Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-10-04 / 40. szám
1913. október 4. Evangélikus Lap. 40 sz 7. oldal mondta, mert az apostolnak ki kell tűnnie a vezetésben való megbízhatóságával, előadásának apostoli egyszerűsége, tisztasága és érthetősége által. Már pedig ez Prohászkáról éppenséggel nem állítható, mert egészen meg van mételyezve a modern philosophiától, idegen nyelven, sokszor homályosan fejezi ki magát és ezért sajátos, sokakat könnyen megtévesztő terminológiája van. Sok állítása egészen hamis, sőt egyenesen veszedelmes, írásaiból sokszor kicsendül olyan hang és szellem, amely az egyház számára a legnagyobb veszedelmet jelenti Egyáltalán nem áll az, mintha Prohászka a valódi keresztény philosophiai eszmény megtestesülése volna. Az egyház hivatalosan elismert scholastikától igen messze van. Mint lelkipásztor sem aratott valami túlságos sikert, mert leglelkesebb tanítványának dr. Izsófnak műve szintén indexre került. Végül a socialis missió-társulat ellen fordul, amely több ízben elhívta dr. Foerster eretnek-tudóst előadónak s evvel azt a látszatot keltette, mintha a kath. egyháznak a tudományért idegenbe kellene mennie. Az egész irat heves támadás az úgynevezett kultuszkatholicizmus ellen, amely az egyház tanait és szertartásait a modern világnézethez akarja hozni, hogy a művelteket az egyháznak megnyerje. Ámbár Prohászka püspök személyét mindig tisztelettel említi és kiváló képességeit minden téren elismeri, mégis a támadás egészen az ő működése ellen irányul s tőle félti az egyházat. Mereven ragaszkodik az intransigens r. kath. régi állásponthoz és hangsúlyozza, hogy a protestánsok igenis eretnekek és hogy a róni kath egyházon kivül nincs üdvösség. //. A. Munkatársunk ezen értesítését a következőkkel egészítjük ki: Tátrai röpiratát minden r. kath. papnak megküldték. Célja nyilván az, Prohászkát Rómában befeketíteni és a magyarországi papokat megijeszteni, hogy a Prohászka-kultusztól óvakodjanak. Prohászka most Rómába utazott, állítólag meghívásra, lehet, hogy maga érzi szükségét annak, hogy magát ott tisztázza. Örömmel tapasztaljuk, hogy a magyar kalholikus papság lapja az Egyházi Közlöny erősen védi Prohászkát, persze nem azzal, hogy a római Curia által indexre tett iratai tartalmát helyesli, hanem azzal, hogy Prohászka igaz, mély vallásosságát, Krisztusi álláspontját az Isten és emberszeretet dolgában, egyházi és társadalmi tevékenységét veti a mérleg másik serpenyőjébe és azt mondja, bármikép is tévedett Prohászka, amit írt, tanított és tett, nagyobb hasznára vált a katholikus egyháznak, mint a mennyit téves, sokaktól meg sem értett tanai árthattak. Az „Egyházi Közlöny“ ezen nézetét mi is aláírjuk, de kérdjük, hová vezet az a katholicizmus, melyet Prohászka hirdet? Ha Prohászka vallásbölcsészete, amint hisszük, nem akar szemfényvesztés lenni, azt látjuk, hogy az a protestantizmushoz vezet. És e szerint katholikus szempontból megint Tátraynak van igaza, midőn Prohászkát támadja. Kiváncsiak vagyunk vajon X. Pius pápa ezután megint szeretettel keblére öleli-e filozofáló püspökét, kinek most más bűne nincs, mint az, hogy hitsorsosai őt szerfölött ünnepelték (Szerk.) KÜLÖNFÉLE. Zsinat. A zsinati bizottság elhatározta, hogy a zsinatot f. évi december 8-án nyitják meg December 6-án előértekezlet és december 7-én ünnepélyes isteni tisztelet fogja megelőzni a zsinat megnyitását. földben és a föld felett, hanem a földön is kereste az egyptomi ember a halottak országát. A sir maga az „örök ház“, azért látták el a bebalzsamozott halottat minden szükségessel: étellel, itallal, bútorzattal, szerszámmal. Később a valódi adományokat képies áldozatokkal helyettesítették. Kőből vagy égetett agyagból készült ökröt, libát, kenyeret tettek a sírba, abban a hitben, hogy ezeket a halott bizonyos varázsformulák segítségével valósággá varázsolhatja. Ugyanígy állott a dolog a sírkamrát borító reliefekkel és képekkel, melyek például a kenyér készítését, a sör főzését stb. ábrázolták. Ismét más felfogás szerint a halottnak nagy utat kell tennie a sírból nyugat felé, Osiris birodalmába (Earu mezői) e végből látták el a „halottas könyvvel, mely felsorolja a dámonokat, varázsformulákat ‘és mindazon dolgokat, melyeket a halottnak ismernie kell, hogy az útjába álló akadályokat legyőzhesse. Az utazás befejeztével a halott Osiris elé lép, aki 42 biró segédlete mellette ítéletet tart feletfe. Ezzel kapcsolatban igen bonyolult nézetet találunk az ember halhatatlan részéről, mert az ember, az egyptomi hite szerint, hat részből állott: test, lélek, árnyék, múmia, név és „Ka“ vagyis a láthatatlan képmás, legfontosabb a Ka, tulajdonkép ennek szólt a halotti cultus. Látnivaló, hogy Egyptomban már jelentkezik a bűn és büntetés, megtorlás fogalma, de a mágikus elem mégis túlteng és háttérbe szorítja az erkölcsi felfogást. A halottas könyvből kitűnik az is, hogy a halott a varázsigék segítségével különböző lényekké változhatik át, de ezt nem lehet lélekvándorlásnak {tekinteni. A templomot igazán az isten házának gondolták, mert az hitték, hogy az isten a sötét kápolnában lakik, ahol a képe volt fölállítva. Szolgálatára hivatásos papság volt rendelve, mely azonban zárt castot képezett, bár hatalmuk némelykor (kivált az új birodalom idején) igen nagy volt. Ezenkívül az illető tartomány nagyjai és nemesei (a nők is) dicsőségnek tartották, hogy az isteneknek szolgálhassanak. A papok rendezték az ünnepeket és körmeneteket, bemutatták az áldozatokat és rítusban való jártasságuk mellett úgyszólván a tudomány minden ágát művelték, tehát álomjósok is voltak. Theologiájukban arra törekedtek, hogy a vallásos képzeteket systematikus rendbe hozzák, az ellentmondásokat áthidalják és ezzel kétségkívül hatást gyakoroltak a vallási gondolat fejlődésére. A primitiv
