Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-28 / 13. szám
1914. márczius 28 Evangélikus Lap. 13. sz. 5. oldal. Az itteni intézetnek igazgatónője most egy magyar nő. Hogy mi célja a ligának azt hiszem már nálunk is eléggé ismeretes. Most már végzem is tulhosszúra nyúlt levelem. Mint hallom, odahaza még késik a tavasz, s igy a meleg kályha mellett talán lesz türelme soraimat végig olvasni Szívélyesen üdvözli tisztelő hive Menton, 1914. III/ 17-én. Kráiiknő. I) taiimas az integrál Hal ellen * Az egyház az oltártól küldi híveit a világba a cselekvésre. Ite missa est, ismétli naponkint napkelettől napnyugatig. Menjetek, ki-ki a maga hivatása körébe és dolgozzatok. Az oltárról szól a küldetés s az oltárról jön az erő. Akik magukkal viszik az élet kenyerének erejét, azokban megbízik az egyház. Ezekben megvannak a katholikus tevékenység belső biztosítékai és erőforrásai. Ezek nem lesznek terméketlen álmodozók, nem gyönge, bizalmatlan, gyámoltalan emberek, akik csak jajgatni tudnak, hanem erőtől duzzadó, jókedvű munkások soha nem csüggedő reménnyel és bizalommal, igazi katholikus munkások, az aktiv egyház buzgó gyermekei. Ezek a munka hevében tévedhetnek s az illetékes egyházi tekintélyek szerető figyelmeztetésére rászorulhatnak, de sohasem érdemlik meg testvéreink kíméletlen kritikáját és szándékaiknak félremagyarázását. Mindig van annyi erejük, hogy az egyháznak anyai intéseit megfogadják s ezekben az intésekben inkább munkájuk megbecsülését és igaz sikereinek hő óhajtását fogják látni. Ám a testvéreknek marakodó akadékoskodása könnyen leszorítja őket az aktivitás teréről s igy megfosztja az egyházat sokszor a legértékesebb munkájától. Újabb időben fájó szívvel láttuk a külföldön a legtevékenyebb katholikusok ellen irányuló kritika pusztítását épen olyan oldalról, ahol magukai még katholikusabbaknak, integrális katholikusoknak tartották. Végtelenül sajnálnám, ha egyes szomorú jelekből azt kellene következtetnem, hogy az integrálkatholikus kritika hazánkban is megkezdené bénító, negativ működését. Komolyan kell figyelmeztetnem hazánk katolikusait, hogy .becsüljék meg amugyis annyira kevés katholikus munkásainkat és álljunk melléjük őszinte, igaz lélekkel és lelkesedéssel. Ha vannak hibák vagy gyanús kikezdések: iparkodjunk a dolgot magunk között tisztázni és elintézni. De ne kapaszkodjunk egy- egy rosszul megválasztott szóba vagy szerencsétlen kifejezésbe, hanem nézzük a katholikus tevékenységnek igazi kritériumait: a munkások bensőséges katholikus életét, jószándékát és munkájuknak egészséges gyümölcseit. * Lásd »Evangélikus Lap“ 7. sz. „Ki az igazi katholikus?“ c. cikket. Nem azok az integrális katholikusok, akik a csendes háttérben felelősség nélkül a kritika szúró fulánk- jával lesik a küzdőket, hogy egy megfontolatlan mozdulatnál rögtön megsebezzék őket, hanem azok a bátor küzdők és fáradhatatlan munkások, akiket Krisztus szeretete fiz a tevékenységre és a küzdelemre Krisztus ellenségei ellen. Nem katholikus, annál kevésbé integrálkatholikus eljárás az összeesküvő iparkodás, bizonyos neme a fölényességnek, mások vakmerő megítélése és meggyanusitása. A katholicizmus pozitív erő, amely gyanútlanul, Istenbe vetett bizalommal dolgozik s elsősorban munkájának áldásos eredményeivel akarja a maga igazát bizonyítani. Ex fructibus eorum cognoscetis eos. Nincsen az egyháznak új névre szüksége. Dicsőséges, érdemekben gazdag és a mártírok vérében azott név a katholikus. Igaz kifejezője Krisztus igaz egyházának, az egy, szent, apostoli egyháznak. S igaz kifejezője a krisztusi munkának. Aki a katholikuson felül még más jelzőre szorul, az akarva nem akarva már megkülönbözteti magát az egyháztól. Óvakodjunk ettől a veszedelmes lépéstől s legyünk valamennyien katholikusok, édes gyermekei az egyháznak, szerető testvérek, telve erővel és munkakedvvel. üosy lieszüloilneli a relmiM t relormació 400 éves \Mum. Erről az Orsz. Ref. Lelkészegyesület miskolci választmányi ülésén volt szó. Egyik jubileumi alkotásuk a Kálviné um lesz Hajdúböszörményben, a lelkészözvegyek és a lelkészárvák menedékhelye. Már épül. Még pedig egyelőre hetven gyermek számává. A kultuszminiszter adott hozzá százezer koronát, a föld- mivelésügyi adja a fát, a ref. egyházak adják össze a szaporán hulló koronákat, Baltazár Dezső püspök és az ORLE többi vezetői teljes odaadással és nem lankadó energiával dolgoznak, agitálnak érdekében. Ez már nem terv, hanem mondhatni: valóság! . . Másik jubileumi alkotásuk a magyarázatos biblia. Ennek a megvalósítása is csak idő kérdése. Pénz van hozzá. A munkatársak ivenként 100 korona tiszteletdijat kapnak érte, a revizor és a szerkesztő pedig 40 koronát. A tiszteletdíj ugyan egy kicsit bőségesen van megszabva, mert külföldön tudományos értekezéseket etc. csak 12—20 márkákért szoktak írni. Azonban hogyha ezért a pénzért igazán jó munkát kap a Lelkészegyesület, akkor minden rendben van. A jó munka minden pénzt megér. Nagy kérdés az is, hogy a sok munkatárs a revizor és szerkesztő munkája dacára is, képes lesz-e egyöntetű, egységes munkát produkálni. Mert az anyag túlságosan szét van darabolva. Minden evangéliumot más dolgoz fel, Pál apostol leveleit nyolc munkatárs között osztották szét. A munka felosztása ez: Az evangéliumok közül Mátéé Lencz Géza dr.-nak, Márké Kecskeméthy István dr.-nak, Lukácsé Lukácsy Imrének, Jánosé Csánky Benjáminnak jutott.
