Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-04 / 1. szám
1913. január 4. Evangélikus Lap. 1. sz. 5. oldal vallása a legkülönbözőbb felfogásokat összeegyezteti. Az igaznak, szépnek és jónak életmüvészete az ő körükben az egyéni s az általános emberi életnek eszményi átalakítására vezet. S aztán az érzületen s az erkölcsi akaraton s nem a hiten (sic!) múlik minden. Ezt az érzületet fölkelteni, fejleszteni és tettre ösztönözni képezi a kőműves páholyok egyetlen feladatát Azért hangoztatják az önismeretet s az önuralmat s megtanítanak a testvéri szeretet gyakorlására, az erkölcsi törvény s az ész iránti engedelmességre s a folytonos művelődésre. Szerénységet, hűséget, mértékletességet, állhatatosságot, okosságot és igazságosságot írnak elő már „a régi kőműves kötelességek“. S ezek az erények teszik a kőművesség erejét. A „minden embernek egyező vallása- az ő erőssége, mely fölébe emeli az ellentétes tudományos világnézeteknek, avagy egyházi dogmáknak. Mint a német ideálizmus fénykorának legnemesebb hajtása," hivatva van arra, hogy mai kultúránk nyilvánvaló hézagait kitöltse, sőt ereje van a belső ember folytonos és fokozatos kiépítésére. Az, ami a kőműveseket lelkesíti, az egész emberiség hő vágya és törekvése. Ma inkább, mint valaha, erős kulturfaktora az emberiségnek. A sza badkőművesség nem más, mint szabadon szervezett szövetsége azoknak, akiben él a humanitás s az emberi társadalnm tökéletesítése iránti vágy és buzgalom. Erkölcsi közössége a jövőben is kiengesztelő és egyesítő erő és hatalom marad az emberiségben! * * * Bizonyára szép és magasztos feladat, amelyet a kőművesség maga elé tűzött egyéni és társas közösségi tekintetben egyaránt. S meg is hajtom előtte az elismerés Bárcsak a keresztyén nemzetek elsősorban bizonyulnának méltóknak a vallástörténelem tanúsága sze rint is legtökéletesebb valláshoz: a keresztyénséghez! Sajnos még mindig nem múltak el azok az idők, mikor a Krisztusban hivő népek a kereszt nevében emberirtó háborúkat indítanak a más vallású népekre és vérengzésükkel, kegyetlenkedésükkel elidegenítik ez utóbbiakat a keresztyén vallástól. Ki nem ismerné a kínaiak, japánok és törökök súlyos vádjait a keresztyénség képviselői ellen. Pedig az elkövetett kegyetlen vérontásokért, a hiszékeny népeket kiszipolyozó eljárásért, melyet egyes keresztyén nemzetek más hitüek ellen tanúsítottak és tanúsítanak csak az embereket lehet hibáztatni, de nem a kér. vallást, mert őket még nem járta át a keresztyén ideál ereje, de ha így áll a dolog, nem is volna szabad rája hivatkozniok! A kér. vallás ma igen sokszor csak ürügy, mely önző hatalmi törekvések, gazdasági érdekek, nemzetiségi gyűlölködés, cézárkodási mániák személyes versengések elpalástolására jó. Csak igen ritka esetben látunk nemesebb indítékokat a háborúviselésben Bizony, bizony a. mai társadalom még mindig nem az igazi keresztyén társadalom, amelyben az emberek abban keresnék örömüket, hogy másoknak örömet okozzászlaját áldásos, kulturális munkássága s főleg a jótékonyság gyakorlása terén. De ezt tudva és olvasva sem találom meg ebben a humanitárius mozgalomban az egész Krisztust s a teljes kereszlyénséget, amelyet pedig Augustinus, a nagy hitvalló találó szava szerint „az anyatejjel szívtunk magunkba“ s nem találom meg benne Tertullian ama nagy demokratikus gondolatát, amely szerint „az emberi lélek istenből él és istenhez vezet “ Egy Platon—Nietzsche-féle arisztokratikus humanitárius szövetséggel van itt dolgunk, amelyben hiányzik az evangélium, mint minden valódi humanizmus ereje és melege. így hát építményei is „homokon“ épülnek föl s ú. n. általános emberi vallásossága és erkölcsi- sége is prometheusinak mondható Igazsága, amelyet szerintünk is képvisel, csak „szpermatikosz logosza“ az isteni igazságnak. Az igaz keresztyén vallás minden valódi kultúra épitőereje s minden egyéni és társas közösségi tökéletesedés és haladás nélkülözhetlen feltétele. Ennek útja pedig folytonos bűnbánó megtérés és szakadatlan niegszentelődés a Krisztusban most és mindenkoron. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. Pósch Frigyes t Hosszú és súlyos szenvedés után hunyt el a múlt év december 20-án a levéli (Moson m.) ev. gyülekezetnek első lelkésze: Pósch Frigyes 72 éves korában. 1905 óta nyugalomban élt Szentgyörgyön, ahol egyik zanak; nem az a társadalom, melyet a Megváltó egyetlen nagy törvénye a szeretet törvénye forrasztana össze! Ha ama nagy biró ma törvényt látna az egymással vetekedő, de ő rá hivatkozó népek és felekezeteK felett, bizony, bizony ma is azzal volna kénytelen elbocsátani őket: „Távozzatok, nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram, Uram! megyen be a mennyországba, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyámnak akaratját * Évezredek múltán ismét e szék elé idézlek! Keresztyén lélekkel mit sem óhajthatunk inkább, minthogy az evangeliom isteni ereje annyira áthassa a szíveket, hogy mielőbb leomoljanak a válaszfalak az egyes egyházak és az azokban harcoló irányok között, mert hisz egy atyának gyermekei vagyunk mindnyájan, ő pedig a valódi emberszeretet művelését tűzte ki életünk céljává. Az angyalok karácsonyi éneke, a mai szomorú viszonyok közt is, oly biztatóan zengett nemrégiben felénk: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat! . . . Álljunk meg hát meg egy pillanatra a díszeit hullató karácsonyfa alatt és álmodjunk ama eljövendő nagy karácsonyról . . . Dr. Szclényi Ödön.
