Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-15 / 7. szám

III. évfolyam. 7. szám. Budapest, 1913. február 15. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Szombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Buda­pest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Társszerkesztők: szOrs gáuok ét szimonidesz lajos Fóuiunkatársak: IIOKNYÁNSZKY ALADÁR él SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre 14 K, fél­évre 7 K. Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kéthasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., félolda! 14 korona, negycdoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több­szörös hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Sztehlo Kornél: Odázzuk el a zsinatot? — Tárca: Felolvasás a vallás, hit és tudomány egymáshoz való viszonyáról- Dr. Zimányi Dániel: Középiskoláink. — Irodalom. — Különféle. — Pályázat. — Hirdetések. Odázzuk el a zsinatot ? Szomorú jelenség az, ha abban az állapotban, mi­dőn evang. egyházunk száz baját kell orvosolni, két egyházi lapban lelkészek azt az óhajtást fejezik ki. odázzuk el az orvoslást, mert se reményünk, se bizal­munk nincs abban. Az elcsilggedés és tompa tehetet­lenség érzete az, mely ezen óhajtásokban nyilvánul. Ne hívjuk meg az orvost, hisz az úgy sem tud segíteni! Ezen szellemi impotencia érzete leginkább annak az irányzatnak a következménye, amely az evangélikus egyház önkormányzatában rejlő erőnyilvánulásról le­mondva segítséget egyedül az államtól vár. Panem et circenses! Hová tűntél a patentalis küzdelmekben mar- tyriumot szenvedett nagyjaink szelleme? Az egyetemes gyűlés által kiküldött zsinati bizott­ság Javaslata nem tökéletes munka. Ebben a felszóla­lóknak igazuk van. Nagy szorgalomról tanúskodik, nagy virtuozitást fejt ki a styláris módosítások körül, de eszméi, amelyekkel az evangélikus egyház bajain segí­teni lehetne, alig vannak. A vallási közöny terjedése, autonómiánknak lépten-nyomon megnyirbálása, híveink létszámának fogyatkozása, a partikularizmus túltengése ellen nem tud orvoslást, a lelkészek anyagi helyzetének javítása dolgában pedig kizárólag a „panem et circen­ses“ álláspontra, a szellemi impotencia álláspontjára helyezkedik. De azért, mert a zsinati bizottságban, a vezető elemek túlságos conservativizmusa és tépelődő akadé­koskodása miatt merészebb eszmék nem tudtak érvé­nyesülni, nem szabad feltennünk azt, hogy a zsinaton is így lesz. És ha igy lesz, ha az egyház törvényhozó testét sem tudjuk üdvös munkára ébreszteni, akkor leg­alább megpróbáltunk mindent, mielőtt a tehetetlenség posványába elsülyedünk. De lássuk egyenkint azokat az érveket, amelyet a cikkírók a zsinat elodázása mellett felhoznak. Az „Evangélikus Egyházi Életében Kund Sámuel esperes „alkotmányválságos napokat nem tart alkalma­saknak zsinattartásra.“ Ezt a frázist már más helyről hallottuk, sőt azzal toldották meg, hogy „amikor az országgyűlés képviselőháza szuronyok között tanácskozik, nem lehet zsinatot tartani.“ Hogy alkotmányválság-e az, ha a rendbontó képviselőket a képviselőház tanács­kozásaiból kizárják és a kizártakat a behatolástól szu­ronyokkal visszatartják, annak megítélését bízzuk a politikusokra. De miután joggal feltételezzük, hogy a mi zsinatunkon nem lesznek tagok, akik a tanácskozást sípolással és trombitálással lehetetlenné fogják tenni és miután azok az erőszakos eszközök, amelyeket a rend­bontó képviselők ellen alkalmaznak, nem ellenünk van­nak alkalmazva, azt hisszük, Kund Sámuel esperes úr nyugodt lehet abban, hogy a szólásszabadsága a mi zsinatunkon nem lesz korlátozva és egy zsinati tagnak sem kell attól tartania, hogy az utcára kilépve a rendőr­séggel gyűlik meg a baja. Attól tart továbbá Kund esperes úr, hogy a zsinaton a különböző egyházi irányzatok fognak egy­mással harcra kelni, fél a sokféle „izmustól.“ Igaz, hogy a hitelvi viták a zsinatról ki vannak zárva, de már az esküszövegezésnél és az „ág. hitv.“ jelző elhagyása miatt keletkezhetnek viták a teljes orthodoxia, a fél orthodoxia és a heterodoxia között. Hát azt hiszi a főesperes úr, hogy tiz vagy tizenöt év múlva nem lesznek „izmusok.“? Sőt aki az izmusoktól az orthodoxiát félti, annak jó lesz a zsinattartással sietni, mert aligha nem több lesz az „izmus“ idővel. Ha a liberális iránytól féltjük a zsinatot, akkor egyálta­lában mondjunk le minden zsinatról, mert liberalizmus hála Istennek mindig lesz. Ami pedig különösen az esküszövegezést illeti, mi liberálisok mellőzni kívánunk minden esküt, még pedig egy igen nagy tekintély Krisztus urunk parancsa alapján, aki Máté 5. 34 szerint az esküt egyáltalában megtiltotta. Az egyházi tisztviselő

Next

/
Thumbnails
Contents