Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-18 / 42. szám
10. oldal. Evangélikus Lap. 42. sz. 1913. október 18. dolgokban kívánni valót. Noha tót típusról is volt szó, a főtitkár csak 16, a tót típusba alkalmas tót könyvről tudott, mire Jánoska alesperes egy kész tót könyvtártípus létezéséről világosította fel. A közgyűlés azonban ilyen kicsiségeken fenn nem akadva, 1000 koronát szavazott meg az e típusokból hiányzó könyvek előállíttatására. A tankönyvkiadás ügye szintén rendben van. A társaság 14 olyan könyvet irat, aminő evangélikus szerzőtől még nincs, hogy a létező evang. tankönyveknek konkurrenciát ne csináljon. Ezért Majbának köszönet szavaztatott. A belmissziói lap szerkesztésével a főtitkár mellett Kapi Béla, Pröhle Henrik és Paulik János bízattak meg. Szóba került Bognár Endre és Wallrabenstein Jakab neve is, azonban hogy a főszemponton csorba ne essék, vagyis, hogy minden kerület képviselve legyen a szerkesztőségben, csak ezek kapnak szerkesztői megbízást. Tagok gyűjtésére a Vitális Gyula elnöklete alatt álló agitációs bizottság fog majd megmozdulni, ez akarja a kiadványok terjesztését előmozdítani s estélyek tartásával a társaság iránt való érdeklődést felkölteni és ébren tartani. Paulik János katonás szigorúsággal az esperesek hatáskörébe akarta utaltatni a Luther-társaság támogatásának az ellenőrzését, Szeberényi L. arra mutatott rá, hogy az érdeklődés hiányának az okait kellene először az agitáló bizottságnak felderíteni s előbb a diagnózist megállapítani s ahhoz kell alkalmazni az orvoslást. Kapi Béla az Ösvény havi megjelentetése mellett nyilatkozott, hogy legyen a társaságnak állandó lelkiközösség fentartására alkalmas eszköze s azt kívánta, hogy a társaság saját tagjainak a szellemi szükségleteit is jobban respektálja, necsak népiratkákra fektesse a súlyt. A társaság filmkölcsönző intézetet akar felállítani, „mivel a mozik már falvakba is befészkelték magukat, tehát az egyház se maradhat hátra.“ Egyes lapok támogatására a társaság szubvenciót szavazott meg, végül pedig a könyvkiadó igazgatóság szervezése után, melybe Seltenreich Kornél és Benkő Gyula is beválasztattak, az ülés véget ért. Kívánatos volna, hogyha új pénzforrások megnyíltával a társaság új erőre kapna s nagyobb támogatásban részesülne az evang. közvélemény részéről is. Ezt azonban a társaságnak meg is kell szolgálnia, nagyobb mozgékonysággal és gyakorlati érzékkel. Feltűnő, hogy az Ösvény kvalifikálhatlan támadásai és rugdalódzásai után a társaság elnöksége és közgyűlése nem talált módot arra, hogy Kovács Sándor privát gorombaságainak közlésére az Ösvényt fel ne használja. A jövő évi közgyűlés helyéül meghívás után Dobsina jelöltetett meg. A lelkészegyesület közgyűlésén (15-én d. u.) a súlyos beteg elnök, Veres József helyett Raffey Sándor elnökölt. A gyűlést Blatniczky Pál improvizált írásmagyarázata vezette be s Raffay beszéddel nyitotta meg, melyben igyekezett az egyetemes lelkészegyesület ellen támasztott aggályokat eloszlatni, vázolta az egyesülés céljait, beszélt arról hogy most „az evangélium diadalmas előnyomulásának az évszázada“ következik, melynek előkészítésében és megvalósulásában a lelkészegyesületre fontos szerep vár. Noszkó főtitkár az ideiglenes választmány működéséről terjesztett elő részletes jelentést, melynek legfontosabb momentuma a lelkészegylet választmányának a püspöki kar előtt való tisztelgéséről szóló beszámolás volt. Megrótta a választmány annakidején az evangélikus képviselőket azért, mert nem támogatták az országgyűlésen a lelkészek kívánságait. Memorandumot készített a lelkészi pótlékok ügyében, együttműködésre testvéri jobbot nyújtott a református lelkészegyletnek. Ezt mind helyeslőleg tudomásul vette a közgyűlés. A tiszakerületi lelkészi értekezlet javaslatainak kapcsán vendégkép felszólalt Balla Jenő nyíregyházi egyházfelügyelő, ki egyházi közigazgatásunk hibáit, azt, hogy az nem olcsó, nem gyors és nem alapos, fedte fel s azokra orvosságul a konsistorialis rendszerre való áttérést, a felügyelőkkel való munka- megosztást és az egyetemes felügyelői állás megszüntetését ajánlotta. Ugyanezekről a dolgokról Kovácsi Kálmán beszélt érdekesen, hol helyeselve, hol pedig kritizálva Balla eszméit. Az egyházi közigazgatás hibáinak a btrálata nagyon jogosult, azonban a reformeszmék is közismert dolgok, melyek addig, míg a reformáció in capite et membris be nem következik, míg maguk az emberek nem lesznek mások, nem sokat érnek. Ezek kedvéért kár volna egyházunk gyönyörű demokratikus szervezetén réseket ütni. A lelkészegyesület ilyen eszmék propagálásánál háládatosabb és közelebb fekvő feladatokat is találhatna magának. A hosszúra nyúlt kitérés után a pénztáros jelentette, hogy az egyesületnek mindössze 295 rendes, 7 alapitó és 1 pártoló tagja van. Vagyis az egylet a lelkészek kisebb részét tudta még csak megnyerni magának. Több apróbb ügy elintézése után egy másik vendég, Szalay Sándor dr. óbudai egyh. felügyelő hívta fel a figyelmet a külföldön fontos missziót teljesítő s nálunk is feltétlen hiányzó Hospizekre, buzdítván a lelkészeket ezen intézmény felkarolására. Előadását a gyűlés érdeklődéssel és szimpathiával hallgatta. Végül Wagner G. Adolf adott spontán felháborodásának kifejezést a Kiewben tárgyalt vérvád felett, indítványozván, hogy a lelkészegyesület fejezze ki azt a meggyőződését, hogy a vérvádnak alapja nincs, hogy az nem egyéb feketelelkű reakcionáriusok alaptalan, egy egész népet és egész vallást üldöző rágalmánál. Ez az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s az a zsidó országos központi irodával közöltetni fog. A gyűlésre bejelentett felolvasásokra már nem jutott idő, így azok a jövőre maradtak. Esperességi elnökség választás. A budapesti ev. egyházmegyéhez tartozó egyházközségek egymásután adják le szavazataikat az esperességi elnökségre. Az eddigi eredmények után Ítélve, a mostani elnökség,
