Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-15 / 7. szám

1913. február 15

Evangélikus Lap. 7. sz.

3. oldal

íme egy új érv a zsinat sürgőssége mellett. A lel- készi korpótlék már 1913-ban meglesz. Mihelyt életbelép, szükség van törvényes intézkedésre, mely a nyugdíj illetményeknek a korpótlék folytán beállott változáshoz való szabályozását elrendeli Ezt a szabályozást a zsinat van hivatva megejteni. De ha azt gondolják, hogy a szabályrendeletet az egyetemes gyűlés is jogosítva van megváltoztatni, akkor a nyugdíjnak a korpótlék által való alterálása nem érv a zsinat elodázása mellett.

íme az érvek, amelyeke! a zsinat elodázása mellett felhoztak, inkább a zsinat sürgőssége mi llett szólanak. A lelkészfizetési ügy magában véve oly fontos és életbe vágó ügye az evang. egyháznak, hogy ha más nem is lenne, már e miatt sürgősen kell megtartani a zsinatot.

Sztehlo Kornél.

Középiskoláink.

Irta: Dr. Zimányi Dániel.

(Folytatás.)

A célt elérni nehéz, de nem lehetetlen. Ha a kellő evangélikus vidék nélkül szűkölködő Eperjes 115 ev. tanulót tud összegyűjteni a szepesi városok, Kassa, Bártfa közelében, úgy bizonyára lehetséges egyrészt a a hatékonyaknak bizonyult eszközöket erősítve, másrészt új eszközöket teremtve középiskoláinknak evangélikus jellegét minden irányban kidomborítani.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az iskolának vannak szellemi és vannak anyagi mágnesei. Az elsők

terminológiát csak úgy könnyedén átveszik, voltaképpen a hivatalos egyházi felfogás terjesztői. Lehetséges ugyan, hogy talán a műszavak és fogalmak ezen összezavarásával is éppen az ellenkezőt akarják. Ha t. i. öntudatosan és szándékosan teszik, amit azonban a tudomány híveiről aligha lehet föltenni, mert a megtévesztés nekik lehet céljuk a legkevésbbé. Hiszen a célzatos és irány- zatos tudomány már nem tudomány s az efajta tudomány éppen annyira nem ideálja egyetlen elfogulatlan és igazságszerető embernek sem, mint a vakhit és bigottság.

Hogy a vallás, hit és tudomány sokat emlegetett harcában tisztán láthassunk és helyes álláspontot foglalhassunk el, meg kell állapítanunk először is a vallás meg a hit fogalmai közti különbséget. A vallás fogalmának számtalan elméleti meghatározása van, de helyes és igaz képet éppenúgy nem bir adni róla egyik sem, amint nem képesek p. o. a szeretetről vagy az örömről a róluk szóló definitiók. Egyben azonban — legalább az újabb időkben — mindannyian megegyeznek, abban t. i., hogy a Schleiermacher által érvényre emelt vélemény szerint a vallás nem egyéb, mint érzelem. Keletkezése és mibenléte felől még mindig a legeltérőbb vélekedések hangzanak el, de abban az egyben ma

közé tartoznak az iskola jó híre, a jó vezetők, a műve lődésre és tanulásra való bőséges alkalom. A jó hírről csak annyit mondunk, hogy középiskoláinknak meg kell őrizni azt. A vezetést illetőleg középiskoláink két tekintetben múlják fölül az államiakat. Először is a kor mányzás az egyház kezében van, tehát a kormányzó szerv sokkal közelebb áll a maga egy iskolájához, mint az állam kormányzó szerve, a minisztérium a sok állami iskolához. Másodszor a pedagógiai vezetést illetőleg nagy előnyük, hogy tanári testületetk általában véve állanuóbbak és homogénebbek, mint az államiakéi, amelyek — a budapesti és nagyvárosi iskoláktól eltekintve — egyrészt folyton változnak, másrészt pedig a legkülönbözőbb, sőt legellentétesebb felfogású egyénekből állanak. A tanulásra és művelődésre való bőséges alkalom is a vonzóerők közé tartozik, bár korunkban inkább a bizonyítvány szerzése a fő. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy középiskoláink a szorosan vett iskolai tanuláson kívül is alkalmat nyújtanak a művelődésre. Az idegen nyelvek, az ének és a zene tanítására nagy gondot fordítanak, megkedveltetik a ifjúsággal a különböző sportokat, a tanulmányi kirándulások ügyét nagy buzgalommal karolják föl.

A növendékek szüleire azonban nagy hatással van az anyagi vonzerő. Sokszor az anyagiak döntenek a középiskolai tanulmányok helyének megválasztásában. Középiskoláink e tekintetben is sokat, minden lehetőt megtesznek. Majdnem minden középiskolánknak van tápintézete. Az együttes étkezés nemcsak a szülők anyagi terhein könnyít, hanem bizonyos nevelőhatás

már nincs ellentét, hogy a vallás az érzelmek közé tartozik. Az érzelmek közé éppenúgy, mint akár a szeretet és gyűlölet, akár az öröm és bánat, akár pedig más efélék s az ember belső lényéhez szintúgy hozzá van forrva, mint emezeknek bármelyike. Mikor aztán a vallás külső formát is keres a maga részére, mikor concret alakban is kifejezésre iparkodik jutni: akkor áll elő a hit, t. i. a vallásos hit. Mert megjegyzendő, hogy a hit nem szorítkozik a vallás terére, hanem előfordulhat sok más téren is. Lehet hitem p. o. nemzetem jövőjében, lehet hitem az igazság diadalában, lehet embertársam becsületében, lehet az emberiség haladásában stb. Vagyis a hit sokkal szélesebb kört ölel fel, nem egyedül a vallásét s a vallásos hit csupán egyik ága a hitnek, melyet tehát már csak ennélfogva sem szabad és lehet azonosítani a vallással.

A hit, t. i. a vallásos hit, ami másképpen körülbelül vallási világnézetnek is mondható, további mozzanat tehát a vallásos életfolyamatban. Némelyek szerint ez a világnézet megelőzi a vallás érzelmét, én ellenben azt hiszem, hogy a vallás ugyanolyan ösztönszerü érzelem lévén, mint p. o. a szeretet vagy a remény, az embernek ősi természetéből foly, illetőleg annak rendszerinti alkatrésze. A szeretet ösztöne kielégülést keres,