Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
4 nem emberi elismerés és bizalom az az igazi erőforrás, amely tömény alkotásunk műuében sziuünket, lelkünket állandóan táplálja. Nem ez az a csillagzat, amely biztos sikerekre uezérel. Az a nap, amelyből mint sugár összes egyházi életteuékenységünk egyedül sikeresen áradhat ki: a lelkiismeret tisztasága mellett az euangelium iránti hűség, az evangéliumi hit bennünk élő ereje és diapalma, amely meggyőzi a uilágot! Minden egyéb forrásból fakadó cselekmény, minden egyéb szellem hozhat létre remekbe készült jog- rendszereket, pompásan kiteruezett igazgatást, összeuágó külső rendet, — sőt némaságot, uisz- szafojtott hangokat ott, ahonnan eddig netalán kelletlen szóbeszéd származott, — de mindez nem lehet más, mint üres uáz, élettelen keret, amelyből hiányzik a nap éltető melege, a Krisztus szelleme, — hiányzik ő maga, az erkölcsileg tökéletes, a szent, az igazi Az ő megtöuiskoro- názott feje, az ő általszegzett kezei, az ő halálra uáló elnémulása, az ő uégtelenül megdiesőülő önfeláldozása Isten igazságáért a példa ellenállhatatlan szent erejéuel mindörökre tökéletesebb lesz minden emberi töruénynél, bölcsészeti és jogrendszernél, társadalmi alakulásnál. De ha már ő utolérhetetlen uolt és marad, legalább az ő euangeliuma neuét uiselő egyház akkor, mikor hiúéi számára töruényt alkot és uj rendszert honosit, ne feledje el az alapot, amelyen egyszer uettetett, a Krisztus uáltságműuét, az ő meguáltói keresztjét, amelynek hitteljes sziuuel szemünk előtt tartása megszentel és megerősít minket töruényalkotó munkánkban is. S azért az atyák régi hitéuel, régi áldozat- készségéuel, régi hűségéuel, Krisztus igazainak szolgálata által serkentue uéggezzük immár a szent munkát abban a szent reményben, hogy aki „Erős uárunk“ uolt a múltban, s megtartott századok uiharain át, — az Ur megáldja e munkát is az ő szentegyházának jauára és boldogságára s az ő szent neuének örök dicsőségére 1 Ámen. Zsinatot megnyitó beszéd. Elmondta Báró Prónay Dezső egyet, felügyelő. Mélyen tisztelt uraim 1 Egyházi alkotmányunk értelmében kötelességemmé uált, magyarhoni euangeliumi zsinatunknak összehiuása és megnyitása. Főtisztelendő zsinat! Mélyen tisztelt uraim! Másodszor uálik kötelességemmé, hogy magyarhoni euangeliumi egyházunk legfőbb tanácskozó és intéző testül étét a zsinatot megnyissam. 22 éuuel ezelőtt hárult ream először e megtisztelő feladat, amelyet az idén másodszor kell teljesítenem. Megilletődéssel gondolok uissza arra az időre, amidőn e megtisztelő feladatnak teljesítése először hárult reám, és nem kételkedem abban, hogy mindazok, akik az 1891-ik éuben megnyitott zsinatunknak tagjai uoltak, és akik most közöttünk ismét helyet foglalnak, bizonyos kegyeletes érzéssel gondolnak uissza az 1891-ben megnyitott zsinatunkra, különösen annak legutolsó ülésszakára. Emelkedett érzés és nagy remények hatották át az 1891-iki zsinatunkon egybegyűlteket. Természetesen a lelkesedés rendszerint röuid ideig tartó nyiluánulása az érzelmeknek, s később, midőn a komolyabb megfontolást igénylő munka ideje állott be, természetesen inkább a boncoló ész és értelem, a birálat, a megalkotandó törué- nyeknek minden oldalról ualó megfontolása töltötte el a zsinati tagok lelkületét, s igy majdnem negyedfél éu tartama alatt hosszasabb megszakításokkal munkálkodott az 1891-ik éuben megnyitott zsinat. Huszonkét esztendő egyes ember életében elég hosszú idő, emberi társadalmak szerueze- tek életében, amelyeknek ftartama nincs időhöz kötue, 22 éu röuid idő. Vájjon a 22 éuuel ezelőtt megalkotott zsinati töruények, az akkor uégzett munka oly hiányos, hogy már kiegészítésre szorul ? Talán mindannyian, akik e teremben egybegyűltek, más más feleletet adnának erre a kérdésre. flz kétségtelen, hogy korunk nemcsak a nagy, de a folytonos és felette gyors átalakulások korszaka. Abból, hogy a 22 éuuel ezelőtt alkotott egyházi töruényeink kiegészítésre szorulnak, uagy esetleg meguáltoztatandók, nem köuetkezik feltétlenül az, hogy azok a maguk idején nem feleltek meg, hanem nem annyira az egyház a maga beléletében, mint inkább azok a külső közgazdasági ás társadalmi tényezők, amelyek közuetue az egyházi életre is éreztetik hatásukat, indíthatták egyházunkat arra, hogy ismét zsinatot tartson. Midőn magyarhoni euangeliumi egyházunknak zsinatát megnyitom s ezen eseménynek fontossága felett elmélkedem és átérzem annak nagy jelentőségét, lényegében alig tudnék mást mondani, mint amit 22 esztendőuel ezelőtt hasonló alkalommal mondottam. De mégis nem uolna helyén ualó, hogy habár talán más szauakkal is, egyszerűen ismételjem azokat, amiket hasonló alkalommal már elmondottam. Mélyen t. zsinat! Tagadhatatlan, hogy korunkban olyan nagy átalakulásoknak uagyunk szemtanúi- hogy igen sokán ezt a kort tartják a uilágtörténelem ama szakaszának, amelyben a legnagyobb uáltozások és legnagyobb jelentőségű dolgok történtek. Mégis azt hiszem mélyen tisz
