Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-22 / 47. szám
6. oldal Evangélikus Lap. 47 sz. 1913. november 22. f. ó. 40. sz.), akik a vasárnapi iskolát rendkívül ü-vesen tud. ják felhasználni s akkor a mi egyházunk is fel fog virágozni akkor nem lesz egyházunkban oly gyakran szó a szabályrendeletről és paragrafusokról, de lesz benne az evangéliom szellemétől áthatolt erőteljes élet. A vasárnapi iskolák és a gyermekistentiszteletek kérdését Bobál Samu lelkész dolgozatával kapcsolatban ajánljuk lapunk olvasóinak figyelmébe. Nagyon örülnénk, ha mások is hozzászólnának e kérdéshez s különösen a szervezés módozatairól való gondolataikat, vagy akiknek van, tapasztalataikat e munkatéren közölnék. H. A. HimF# ld. A lourdesi látnoknő boldoggá avatása. Soubirous Bernadelte, egy molnár tizennégyéves leánya, 1858 február 11-én látomást látott. „Megjelent“ neki Szűz Mária, úgy, ahogy a képeken ábrázolják: fehér ruhában, égszínkék övvel a derekán, mindenik lábán egy arany rózsa, karját mellén keresztbe téve s az égre irányzott tekintettel. A látomás többször ismétlődött; mikor március 25-én jelent meg a leánynak Szűz Mária, akkor megismertette magát, e szavakkal fedvén fel a titkot: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás!“ A tarbesi püspök 1862-ben megállapította egy bizottsággal a látomások „természetfölöttiségét“. 1864-ben a jelenést márványba vésték; a massabiellei barlangban felállították Máriának a szobrát, melyet a leány leirásai alapján készítettek, azóta pedig ennek milliókra menő drága és kevésbé drága, sikerült és hitvány másolatával árasztották el a katholikus világot. Lourdes világhírű búcsú- járó hely lett s oly kitűnő üzlet, hogy még a lourdesi radikális városi tanács és a francia kormány is szemet hunynak a sok pénzt és még több hasznot hajtó kegyes vállalkozás apróbb hiányai előtt s a „tolerasi posse“ álláspontjára helyezkednek vele szemben. A katholiciz- musnak azonban a Mária-kultusz hihetetlen fellendülésére lökést adó lourdesi jelenés és legenda nagyon a malmára hajtja a vizet. Hiszékeny, misticizmusra hajló lelkeket új kapcsokkal fűz az anyaszentegyházhoz, miért is a katholikus egyház hálás akar lenni Soubirous Bernadettének és megtette a lépéseket Soubirous Bernadette boldoggá avatása iránt, ami az első lépés arra, hogy valamikor majd a szentek soraiba felvehető lehessen. Francia klerikális lapok örömmel üdvözlik ezt a lépést és a szeplőtelen szűz evangélista nőjének nevezik az exaltált s „látomások látására méltatott“, később éltét apácasorban befejező molnárleányt. Valami metzi kanonok pedig egyik újságban körülbelül ekkép elmélkedik Máriáról és a boldoggá avatandóról: „Szűz Máriának a régi evangéliumban alárendelt hellyel kellett megelégednie. Most azonban az ő napja is feljött s szinte azt lehet mondani, hogy revancheot vehet magának. A múlt században ütött az órája annak, hogy az ő személye is dicsőült fényben ragyogjon, még pedig ha szabad azt mondani, vagy lehetséges a dolog, Krisztus glóriájától eltérő ragyogással! Valamennyi híres megjelenésében az Isten heroldja volt Mária s Lourdesben ő maga nyilatkoztatta ki azt, hogy ő a szeplőtelen fogantatás .... Missiojának elősegítésére az ég senkivel mással össze se hasonlítható evangélistául rendelte neki Soubirous Bernadettet, aki tökéletesen tiszta leány volt, mert az isteni kinyilatkoztatásnak csak így lehetett harmonikus visszhangja, aki tökéletesen tudatlan leány volt, hogy a vele közölt „titok“ természetfölötti eredetében senki ne kételkedhessék. .. . ... A szeplőtelen szűz evangéliumának ugyanaz volt a sorsa, mint Krisztus evangéliumának. Az emberek tömegestül jöttek, a Pyrenaeusok a szűz dicséretét visszhangozták, mint ahogy az ötezer jóllakatott ember Krisztus dicséretét hangoztatta. Régen Jézus tisztelete, ma Mária tisztelete ... a két aureola egymásba olvad s ott ragyog a lourdesi barlang előtt . . .“ Végül kijelenti a derék kanonok, hogy a látnoknő a szeplőtelen szűz fényes csillaga mellett csak apró mécsecske lesz az égben, azonban a kis csillagok is lehetnek elragadok és csodásán szépek. Ebben a klasszikus megnyilatkozásban sok önkéntelen igazmondás rejlik. Elsősorban meglepő az a nem mindennapos beismerés, hogy a régi evangéliumban Máriának alárendelt szerepe van s hogy ezzel szemben a Mária-kultusz új evangélium. Megható az is, hogy S. Bernadette tökéletes tudatlanságát is milyen naivul kiemeli a jó egyházi férfiú, mint a természetfölötti (kath.) kinyilatkoztatás befogadására kiválóan alkalmas tulajdonságot. A „modern“ katholicizmust roppant találóan jellemzik ezek az önkéntelen igazmondások s ez a szenttéavatás is. Az „egyház“ tud jutalmazni s fenn tudja tartani annak a látszatát, hogy szabadon rendelkezik a menyországbeli helyekkel s ott sem hagyja az érdemet elismerés nélkül, hanem előléptet. A szent életet élő apácát, kinek oly nagy érdemei vannak a Mária-kultusz körül, nem hagyja a közönséges üdvözöltek szürke tömegében ... Ez végtére a katholikus egyház belügye s az ő dolguk, hogy az ilyen dekrétumoknak hogyan szereznek majd érvényt a jó Istennél is. Mert hogy a hívő nép szívesen elhiszi, amit a pápa és a papok mondanak, azzal már régen tisztában vagyunk. Csak azt nem értjük, hogy „rebus sic stantibus“ hogyan akadnak közöttünk is olyanok, akik a közös keresztyén alapot olyan lelkesen hangsúlyozzák. Mert az talán még sem szenved kétséget, hogy a régi és a — lourdesi evangélium között áthidalhatatlan „közbevetés“ vagyon, amit kár a gyűlölt liberálizmussal való ellentét kedvéért mindenáron eltüntetni akarni és ráfogni, hogy az alap mindenáron közös. Ha az eredet közös is, — a szellem: az más! Katholikus sajtópártolás. A „Neues Schwarzwälder Tagblatt“ Furtwangenben (Württemberg) a követ kező párbeszédet közölte, mely gyónás közben egy öregebb férfi és a gyóntató „missionarius atya“ között
