Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-20 / 51. szám
2 lelkomben is felmerülő kétségekkel és aggodat makkal szemben is mondom . . . ne csüggedjünk, ne kétségeskedjünk. — áldásos lesz e műuünk is, ha benne pillanatra sem téuesztjük szemünk előtt a minden földi tömény örök hiuatását, hogy legyen az uezérlő Mester a Krisztushoz, és nem feledjük, hogy még a legtökéletesebb tömény alkotása által sem uégeztünk egyebet, mint rideg betűt róttunk a betű mellé, ha nem járja át lelkünket az uj szöuetségnek lelke, az Istenfiaknak uégtelen szabadsága az Urban és uégtelen lekötöttsége az Űrért! És úgy lesz, — ha majdan az egyház népe megérti, hogy habár gyarló emberek közössége réuén, de mégis „Sionból jött ki a tömény“ (Ésaiás ll. 3.), ha az egyház népe megkedueli azt, mert a saját lelke uágyainak teljesülését szemléli benne, monduán: „nyisd meg az én szemeimet, hogy gyönyörködjem a Te töményeidben“ (Zsolt. I. 2.). B kettős feltétel közös gondolata tehát, hogy töményalkotásunknak uoltaképen a Krisztusi igazságok szolgálatában kell állania. Mielőtt immár e gondolatot Isten szent kegyelmének segitségéuel bőuebben is kifejteném, leborulok az én mennyei Atyám előtt s az én Uram, a Jézus Krisztus sza- uaiual ekként fohászkodom: „Miatyánk ...............“ f llapige: RÓM. X. 4. „A törvénynek vége a Krisztus, a hivő embernek igazságára“. Uilágos ebből s ez lesz ünnepi elmélkedésünk tárgya is, hogy Törvényalkotásunknak a Krisztusi igazságok szolgálatában kell állania, akár 1. annak általános szellemét, 2. akár közelebbi céljait, 3. akár azt az erőt tekintjük, amelynek segedelméuel feladatainkat megoldhatjuk. 1. Törvényalkotásunknak a Krisztusi igazságok szolgálatában kell állania, ha annak általános szellemét tekintjük. Mert igaz az, hogy örök éményü igazságok nem törpülhetnek el, nem semmisülhetnek meg múló korszakok uáltozó felfogásai, uáltozó törek- uései réuén, sőt e uáltozó felfogások, uáltozó törekuések, uáltozó feladatok uégzésében épen csak annyi az erő, az igazság, az áldások és sikerek magua, amennyi örök éményü igazság bennük uisszatükröződik. Ne feledjük az Üduözitő szauát : „ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.“ Azt mondják, az újabb kor eszmeuilága, az újabb kor szellemi köuetelményei nem tűrik meg a régi korok sablonos igazságainak alkalmazását. Szűknek tartják e kereteket. A tudományok haladása kibőuitette e kereteket, uj eszmékkel gazdagította azok tartalmát és ezeknek úgymond — minden szellemi törekuésben, minden alkotásban éruényesülniök kell. A modern euulutio, a fejlődés és haladás töményének éményre jutása tudományban és társadalomban az az átalakulás, emellyel lépten-nyomon találkozunk s amelyhez úgy mondják, mindenben alkalmazkodnunk kell. Óh dőreség . , . nem uenni észre, hogy az újabb kor minden szabadságra uágyó törekué- séuel, minden haladó intézményéuel, minden soeiális átalakulásáual épen a Krisztusi eszmék, a Krisztusi igazságok, a Krisztusi szellem diadalát jelenti, ha azok a törekuések és átalakulások igazán jogosak, egészségesek és természetesek ! Nem kell hát nekünk uj jelszauakhoz, kidobott irányjelzőkhöz, elég nekünk és nem is szabad nekünk máshoz, mint a Krisztusi szellemhez ragaszkodnunk. A modern kor jelszauas uilágában töruényalkotásunk munkája folyamán jusson eszünkbe mindig az apostoli intés: „a betű megöl, a lélek az, amely megeleuenit“. Jaj nekünk, ha a jelszauak betűjéhez ragaszkodunk, ha hajhásszuk a haladást, mert az szakitás a múltai, — ha köueteljük a szabadságot, mert az látszólag mentésit a rend feszélyező kötelékeitől,— ha modern szellemet, euolutiót keresünk abban, ami uoltaképen nem más, mint nemesebb énünk, önzetlenebb gondolkozásunk és lelkesebb hitbeli meggyőződésünk tagadása. A betű megöl 1 Nem az önmagukban elméleti célokat kifejező jelszauak betűjét, de az azok mögött rejlő nemes szellemet keressük tehát és akkor meggyőződünk arról, hogy azoknak célja semmi más, mint épen a Krisztus eltiporhatatlan örök éruényü igazságainak diadalra juttatása minden emberi közösség boldogitása által. Hiszen ugyebár — jelszó és eszmény a jog is — és mégis áll a régi közmondás : „summum jus, summa iniuria ;“ eszmény az egyenlő felelőség és mégis áll a Krisztusi intés : „ne nézd más szemében a szálkát, de a magadéban a gerendát“. Eszmény a szabad akarat, a szabad eselekués, szabad elhatározás és mégis áll: „amit nem akarsz, hogy teueled cselekedjenek az emberek, azt te se tedd másokkal“. Eszmény a kötelesség is és mégsem lehetünk e téren eszményiek, mert áll az, „hogy ha mindent megtettünk is, csak érdemeden szolgák uagyunk“. Eszmény a felekezeti türelem, a szeretet, az alázat, az önfeláldozás, a megbocsátás s erénnyé mindenik mégis csak akkor uálik, ha eléri, de át nem hágja a Krisztusi mérték uonalát, mint a hogy a szabadság, a haladás a szabadeluüség, a jog és a töruény is csak akkor áldásos, ha nem bont és nem ront erkölcsi ualóságokat és igazságokat, — de a Krisztus szellemében épit és áld. Töruényalkotó
