Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-13 / 50. szám
1913. december 13. Evangélikus Lap. 50. sz. 3. oldal kérdést belekapcsoltak — egész az unalomig. Végre a stiláris módosítást a zsinat elfogadta. Az ügyrend 40. §-ánál a tárgyalás megszakittatott, miután két óra elmúlt s az ügyrend további tárgyalása és a bizottságok megalakítása szerdára halasztatott. A harmadik napon. A napirend előtt felszólalt Scholtz Gusztáv püspök és meghatott hangon bejelentette, hogy a zsinatnak máris halottja van, amennyiben egyházunk egyik kiváló jelese, Veres József zsinati képviselő, tegnap elhunyt. A zsinat ezt a bejelentést mély megilletődéssel fogadta és Veres József emlékét a jegyzőkönyvben megörökit- tetni rendelte. Ezután következett a zsinat tanácskozási és ügyrendjének folytatása és befejezése. Nagyobb vitát idézett fel a „karhatalom* alkalmazásának lehetősége. Hiába történt arra utalás, hogy ez nem a zsinati képviselőkkel, hanem a rendbontó karzati közönséggel szemben lenne alkalmazandó, maga a szó úgy hatott, mint a vörös posztó és a zsinat respektálva a karhatalomtól irtózók érzékenységét, törölte a karhatalom alkalmazását. Sztehlo Kornél indítványára elhatároztatott, hogy a zsinati képviselők napidijait maga a zsinat állapítja meg és Wagner Géza indítványára a napidíj 20 koronában állapíttatott meg. Ez az útiköltséggel együtt az egyetemes pénztár által előlegezendő és a kerületek által ennek megtérítendő. Az ügyrend megállapítása után következett a bizottságok megalakítása. Zsigmondy Jenő azt indítványozta, hogy a zsinat küldjön ki egy a tisztikarból, a zsinat hivatalbóli tagjaiból és 24 megválasztott zsinati tagból álló nagybizottságot. Ez utóbbi küldené ki a szakbizottságokat, amelyek a szöveget kidolgoznák. Ezen indítvány nem talált pártolásra, úgy hogy Zsigmondy azt végre maga visszavonta. Gömöry és Hevessy elleninditványa fogadtatott el, amely szerint a zsinat maga alakítja meg a szakbizottságokat és megválasztja azoknak tagjait. A vita, amely ezen tárgy körül keletkezett, igen élénk és némely tag érzékenységét joggal bántó volt. A zsinati bizottság munkálatát annyira leszólták, hogy a zsinat többsége indíttatva érezte magát a zsinati bizottság tagjainak fáradságos és hasznos munkájáért elismerést nyilvánítani. Már délutáni 3 óra felé járt az idő, midőn végre abban történt megállapodás, hogy a következő bizottságok alakíttatnak: a) a jog- és alkotmányügyi bizottság. b) a tanügyi bizottság .......................... c ) a belmissioi és közjótékonyságiigyi bizottság.......................................................... d) a pénzügyi- és lelkészfizetésrend. bizottság.......................................................... e) a törvénykezési bizottság . . . . f) a kérvényezési bizottság . . . . 17 taggal 17 „ 5 * 11 taggal 15 „ 5 * Választottak még naplóbiráló és gazdasági bizottságot is. A választás megejtése a következő ülés napirendjére lett kitűzve. * A negyedik nap első fele a bizottságok választásával telt el, délután 5 órakor kihirdették az eredményt, mely szerint a jog- és alkotmányügyi bizottság elnöke Dr. Zsigmondy Jenő, h. elnöke Wagner G. Adolf, előadója Dr. Kéler Zoltán, jegyzője Jánossy Lajos és Dr. Szelényi Aladár, a tanügyi bizottság elnöke Molnár Viktor, előadója Fischer Miklós, jegyzője Hollós János és Uhrin Károly, a belmissiói és közjótékonysági bizottság elnöke Gyurátz Ferenc, előadója és jegyzője Schmidt K Jenő, a pénzügyi és lelkész-fizetésrendezési bizottság elnöke Sztehlo Kornél, előadója Gyürky Pál és Dr. Flórián Károly, jegyzője Magyary Miklós, a törvénykezési bizottság elnöke Csipkay Károly, előadója Sztehlo Kornél, jegyzője Sárkány Béla, a kérvényezési bizottság elnöke Terray Gyula, előadója és jegyzője Dr. Szelényi Aladár, a naplóbiráló bizottság elnöke Kaczián János, jegyzője és előadója Mohácsy Lajos, a gazdasági bizottság elnöke br. Radvánszky Antal, jegyzője Sárkány Béla A zsinat helyettes elnökeivé Szentiványi Árpádot és Gyurátz Ferencet választották meg, végül pedig a bizottságokat munkálkodásra híva fel, az 1914. év októberéig elnapolták a tanácskozásokat, miket báró Prónay Dezső zárószavai és Dr. Baltik Frigyes buzgó imádsága rekesztettek be. A tömésén kitérének. Berlinben novemberben egy ízben 1328-an, november 20-án pedig 4209 en kötelezték magukat arra, hogy egyházukból kitérnek. Ez a hír sorra járta a lapokat is, még pedig többnyire abban a tendenciózus formában, hogy a hatodfélezer kitérő mind az evangélikus egyháznak fordít majd hátat. A hír ebben a formában természetesen nem igaz. A kilépési nyilatkozatok socialdemokrata gyűléseken tétettek, ahol nem csupán evangélikusok, hanem socialdemokraták vettek részt. Ezek pedig katholikusok, sőt más vallásuak is lehettek és voltak is. Bennünket mindenesetre elsősorban az evangélikusok tömeges kilépése érdekel. Aki a német egyház állapotát figyelemmel kiséri, az előtt nem titok, hogy az egyház nehéz és mozgalmas időket él Benne magában nagyok a hívek közt az ellentétek, a pártoskodás elharapódzott s egymással ellentétes törekvések próbálnak érvényesülni. A nagyobb harci készség — legalább a külső jelekből ítélve — a conservativek, az „orthodoxok“ táborában van. Ok üdvözölték örömmel a Spruchcollegiumot, mely a túlságosan szabadelvű lelkészek szépszerével való ártalmatlanná tételére állíttatott fel, ők nem voltak megelégedve az „Evangelischer Bund“ tárgyilagos magatartásával s megszervezték ellene az „Evangelischer Volksbund“-ot, ők rendeznek be Berlinben abban a pár lelkészi körben, ahol csak liberális lelkészek vannak, „positiv“ istentiszteleteket úrvacsoraosztással s ők
