Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-22 / 47. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 47. sz. 1913. november 22. Ez az evangélikus nők részvétele az egyház közigazgatásában* Mulier taceat in Ecclesia! Ez egy régi bibliai mondás, amely az akkori viszonyok között létjogosultsággal bírt. De a nőnek mai társadalmi helyzete, életviszonyai, gazdasági szerepe és műveltsége azóta, hogy ezt Pál apostol kimondotta, annyira megváltozott, hogy ezen elv további fentartása ma sem nem igazságos, sem nem célszerű. Nem igazságos, hogy annak a nőnek, aki az egyház terheit hordozza, az egyház ügyeibe ne legyen beleszólása, még a^papválasztásnál is jogát csak „in absentia“ megbízott által gyakorolhassa, mintha az ő jelenléte megmételyezné az egyház gyűlési termét. Nem célszerű, mert távol tartja a nőt egyházi ügyeinktől. Sajátszerű, hogy épen a nőket, akikben bensőbb kedélyéletük folyományaképen buzgóbb a hit és a vallásosság, nem engedik hozzászólani és határozni azon intézmények felett, amelyek a hit és vallásosság céljaira szolgálnak! Megmérhetetlen erőforrást hagyunk itt kihasználatlanul. A nők érdeklődése és bele- vonása egyházi ügyeinkbe kiszámíthatatlanul * V. ö. az „Evangélikus Lap“ 1912. évi 51-ik sz. „A nő helyzete az evangélikus egyházban“ című cikkel. A modern vallástudomány. Irta: dr. Szelényi Ödön. (Folytatás.) Az Aveszta nem nyújt tiszta képet Zarathustra vallásáról, hanem a könyvben fellépő vallás a legkülönbözőbb vallási képzetek conglomeratuma. Ráakadunk ott ősi idg. közös árja (ind és iráni) s végül Iránban kifejlődött elemekre. így közös árja elemek: a Soma, Haoma isteni ital, ind. Asúra ir. Ahura istennevek, ind Jama ir. Jima isten, közös árja isten volt Mithra stb. Különleges iráni vonások: hogy a holtakat nem temetik, nem égetik el, hanem kiteszik az állatoknak és hogy a tüzet különös tiszteletben részesítik. Ennek megfelelőleg a legtypikusabb iráni mythos a világosság és sötétség, tűz és hideg küzdelméről szól. (Athar és Ashi Daháka). Ezekre és egyéb primitiv elemekre kellett építeni Zaraihustrának. Sajnos, hogy a nagy vallásalapítónak működése idejét nem tudjuk pontosan meghatározni. Körülbelül Krisztus előtt 900 vagy 800 körül élt és prédikált Mediában és Atropatenében közel a Káspi tengerhez. Pap volt, de nem mágus. előbbre vinné egyházunkat szellemi és anyagi téren. A charitativ munka, a belmissio, amelynek szükségét annyira hangoztatjuk, épen a nőkben találná a legerősebb támaszt. A reversalisok által szenvedett veszteségeink is megapadnának, ha az evangélikus nők vennék fel e téren a harcot. Nagy előnyt érnénk különösen azáltal, hogy a vegyes házasságban élő evangélikus nőket egyházunkhoz lekötnők. Megtehetnők, hogy csak a nagykorú és önálló nőknek adnók meg az activ egyháztagsági jogot; ahhoz, hogy a férjes nőre, akinek férje evangélikus, is kiterjesszük azt, szó fér. Mi kiterjesztenők! Modern Protestantismus. A protestáns szó előtt a ,,modern“ vagy „liberális“ jelző voltaképen pleonasmus. Mert a Protestantismus folytonosan való megújulás a szabadságra lekötött erők felszabadulása magasabb élethatalmaknak az elérésére, új értékeknek és lehetőségeknek a teremtése. Luther a lelki élet centrumában a vallás területén vitte végre a megújulást, megszabadította a vallást attól a sok tehertől, mely évszázadokon át rakódott le rá s amelyről sokan azt gondolták, hogy az maga a vallás. A Protestantismus lényege tehát az, hogy a lelkiPártfogói Vistaspa király és felesége Hutaosa és néhány előkelő ember. Volt családja is. Legfontosabb azonban személyes érintkezése istenével és az égi seregekkel. A legenda szerint megkísértéseknek és üldözéseknek volt kitéve. Tanának főeszméje az Asha = rend, erény, szentség, melynek őre és teremtője Ahura Mazda. (Ormuzd.) Az ő birodalmában merő világosság, igazság, egészség van, vele szemben Angro-Mainyn (Ahriman) országában sötétség, hazugság, betegség. Ez a dualis- mus azonban csak átmeneti, mert a jó győzelme a dolgok végső célja, továbbá míg Ahura valóságos erkölcsi személyiség, addig Angro-Mainyu inkább csak abstract schema. Lehet, hogy a dualismus Irán természeti viszonyaival függ össze, amennyiben itt feltűnően éles az ellentét tél és nyár, nap és éj között, de ezt a régi dualismust Zarathustra rendkívül mélyítette, átszelle- mítette. Tana szerint az egész világ két táborra oszlik, az állatok és természeti jelenségek is a jó vagy rossz principium mellé sorakoznak, így például a kakas, a kutya a jó pártján harcol, a kígyó, farkas, hangya ellenben a rossz birodalmát terjeszti. Az ember kegyessége abban a személyes meggyőződésben áll, hogy Ahura akarata a helyes, gyakorlatilag ez az érzület (bár a
