Evangelikus lap, 1914 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-28 / 13. szám
6. oldal. 1914. március 28. Evangélikus Láp. 13. sz. Az apostolok cselekedeteit Márton Lajos magyarázza. A római levelet Erdős József dr.-nak, a két korinthusi és a filippi levelet Czeglédy Sándornak, a galatákét Szabó Aladár dr.-nak, az efezusit Pongrácz Józsefnek, a kolosseit S. Szabó Józsefnek, a két thessalonikeit és a zsidókhoz írottat Rohoska Józsefnek, a Timotheushoz és Titushoz írott leveleket Ravasz Lászlónak, a File- monhoz Írottat és Judásét Mészáros Jánosnak juttatták. Jakabét Juhász László magyarázza, Péter leveleit Csi- kesz Sándor és Jánoséit Veress Jenő. A gyakorlati részeket Kiss Ferencz és Kovács István dr. írják meg. Az egész mü 1917-re megjelenik; az ára48korona lesz. Végül Lencz Géza indítványára 1917-ben nagyszabású kongresszust tartanak, melyen a reformáció jelentősége és az ORLE jubileumi alkotásai fognak kellő méltatásra találni. Csupa reális s már biztosítottnak tekinthető alkotás az, amivel a reformátusok ünnepelni készülnek. Adjon az Isten munkáikhoz jó előmenetelt! Mi fejetlen és igazi vezér nélkül tévelygő, céltalanul bolyongó, csak terveket szülő vajúdásban nyavalygó evangélikusok tanuljunk tőlük! . . Nálunk minden embernek más terve van s mindenki a maga csemetéjét — mely sajnos, sokszor csak életképtelen szörnyszülött — dédelgeti. Ahányan vagyunk, annyifelé gyűjtünk, pénzt azonban csodálatosképen alig tudunk valamit összehozni. Nincs senkink, aki ezért a jubileumért is igazán lelkesedne, a dolgot amúgy istenigazában megfogná és lendítene rajta. Mi eddig csak terveket és — határozatokat hoztunk létre. A határozatok azonban végrehajtatlanul belefulladnak nem jó, nem olcsó és nem gyors köz- igazgatásunk végtelen papirosmocsarába. Ez a szomorú való! Nem csoda, hogyha egy egyszerű hír megírásakor is keserűség fojtogatja az embert e tehetetlenség, a végelgyengülés felé való közeledésünk láttára és hogy számunkra mindennapi eseményről való híradást feddéssel, prédikációval kell végeznie a legtárgyilago- sabb és a csak kötelességszerüen iró krónikásnak is. Krónikás. KÜLÖNFÉLE. A „Magyar Paedagogiai Társaság“ március 21-én d. u. 5 órakor Fináczy Ernő dr. elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Szelényi Ödön dr. mondotta el „Egy régi magyar paedagogus“ címmel székfoglalóját. Az előadó mindenekelőtt a társaság bizalmát köszönte meg, hogy rendes tagul választotta. Előadása bevezetésében rámutatott arra, hogy mivel nincs tüzetes magyar neveléstörténetünk, először céltudatos munka- felosztás alapján adatok gyűjtésével és feldolgozásával kell foglalkoznunk. Ezt a célt kívánja előadásával szolgálni. Azután rátért arra, hogy a XVIII. századot irodalomtörténetünk nemzetietlen kornak nevezi és mégis azt mondhatjuk, hogy tudományos tekintetben ez a kor az európai művelődés hatását mutatja. A nevezetesebb paedagógai elméletek nálunk is éreztették hatásukat. A XVIII. sz. végén és azontúl is az iskolák története szorosan összefügg ez egyházak és hitközségek történetével, azért az előadó a munkafelosztásnak megfelelően az evangélikus tanügyre szorítkozik és előadásában a német filantropinizmus hatását iparkodik kimutatni a honi protestáns iskolákban. Azután ismertette ennek az iránynak hazánkban való terjedését, első híveit, akik között a legkiválóbb Ge- nersich János (1761—1823.) volt. A hangyaszorgalmú és fáradhatatlan tudós értelmesen és higgadtan irt, igaz, hogy minden nagyobb eredetiség nélkül; de viszont nem is követte vakon mestereit, mert műveiben a nevelői és tanári működése idejében szerzett alapos ismereteit megtoldotta a saját tapasztalataiból leszűrt gyakorlati tanácsokkal is. Az előadó ismertette és nagy tudománnyal taglalta azután ennek a régi magyar paeda- gogusnak négy legnevezetesebb munkáját, amelyek közül kettő az iskolai nevelésről, egy a nőnevelésről szól, egy pedig javaslatait tartalmazza az iskolák reformálásához. A befejezés Genersich méltatása volt: nem találunk nála egy tudományos, filozófiai alapon felépült paedagogiát; az az érdeme mégis megvan, hogy a filantroponisták paedagogiájának főképviselője hazánkban és így ő is'egy előkészítője ä jövő nemzeti fejlődésének, amiért a magyar neveléstörténetben helyet kell neki adnunk. Az érdekes előadást nagy tetszéssel fogadták, mert az előadó becses adalékokat fedezett fel és bocsátott közre a filantropinizmus magyarországi történetéhez. S. Qy. Felügyelő választás. Libertiny Gusztáv utóda a felügyelői székben Bodó Péter uradalmi igazgató lett, akit a felsőzellei evang. egyház egyhangúlag választott meg. A régi buzgó evang. családból származó felügyelőt mi is üdvözöljük s munkájára Isten áldását kérjük. Nagy adomány. A nagyszebeni általános takarékpénztár a tavalyi üzletévében elért 330,000 koronányi tiszta nyereségéből a nagyszebeni ev. egyháznak 87,700 koronát, a szász egyházkerületnek 15,000 koronát, a nőegyleteknek 5400 koronát ajándékozott, vagyis a tiszta jövedelemnek majdnem cgyharmad részét 108,100 koronát juttatott egyházi célra. Valóban fejedelmi adomány! Adományok. A besztercebányai evang. egyháztanács márc. 20-án tartott ülésén melegen üdvözölte a felügyelővé választott id. Burkovszky Kálmánt, aki a polgári leányiskola alapjára 500, az aggápolónak 50 koronát adományozott. — Néhai özv. Stadtrucker Jánosné az érsekújvári evang. egyháznak végrendele-
