Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-18 / 42. szám

1913. október 18.

Evangélikus Lap. 42. sz.

9. oldal

servativ irányok jogosultsága fölött, azt mégis jellemzőnek kell találnunk, hogy protestáns conservativ, illetve positiv lapok olyan egybehangzó nagyrabecsüléssel terjesztették Rosegger levelét. Aki különben ismeri a viszonyokat, annak ez a „sok tekintetben való megegyezés“ nem új. Az Evangelischer Bund ellen német positiv körök valóságos hadjáratot indítottak s egy ellenszövetséget szerveztek, a keresztyénség positiv tételei révén ezek a protestánsok közelebb állanak a katolikusokhoz, mint a liberális protestantismushoz, a rokon- szenvük pedig egyenesen a katholicizmus felé vonzza őket, végül szemükben minden haladás és modernség épen olyan gyűlöletes mint a legultramontár.abb katolikusok előtt a „modernismus“.

Természetes, hogy ez a mesterkedés Ausztriában nem maradt energikus visszautasítás nélkül. Hegemann laibachi lelkész egy gráci lapban felelt Rosegger aggodalmaira Ez a felelet nyílt és őszinte beszéd s hatásos visszaverése annak a törekvésnek, mely minden szabadabb szellőtől fél s minden, még oly megfontolt jogos és szükséges haladásnak is legszívesebben útját állná, azért megérdemli, hogy mi is megismerkedjünk s azt mi is megszivleijük. Hegemann a következőket mondja:

„1. Az evangélikus egyházban egy cseppet sem teng túl a szellemi szabadság és a modernismus. Ellenkezőleg : az evangélikus egyháznak nagyobb szellemi mozgékonyságra és alkalmazkodási képességre van szüksége. Azt hogy olyan embert, amilyen Jatho volt, kinek egyházában sok volt a lelkes hive, elcsaptak, sajnálatos dolog. Ha a Jatho-féle embereket veszedelmeseknek tartják, tessék az állítólagos károk ellen, amit csinálnak, nem az erőszak és a kényszerítés eszközeivel, hanem szellemi fegyverekkel küzdeni.

2. Hogy a protestáns modernismus szellemi el- laposodás, az nem igaz. Ellenkezőleg: a törekvése az, hogy a vallási hagyományt számtalan evangélikus ember gondolkozásával összhangba hozza. Ha ezt a törekvést több úton-módon akarják is megvalósítani, az nem lehet hiba. A különböző vélemények jogosultságát Rothe Richard az összes irányok által mély vallásossága miatt tisztelt theologus is szükségszerűnek tartotta.

3. Azt, hogy olyan férfiak, mint Jatho és Traub sok egyháztól távol állót újra a valláshoz visszavezettek, nem lehet letagadni. Ha Rosegger szerint ilyen férfiak vallásos ismerete nem tökéletes is, azért mégis el kell ismerni, hogy olyan idealismussal működnek, amelyben az igazi keresztyénség értelmében több vallásosság van mint másoknak az önhitt orthodoxiájában, akik szavaikban igen, életükben azonban nem hűek a hitvallásaikhoz.

4. Tévedés azt hinni, hogy Ausztriában elfordulnak az emberek a protestantismustól, mert visszarettennek a modernismus felburjánzásától. Ennek az ellenkezője az igaz. Számtalan ember a protestantismust csak

a katnolikus hit satnya másolatának tekinti s az olyan események tartják őket távol az egyháztól, mint Jatho és Traub elmozdítása.“

Ez a nyilatkozat mutatja az érem másik oldalát. A conservativ és a katholicismussal rokonszenvező, kevés szellemi igénnyel bíró protestáns vallásosság mellett ott van sokaknak őszinteség és igazság után való szomjúhozása vallásos dolgokban is. Ezeknek a lelki szükségletét épúgy ki kell elégítenie a protestan- tismusnak, mint amazokét. A katholicismus kényszerítheti a művelt elemeket arra, hogy elnémítsák lelkiismeretük szavát, mert számukra a pápai csalhatatlan- ság hittétel, az engedelmesség pedig a legnagyobb erény. A Protestantismus hitjavítás és reformatio, amelyet épen a háborgó lelkiismeret indított meg, ez tehát pártját kell hogy fogja minden igazságot keresőnek.

Az osztrák protestantismusnak van érzéke ezen feladat iránt, ami abban nyilvánul, hogy a különböző irányok eddig békességben el voltak egymás mellett, dacára a Németországból jövő és a klerikálisok által buzgón támogatott ékverési kisérleteknek, melyek egyik jellemző példája ez e Rosegger-féle levél.

Krónikás.

KÜLÖNFÉLE.

Balogh Ferenc dr, a debreceni collégiuni dicse- kedése és büszkesége, okt. 8-án 78 éves korában meghalt. Debrecenben, Párisban, Londonban, Oxfordban és Edinburgban tanult, ahonnan hazajőve, Debrecenben Révész Imre egyháztörténeti tanszékére választatott meg. Sok tudományos munkát, számos cikket írt. Egész az utolsó évekig példátlan munkásságot fejtett ki s rendki vüli tisztelet és szeretet környezte. Októben 10-én temették a református egyház nagy részvéte mellett. Dicsőfi József, Erdős József és a collégium széniora búcsúztatták. Legyen áldott emlékezete.

A Luther-társaság közgyűlése e hó 14-én d. u. volt az egyetemes egyház üllői-úti házának a nagytermében. Scholtz püspök imádsága után Osztroluczky Miklós elnök olvasta fel megnyitó beszédét, mely azzal a kérdéssé I foglalkozott, miért nincs nálunk evangélikus irodalom, tudomány és közszellem. Utána Majba Vilmos főtitkár terjesztette elő az ifjúsági könyvtár ügyét s elhatározta a közgyűlés, hogy a könyvíármegrendelések október végéig beküldendők. Sajnos, egyes gyülekezetek már évekkel ezelőtt évekre lekötötték magukat, mivel a Luther társaság ezt a jó eszmét jó későn tette magáévá. S még most is oly nagy a lassúság a könyvtártípusok ügyében, hogy bár a Luther-társaság német könyvtipus- ról is akar gondoskodni, a német típusokba felveendő könyvek jegyzékét a gyűlés színe előtt kézbesítette Wágner főesperes a társaságnak, tehát az még most sincs készen. A tájékozatlanság sem hagy fenn bizonyos