Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-13 / 50. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 50. sz. 1913. december 13. szoktak rákapni egy-egy theologiai professorra s szere-- tik behozni fontos állásokra a maguk embereit, úgy hogy neves, tudós egyetemi tanárok évtizedeken át, sőt soha nem jutnak tőlük rendes tanári állásokhoz. A cél: kiszorítani a liberálisokat az egyházból, melyben csupán az orthodoxiának van létjogosultsága !...(?) Ez a testvérharc dúlta fel alig két éve az egyház békéjét, mikor Jatho kölni papot a Spruchcollegium elé állították és tavaly, mikor Jatho védőjét, Traub dort- mundi papot fegyelmi úton fosztották meg az állásától. Akkor nem került kenyértörésre a sor, noha Jatho hívei egy részében nagy volt a hajlandóság, hogy az egyházz minden közösséget megszakítsanak. De győzött bennük az a jobb belátás, hogy nekik az egyházban magában kell a felvilágosodás diadalát elősegíteniük s nem szabad könnyű győzelemhez juttatniok a maradiságot. A külső ellenségek közül a monismus a legfontosabb. Dacára annak, hogy a monismus hívei között is meglehetősen nagyok az ellentétek, abban az egyben Háckeltől Drews Arthuron át Ostwaldig egyek, hogy a monismus számukra nem tudományos világnézet, hanem vallás s h-ogy minden positiv egyházat, de leg- kiváljkép legerősebb, mondhatni egyetlen félelmes ellenfelüket, a liberális protestanismust nem szeretik. A monista-szövetség igen élénk munkásságot fejt ki. Pár évvel ezelőtt ez a szövetség utaztatta Drews Arthurt Nagynémetországban, hogy hirdesse mindenütt a megváltó igét: „az egész keresztyén vallás egy legendán alapszik. Jézus soha nem élt. A Jézusról szóló evangéliumok csak olyan mythoszok, mint akár a görög, vagy az indus vagy perzsa hitregék különböző istenekről és félistenekről.“ Ez a szövetség prédikáltatja hivatalos lapjában az öreg Ostwaldot, hogy a monisták ne érezzék hiányát a valamikor megszokott vasárnapi prédikációknak. Ez a szövetség támogatja anyagilag és erkölcsileg a „Komité Konfessionslos“-t, melynek az a célja, hogy az egyházakból kicsábítsa az elégedetlenkedőket. Mivel az emberek egyenként meglehetősen gyávák, csoportosan azonban rendesen anná! nagyobb hősök, ez a Komité ..szervezi“ a felekezetnélküliekké válni kívánókat. Összegyűjti, bátorítja őket, bizonyos napokat tűz ki számukra, amikor egyszerre mennek az egyházból való kilépésüket bejelenteni. Drews Arthur két vaskos könyve, amit annak a bizonyítására írt és még több előadása, amelyeket annak a bizonyítására tartott, hogy Jézus nem élt soha, nem nagy hatást keltett. Port nagyot vert fel, de a „bizonyítás“ nem sikerült s nem is hittek neki. Majdnem ilyen eredménytelen a „Komité Konfessionslos“ működése is. Maga a Komité ugyan meglehetősen büszke az eredményeire. Mikor 1912-ben Nürnberget dolgozta meg, állítólag több ezren hagyták ott az egyházukat. Az év végén azonban kiderült, hogy kilépési szándékukat tényleg csak 211-en valósították meg. Dresdenből azt jelentette a Komité, hogy az 1.912 december 7-én tartott nagy „kilépési gyűlésen“ 470-en tértek ki, tényleg a kitérők száma nem volt több huszonnyolcnál. Schweinfurtban pedig 735 kitérés közül mindössze 52 bizonyult hivatalosan valónak. Alighanem így össze fognak zsugorodni a berlini számok is. Sokan nem fogják megvalósítani a szándékukat, a többiek pedig nem mind evangélikusok lesznek. Egy berlini lap azt írja: „A Komité Konfessionslos“ számait nem kell tragikusan venni. Rendesen nem szoktak megfelelni a valóságnak. Egy itteni törvényszéknél megállapítást nyert, hogy a kilépésüket bejelentőknek csak egy ötödrésze, egy másiknál pedig, hogy csak a fele volt evangélikus. A többiek katholikusok és zsidók voltak.“ A legutóbbi berlini nagygyűléseknek azonban az ad különös jelentőséget, hogy azokon a „Komité Konfessionslos“ a socialdemokratáktól kapott segítséget. Liebknecht képviselő nem a hallgatók vallásos érzésére, hanem socialista meggyőződésére apellált. Azzal érvelt, hogy a socialdemokraták a kiváltságos osztályokat pártfogoló állammal állanak harcban. Ebben a harcban az államra legkönnyebben úgy mérhetnének egy súlyos csapást hogyha a szintén államtámogatásból élő és segélyezett államegyházat gyengítik s annak nem fizetnek adót. Ezt nemcsak az egyház érzi meg, hanem az állam is, amelynek a hiányt pótolnia kell. Ezzel a sakkhúzással a socialdemokraták kivonnák magukat egy adónem megfizetése alól. Mint ebből látható, a feltűnést keltő tömeges kilépés oka nem vallási rugókra vezethető vissza, hanem taktikai húzás akar lenni a socialdemokraták részéről. A fontossága az eseménynek épen ebben rejlik, mert hogyha a socialisták szakítanak azzal az elvvel, hogy a vallás minden párttagnak egyéni ügye, — vagyis a socialista lehet katholikus, evangélikus vagy zsidó, ez nem áll ellentétben az ő socialistaságával — akkor az egyházakat előreláthatólag még nagyobb veszteségek fogják érni. A kitűnő socialista-szervezet és itt-ott a terror bizonnyal megteszik a magukét, hogy a késedelmeskedőkkel hamarosan szétszaggattassák azokat a finom szálakat, melyek őket egyházhoz és valláshoz fűzik. Minden azon fordul meg, hogy a párt a maga egészében honorálni fogja-e a Liebknecht által képviselt radikális frakció álláspontját A veszedelmesnek ígérkező mozgalom ellen az egyház még nem tett hivatalosan lépéseket. A nép- gyűléseken lelkészek is résztvettek s fel is szólaltak. Egyik-másik helyen meglehetősen gorombán traktáíták őket, a Moabitban azonban két papot beszélni hagytak és meghallgattak. Ezeknek a beszéde jó hatást is tett. Az Oberkirchenrat még nem foglalkozott a kilépési mozgalommal. A „National-Zeitung“ közli az Ober- kirchenrat egy tagjának a nyilatkozatát, aki kijelentette, hogy az egyház sem nem tesz, sem az államnál nem szorgalmaz erőszakos intézkedéseket a mozgalom ellen. Arról sem lehet szó, hogy a kilépés megnehezítessék
