Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-01 / 44. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 44. sz. í 913. november í. egyetlen igazi megkapó ünnepi gondolatot produkálni, az is szomorú jelenség, de azért csüggedésre még sincsen okunk. Ami a protes- tantismusban örök érték, az Istentől született, az örökké megmarad. Rongyos takaróban csodás kinccsel, mesés igazgyöngyöt rejtegetünk mi ma is s talán előbb, mint gondolnók, jön el az idő, mikor a hitvány burok leválik róla s megint igaz fényében tündököl a világ előtt ... az a győzelem, amely meggyőzte a világot, a mi hitünk. szg. IRODALOM. Jatho Carl: Der ewig kommende Gott. Eugen Diederichs kiadása. Jena 1913. Ára 3 Mk = 3.60 korona. Jatho az utolsó „eretnek“, kinek állásába került a meggyőződése, kit a Spruchkollégium szónoki sikerei, lelkipásztori buzgósága, híveinek megható ragaszkodása dacára is leoperált a protestáns egyház testéről. Pőre és elitélése hosszú időn át foglalkoztatta a lapokat és az egyházi köröket, tragikus halála pedig sokakban mély részvétet keltett. Ez a tragikus sors kölcsönöz szomorú érdekességet ennek a gyűjteménynek, mely Jatho halála után jelent meg, Jatho hagyatékaként. Családja összegyűjtette és kiadatta azokat az elmélkedéseket, melyeket éltének utolsó éveiben, pőre alatt és az elitéltetése után a Protestantenblatt számára írt. tárca! A reformatio bölcsője. Gondolatok és hangulatok. Dr. Zimányi Dániel. Az idegen, aki Németország nagy városaiban a zajos jelenből akarja megismerni a büszke német szellemet, aligha vetődik el egy kis városkába, hogy ennek csendes múltjába elmerülve, elmélkedjék a germán génius erején és nagyságán. Legtöbbször elkerüli Wittenberget, a reformatio bölcsőjét. Csak ha valami különös ok készteti, szánja rá magát, hogy meglátogassa e helyet, melynek csak múltja van az idegen szemében. A múlt pedig, akármilyen szép és dicső, az emlékezeté. Engem is különös ok indított, hogy letérjek a nemzetközi forgalom rendes országútjáról és fölkeressem a feledés sűrű bokrai közé rejtőzött emlékhelyet. Az ok e lap olvasói előtt nem lehet ismeretlen. Már a különben modern berendezésű vasúti állomás csendje is sejteti, hogy zajtalan városba jutottunk. A másutt otthonos sürgés-forgásnak itt alig van nyoma. Mintha a vasúti személyzet is tudatában volna annak, hogy a város a XVI. században lejátszotta és befejezte Ezekben az elmélkedésekben megtaláljuk Jatho egész egyéniségét, minden eszményét, jelentősebb gondolatait. Mint emberi dokumentumok, azok az elmélkedései tarthatnak különös figyelemre igényt, melyeket saját és Traub elitélése után .irt. Ezekben megrezeg a fájdalom húrja, másokban Jatho optimismusa diadalmaskodik. Van olyan elmélkedései, melyben ellenfeleivel viaskodik, másokban azonban teljesen elfeledkezik arról, ami őt bántja, s szent odaadással, a világról elfeledkezve keresi az Istent, akit nem megérteni és meghatározni, hanem megélni törekszik. Aki a legkevesebb fáradsággal akarja megtudni, hogy ki volt és mit akart, mit prédikált és miért volt sokak által körülrajongott, mások által pedig felette veszedelmes embernek tartott ember Jatho, az ezekből az elmélkedésekből megalkothatja magának Jatho képét. Ezt a korunk küzdelmeibe mélyen bevilágító, Jatho egész egyéniségét, kulturéhségét, igazságszeretetét, optimismusát, vallásosságát, pantheismusát hűen visszatükröző, fontos „emberi dokumentumot“ el kell olvasnia mindenkinek, aki korunk vallásosságának egy tipikus alakját, a legutolsó eretnekpör hősét közvetlenül ismerni akarja. KÜLFÖLD. Wellhausen. A göttingeni egyetem nagynevű tanára, J. Wellhausen nyugalomba vonul s az új tanévben már nem tart előadást. Ez alkalomból nem lesz érdektelen közölni a híres tudós életének főbb dátumait világtörténelmi szerepét és most hallgatnia kell. Ami az állomásról kijövő idegennek mindjárt szemébe ötlik, az is a múltba űzi vissza a várost és előre elárulja azt az ellentétet, mely Wittenberg és a többi városok közt van, t. i. a lóvasút. Még azok előtt is különös alkalmatosság a lóvasút, akik két évtized előtt sűrűn vették igénybe, főképen, ha már hozzászokott a német villamosokhoz. Az ember el sem akarja hinni, hogy a lóvasút gyorsabban megy, mint a gyalogjáró. Nem is vette igénybe senki sem az érkező idegenek közül, akiknek a száma odaérkezésem alkalmával nem rúgott kettőre. Különben nem is ajánlatos igénybevenni a ló- vasútat, csak annak, aki fél, hogy eltéved a városban, vagy aki régi emlékeket szeretne felújítani saját életéből. Ellenben, aki a „Lassan járj, tovább érsz“ közmondásunk igazságáról akarna meggyőződni, annak nem célszerű lóvasútra szállni, mert lassan megy ugyan, de csak a piacig, míg gyalog a város másik végére is el lehet jutni. Aki pedig a várost, illetve nevezetességeit óhajtja látni, az ha fölszáll, legföljebb azért száll föl, hogy megint leszálljon a piacon. Ezért a mulatságért azonban sok látnivaló közeli megtekintéséről kellene lemondani. Túlságos nagy áldozat volna!
