Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
3 munkánk szellemét tehát a Krisztust igazságok szolgálatába kell állítanunk, hogy teljesedjék szent leckénk szaua : „a töruénynek uége a Krisztus a hluó embernek igazságára. De a Krisztusi Igazságok szolgálatában kell állania föruényalkotó munkánknak, annak IL közelebbi céljait tekintve is. Közelebbi cél ? Az egyházi élet egészséges alapokon ualó szabályozása, hogy az, mint Isten országának |öldi intézménye, a Krisztusi igazságok hamlslt- tatlaneuangéliumi alapján, századokról századokra, nemzedékröl-nemzedékre, mindig a hivő ember üdvösségére oldhassa meg magasztos feladatát. Mert ha igaz az, hogy amikor a müuész uésójét uagy ecsetjét az alkotás ihletének lázas perceiben kezébe uéue, egy eszmét testesít, hogy akkor ót sohasem a múló percek, a közel- jöuó dicsősége lelkesül alkotásra, de jöuendó századok, sót minden idők számára kiuán alkotni dicsőt, nagyot, elragadó!, . . . akkor igaznak kell lennie annak is. hogy amikor a töruényhozó a küzdő emberiség millió bajának tudatáual lelkében alapuetó újítás gondolatánál foglalkozik, amelyből származzék béke, közmegnyuguás, uirárágzó jólét fakadása, úgy ó is sohasem t. közuetlen beköuetkezendó napok, uagy hónapok számára kiuán uj alkotást, de lelke előtt ott lebeg az eszmény, hogy hazájának mindörökre áldá- sáuá legyen az, amit ó a tömény határozataiba belefoglal. Mi sem alkothatunk, legalább nem fogunk hát alkothatni igazán áldásos müuet, ha azt nem abból a nagy gondolatból kiindulna alkotjuk meg, hogy euangéliuml anyaszentegyházunk egészére és egyes alkotó részeire nézue a messze jöuendó számára is üduösnek, áldásosnak bizonyuló müuet létesitsünk. Ma itt uagyunk. Zsinatolhatunk. Lehet, hogy éutizedek, ... de ki tudja, a jöuendó könyuében mit tartogat számunkra Isten.................lehet, hogy századok múlnak el újabb egyházi töruényalkotás lehetősége nélkül. És akkor ez éutizedek, sót talán éuszázadok történeti-erkölcsi felelőségének egész súlya kinek-kinek saját töruényhozói lelki- ismeretére nehezedik. Elbirjuk-e ezt a szörnyű terhet, ha mindnyájunkat nem heult a komoly kötelességteljesités nagy érzése, ha akár kényelem, akár pártosság, akár könnyű uér, akár bántódott érzések, akár kielégítetlen becsuágy, akár félremagyarázott jelenségek bármelyikünket is utssza- tartanak a munkától uagy ha nem is tartanak, de ez a munka nem a közegyház, nem az egész euangéliuml egyház, uagy nem az egész nemzeti életközösség erőforrásainak eszközéué dicsőül ? Ha pártoskodó szenuedély, nyelui és nemzetiségi ötrekuések innen is. onnan is, gyűlölködő el- különzödések, türelmetlen uersengések és támadó irányzatok tépdesni akarnák a legfelelőségtelje- sebb, mert legtermékenyebb feladatot, az alkotás tstenileg elrendelt munkáját gyakorló egy anyának egyetemét és ezzel magát a Krisztus testét!? Örök dicsősége az euangélium egyházának, hogy az ó tiszta és szent eluei szerint a legparányibb részben, a legszűkebb körben uégzett munka sem lehet szent, igaz, erkölcsös, jó és áldásos, ha egyúttal a nagy egésznek, az egyház egyetemének, a Krisztusban hiuök egész közösségének nem uálik jauára. Egyetlen bástyát sem szabad épiteniök az ónállóknak annak átérzése nélkül, hogy ez a maguképitette bástya egyúttal a nagy egésznek erósségéué ne magasztosuljon. Nos! Zsinati atyák! Testuéreim! A középkori tridentinum minden pontján ott uan, hogy aki pedig másként hiszen, másként cselekszik: anathema sit! Átkozott legyen! Mi zsinati kánonainkat nem uégezzük anathemákkal, kárhozatra adással. Mert tudjuk és ualljuk, hogy az Ur igaz euangéliuml egyházától idegen az átok, idegen a kárhoztatás! .............De érezzük és ualljuk: átok ü lte meg magát a töruényhozást, átok maga a zsinati munka s átkozódás nélkül is átokká uálik az az életben, ha azt nem az egész egyház, nem az egész haza igaz és őszinte szeretete, de ked- uezés uagy pártoskodás, uagy osztályok és érdekkörök szolgálata hozza létre. Úgy dolgozzunk és munkálkodjunk tehát a nagy müuön, hogy alkotásunk Istennek országában és annak földi intézményében egyéni komoly munkánk és az egész anyaszentegyház legeszményibb hiuatásának átérzése és megértése által, nemzedékröl-nemzedékre áldássá és ne átokká legyen s Így töruényalkotásunk közelebbi céljait tekintue is a Krisztus igazságainak a szolgálatában álljon. III. Ám uégül — a Krisztus igazságainak szolgálatában kell töruényalkotásunknak állania, ha azt az erőt tekintjük, amelynek segedelmével feladatainkat megoldhatjuk. És itt nem a mi küldőink *és uálasztóink bizalmára, ragaszkodására gondolok. Szép és magasztos érzés, ha tudjuk és érezzük, hogy uelünk uan a hiuek százezreinek, sőt több mint egy milltó léleknek reményteljes bizodalma. Ám erre nézue uallom egy illusztris iró meggyőződését: „A kórmányzott nép jauáért és boldogulásáért az embernek önmegtagadással is kell cselekednie s a cselekués igazságosabb méltatását nem az uralkodó szenuedélyekre, hanem a későbbi idők higgadtabb, tágabb körű belátására bíznia. (Bp. Hl. 1913. 234. sz. uezércikk) Tehát
