Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-04 / 1. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 1. sz. 1913. január 4. veje áll. el. isk. igazgató és kántor. A lelkiismeretes, buzgó és kötelességét híven teljesítő lelkipásztornak, a gondos családapának és emberbarátnak igazi mintája volt. Egyszerű, szegény vasmegyei iparosmester fia. Nagy szorgalma és tehetsége korán felkeltették tanítói figyelmét iránta s ezek lehetővé tették neki, hogy a lelkészi pályára kiképezhesse magát. Tanulmányait a soproni lyceumban folytatta, mint kandidátus a külföldet is megjárta és egy Svájcon keresztül tett gyönyörű utazás után Győrbe került néhai áldott emlékezetű Karsay Sándor dunántúli püspök mellé segédlelkészül. A Győrben töltött idő rendkívül nagy áldást hozott a fiatal segédlelkészre: Karsayban bölcs, atyai jóbarátot talált, aki nagy gonddal vezette őt be a lelkészi hivatal minden teendőjébe és főnöke leányában: Eleonórában finoman érző, művelt női lelket ismert meg, aki mint későbbi hitvestársa hűséges szeretettel boldogította; majd — egészsége fogytával — önfeláldozó odaadással ápolta mind haláláig. Néhány évig a fertővidéki Medgyesen lelkészkedett, majd Levél község hívta meg első lelkészének. Itt nagyon buzgón és áldással működött; híveinek igazi nevelője, atyja, pásztora volt. Hogy Levél ma hazánknak gazdasági tekintetben egyik mintaközsége, amelynek a külföldön is nagy híre van, abban a megboldogult munkásságának is jelentékeny része volt. Igen nagy gonddal őrködött az iskolaügy fölött. Java férfikorában igen nagy kereszttel látogatta őt meg a gondviselés . egyetlen, a legszebb reményekre jogosító fia, aki már nagyapja oldala mellett segédlelkész volt, hivatásának áldozata lett. Midőn egy veszedelmes ragályos betegségben sínylődőnek az úrvacsoráját hozta, megkapta a bajt és rövid szenvedés után elhunyt. Ezt a csapást az apa élete végéig nem tudta kiheverni, lelkére mély ború és bánat szállt, a fájdalmas seb igen-igen sokszor sajgásnak indult, valahányszor a legcsekélyebb külső körülmény is fiára emlékeztette. Két leányának boldog házasélete utóbb mintha visszahozta volna neki a békességet. Hivataloskodása utolsó esztendeiben a sátoros ünnepek alkalmával gyakrabban igénybe vette a pozsonyi theologusok szolgálatát különösen a magyaróvári fiókegyházban tartott magyar istentiszteletek eivégzésére. Akik megfordultak hajlékában ilyen alkalmakkor, nem fogják elfelejteni sohasem azt a jó benyomást, amelyet a lelkész és rendkívül szeretetreméltó feleségének személyisége rájok gyakorolt. Több ízben élveztem a levéli papiak vendégszeretetét, sőt egy ízben négy hónapig segédlelkészi minőségben állandó lakója is voltam s ámbár a közeledő súlyos baj már akkor előre vetette árnyékát és működésében nagyon hátráltatta a kiváló férfiút, csodálnom kellett azt a nagy pontosságot és körültekintést, amellyel a templomrenoválás, majd később a tanítóválasztás dolgát intézte. Mikor aztán érezte, hogy hivatalát nem tudja már olyan pontosan betölteni mint szerette volna, lemondott lelkészi állásáról. Életének utolsó két esztendejét súlyos betegségben töltötte el és a halál igazi megváltás volt számára. Igaz kegyelettel és fiúi szeretettel gondolok az elhunyt lelkipásztorra: legyen pihenése csendes 1 Hű sáfára volt urának, bizonyára elveszi méltó jutalmát ura örömében. Bánatos özvegyének és gyászba borult családjának adjon vigasztalást az élet örök ura Az elköltözött nemes lélek és hű lelkipásztor emlékezete legyen közöttünk áldott! Budapest. Hüttl Ármin. Újabb zsoltárFölzaklatom lelkemnek szürke csendjét, Az éjszakába fénycsóvát vetek. Elég volt már a renyhe iespedésböl: — Riadjatok ti alvó szellemek! Lelkem kastélya nem a szunnyadóké Tágas nagy terme nem koldustanya, Onnan indul meg új igét hirdetni S több örömöt egy jobb kor angyala Riadjatok nagy, büszke harci zajjal, Fölserkenéstek rombolás legyen, Amíg szivemnek fölgyult világánál Az Alkotás ősképe meg jelen. Zengő szavára vesztett Édenünkben Új Ádám kél az elbukott nyomán, — Örömtüzek gyulnak ki berkeinkben S a megcsufolt, a véres Golgothán. Zengő szavára vesztett Édenünkben Ezer fagyos szív gyáván megremeg S zengő szavára sok bús szív forr egybe — Riadjatok hát alvó szellemek! Gyúró JV a{/!/ Lajos. IRODALOM. Die Festpredigt des freien Christentums. 1. Adventspredigten. 2. Weihnachtspredigten. Kiadja a Protestantischer Schriftenvertrieb, Berlin-Schöneberg 1912. Ára kötetenkint 1*20 Mk = P44 K. Arra, hogy ezeket a köteteket az ünnepek alkalmával „felhasználhassa“ a szíves pap-olvasó, mindenesetre későn jön ez az ismertetés; arra azonban, hogy azok, akik a prédikálás problémájával akár hivatalból, akár pedig az egyház, vagy az evangélium szeretettből foglalkoznak, tanulmány tárgyává tehessék őket, az ünnepek után sincs késő. Egy harminc kötetre tervezett vállalat hírmondója s útegyengetője ez a két első kötet. Nagyobbára német papok beszédeit találjuk bennök, akad azonban beszéd
