Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-20 / 38. szám
6. oldal. Evangélikus Lap 38. sz. 1913. szeptember 20. sen az egyház vezetői között megjelentek: Terray Gyula udvari tanácsos, főesperes élén az összes esperesek, Münnich Kálmán udvari tanácsos és Kubinyi Géza főispán, Zelenka Lajos királyi táblai biró, Hevessy Bertalan, Mikler Károly dr. jogkari és Mayer Endre theol. akad. dékánok, a hat főgymn., tanítóképző és polg. iskolák vezetőtanárai és mintegy 120 kér. képviselő. A miskolci egyháztanács nevében a pályaudvaron Szentiványi Árpád kerületi felügyelőt Csók György lelkész, a püspököt pedig Lichtenstein László egyházfelügyelő, bent az egyház dísztermében Radványi István királyi tanácsos üdvözölte. Este a püspök tiszteletére serenad volt. Másnap délben az egyházi, katonai és polgári előkelőségek és hivatalok küldöttségileg tisztelegtek a püspöknél. A közgyűlést megelőzőleg a kerületi gyámintézet tartotta meg közgyűlését Radványi István és Materny Lajos kerületi gyámintézeti elnökök vezetése mellett, melyen a segélyek kiosztása után az egyetemes gyámintézet egyházi elnökére történt a szavazás. A kerületi gyámintézet egyhangú szavazatát Bognár Endrére adta. A gyámintézeti igen látogatott istentiszteleten Révész János nagybányai lelkész imát mondott, Duszik Lajos szatmári lelkész pedig beszélt. Beszéde, mely úgy formailag, mint tartalmilag igen szép és hatalmas volt, magával ragadta a nagyszámú hallgatóságot. Istentisztelet után értekezlet vezette be a a kerületi közgyűlést, illetve fejezte be a két napig tartott bizottsági üléseket és tárgyalásokat. Szerdán reggel Korbély Géza kerületi főjegyző imádsága után Szentiványi Árpád kerületi felügyelő nyitotta meg a közgyűlést. is, melynek fejedelme az ördög. Továbbá sok-sok szellem. A finn mythologiában (Kalevala) az ég istene Ukkó = azaz öreg (?), a tenger istene Ahto, felesége Vellamo; a vetések istene Pellervoinen, az erdők királya Tapio, felesége Mielikki, gonosz szellemek Hiisi és Lemepo; az alvilág neve Manala stb. Ezenkívül a régi finnek nemcsak az isteneknek áldoztak, hanem a halottaknak és házi szellemeknek is. A Kalevala hősei egyébként Väinämöinen, Ilmarinen és Lemminkäinen, akik terveiket nem annyira tettekkel, mint inkább ráolvasásokkal érik el. A mi mythosaink — sajnos — elvesztek. Egyes nyomai maradtak fenn csak némely szólásformában, szokásban és babonában, továbbá a népmesékben. (Például: Istennyila, égiháború, Hadak útja, Nagyboldogasszony, Kisasszonynapja stb.) E téren Cornides D., Csengeri A. és Ipolyi kezdeményezései után szorgalmasan nyomoztak: Kandra Kabos, Barna Ferdinánd, Katona Lajos, Vikár Béla, Bán Aladár stb. [Lehmann—Ranschburg: „Babona és varázslat.“ I—II. Budapest, 1900. Scott Eliot: Schöpflin: „A primitiv ember hajdan és most.“ Budapest 1910. Bán A.: Beszédében rámutat arra a nagy emberfeletti munkára, amelyet a kerület agilis püspöke, Geduly Henrik a múlt közigazgatási évben végzett, amely nagy munkában a kötetnyi püspöki jelentés olyan híven és részletesen számol be. Megemlékezik a lelkészi korpótlék tárgyában hozott törvényről és azon nagy sérelemről is, amely az evangélikus egyházat, az államsegélynek négyszázezer koronával való felemelése dacára érte, mivel az a maga egészében a református testvéregyháznak jutott és az evangélikus egyház ebből semmit sem kapott, pedig a volt közoktatásügyi miniszter, Zichy János gróf százhetvenkétezer koronát helyezett kilátásba az evangélikus egyház részére. Ezen sérelem folytán közös erővel kell az 1848: XX. t.-c. végrehajtása iránt munkálkodni, s annak nemcsak 2-ik, de 3 ik szakasza érdekében is munkálkodnia. Geduly Henrik püspök reflektál a kerületi felügyelő megnyitójára, az egyetemes papság elveiből kifolyó fontos s a világi elemekre vonatkozó egyházi munkára. Kiemeli Szentiványi Árpád atyai gondoskodását, amellyel mindig a püspök oldala mellett állt önzetlenül. A megalakulás után a püspök évi jelentésében kegye- letes szavakkal emlékezik meg néhai Zelenka Pál volt püspökről, amidőn az ő egyházának, a miskolci egyháznak, a küszöbét átlépi, ahol az ő szelleme most is közöttünk él. Az egyházat építő munkát, a bel missziói munkát köti a lelkére a kerület lelkészeinek. Az erről szóló évi jelentések a lelkészekre nézve kötelezővé lesznek téve. A püspök többi indítványait a kerületi közgyűlés elfogadja, s határozati erőre emeli, egyben szeretetének, ragaszkodásának .A magyarok eredete.“ Pozsony—Budapest. 1903. Szinnyei J.: ,.A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége." Budapest, 1910. Krohn Gyula:, A finnugor népek pogány istentisztelete.“ Budapest. 1908. Vikár Béla: „A Kalevala.“ 1909. Cox-Simonyi: „A mythologia kézikönyve.“ Budapest. III. kiadás. Losonczi: „Mythologia.“ Budapest 1908. Brehm: „Az északi sarktól az egyenlítőig.“ Hajós: „Az ősember.“ 1912.] Függelékül kívánatosnak mutatkozik a most élő emberfajok áttekintését nyújtani m. p. főleg Quatrefages rendszere szerint. I. A fekete, néger, etióp törzs, a) indo- melanéziai főág (negrito, dravida, pápuák stb.), b) ausztráliai, c) afrikai (néger, kaffer, hottentotta, busman). II. A sárga vagy mongol törzs: szibériai (mongol, tunguz, mandzsu, szamojéd stb.) tibeti, chinai és amerikai (eszkimó) ágakkal. III. A fehér vagy kaukázusi törzs három főága az indogermán, semita és a hamita. (A magyar és finn a mongol typushoz számíttatnak, de ez utóbbi jobban közeledik a kaukázusihoz, mint a magyar.) IV. Vegyes fajták (például japánok, maláji család és polinesiaiak). (Lósy). (Folyt, köv )
