezéseknek és ellenőrzésnek szívesen alávetjük minden ténykedésünket, az autonómia szempontjából azonban nem tartjuk egész helyén valónak, hogy ilyen fontos és lényeges változtatásokhoz egyik-másik püspökünknek egy szava sincs. Nem kívánunk tőlük mást csak legalább annyit, hogy az ilyen dolgokat ők hozzák először tudomásunkra. Mert tudtunkkal az ilyen rendeleteknek az volna egyházi ütjük, hogy a püspökök útján jussanak az egyházak tudomására. Ha a püspöki hivatalok csak befelé, az egyházak irányában bírnak hatáskörrel, az egyházat azonban kifelé nem tudják kellő súllyal képviselni^ s ebben a viszonylatban még közvetítő feladataikat sem tudják kellőképen teljesíteni, akkor igazán nem sok értelme van a nagy apparátusnak, amit az egyház a rendelkezésükre bocsájt. Ne közigazgassanak, hanem szenteljenek templomokat, vizitáljanak, reprezentálják legalább vallásos téren az egyházunkat, közigazgatás megtörténik úgyis — nélkülük.

*

Kárpótlás az anyakönyvi jövedelem csökkenéséért. A „Debreceni Prot. Lap“ 15. számának egy szemlélődéséből azt olvassuk ki, hogy a ref. egyház összeiratta a lelkészek azon jövedelemcsökkenését, mely előállott az állami anyakönyvvezetés életbelépte következtében, Maholnap már a legnagyobb ritkasá