Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-20 / 38. szám

1913. szeptember 20.

Evangélikus Lap. 38. sz.

5. oldal

Igaza van a református egyházi hivatalos közlönynek, az „Egyházi Értesítődnek, mikor ezt írja: „Gyökeres változásra ott most nagy szükség van“. 7

KÜLÖNFÉLE.

Egyházkerület! közgyűlések. Pénteken délelőtt folytatta a bányai evangóliku segyházkerület f. hó 11-én megkezdett közgyűlését. A napirend tárgyalása előtt Megyercsy Béla, a keresztyén ifjak világszövetségének magyarországi titkára tartott előadást a belmissioról és hangsúlyozta, hogy ezt ifjúsági egyesületek alapításával kell megkezdeni. Szavai nagy tetszést keltettek. Ezután a belmmisso bizottságot választották meg, melynek világi elnöke Földváry Elemér, egyházi elnöke Raff’ay Sándor lelkész lett, ezenkívül minden egyházmegye egy egyházi és egy világi tagot delegál a bizottságba. Kimondta a közgyűlés, hogy az egyetemes evangélikus központi iroda felállítását szükségesnek tartja és ebben az ügyben felír az egyetemes üléshez. Tárgyalták még a lelkészek betegség esetén való helyettesítésének költségeit, amit az egyes felek szerződésük alapjan intéznek el. Több felebbezés és előterjesztés elintézése után Zsigmondy Jenő elnök a közgyűlés folytatását délután három órára halasztotta.

Délután a napirend szerint dr. Lxtdtmann Frigyes az 1912. évi kerületi zárszámadást és az

1914. évi kerületi költségelőirányzatot terjesztette be, amit a közgyűlés tudomásul vett. Beterjesztette

juk: 1. ausztráliaiak (Új-Hollandiában és Tasmaniában),

2. pápuák (Új-Guinea) és 3. malaja-polinesiai rass.

Az első kihalófélben van. A többiek vallása általában feltünteti a primitiv vallás jellemző vonásait (a természet megszemélyesítése, varázslat, babona). Gazdag a mythologiájuk. (Érdekes a liavaii teremtésmythos a fejlődés gondolatával!) Rengeteg a vallási szokás, különösen a tabutörvény, érdekes a körülmetélés és tetoválás (= színes rajzok karcolása vagy festése a bőrre). Ázsiában primitívek a mongol törzs, (török-tatár és finn-ugorok) culturátlan népei, melyeknél főleg a samánismus volt igen jellemzetesen kifejlődve (ma még leginkább a mandsu- tunguzok és vogul osztyákoknál). E categoriákba tartozott a legműveltebb ural-altaji népek: a magyarok és finnek ősvallása is. (Látnivaló, hogy e szakaszban sokszor kihalt népeket és kihalt vallási formákat is kell tanulmányoznunk). A történeti kútforrások (Ibn Rosztéh és Gardézi szerint) a régi magyarok tűzimádók, El-Berki szerint pedig bálványimádók voltak. Mindhárom író Dsai háni elveszett kéziratából merített. Az itt említett tűzimádást nem szabad úgy értenünk, mintha őseink a Zaratustra nevéhez fűződő dualistikus vallásrendszernek a hivei lettek volna (Cornides 1785), jóllehet az

továbbá a főjegyző a kerületi számvevőség jelentését. Dr. Seelényi Aladár tette meg ezután jelentését az aszódi leánynevelő-intézotről, amelynek továbbfejlesztése érdekében a közgyűlés elhatározta, hogy felső leánykereskedelmi tanfolyamot állít fel, amely a működését, tok intettel az idei nagyszámú jelentkezőkre, már most megkezdi. Broichko Gusztáv Adolf a levéltárosi jelentést terjesztette be ezután. Nagyfontosságú egyházpolitikai és nemzetiségi kérdéssel foglalkozott a közgyűlés, annak kapcsán, hogy az Amerikában élő evangélikusokat, akik odakint már ötvenkét egyházközséget alkotnak, külön magyar esperességbe tömörítse és így a magyar egyház keretébe bevonja. Az Amerikában élő evangélikusok eddig a szláv synodus alatt szerveztettek. A szervezési munkák elvégzésével Raffay Sándort bízta meg a közgyűlés, aki Amerikába megy, hogy ott a rábízott feladatot elvégezze. Ezután a napirend hárnlevö pontjait tárgyalta le a közgyűlés, majd Zsidgmondy Jenő udvari tanácsos, világi elnök köszönetét mondott az egyházkerületek megjelent képv.selőinek, Scholtz Gusztáv püspök pedig Zsigmondy Jenőnek mondott köszönetét az elnökié« fáradságos munkájáért. A gyűlés végén Scholtz Gusztáv püspök imát mondott, amellyel azután a gyűlés véget ért.

A tiszai evangélikus egyházkerület közgyűlése. A Geduly Henrik püspök és Szentiványi Árpád kerületi felügyelő vezetéso alatt álló tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület az évi rendes közgyűlését Miskolcon tartotta. A köigyűléiráni műveltségnek kétségtelen nyomai maradtak a magyar nyelvben (vallási tekintetben v. ö. drug ördög, daeva dévaj, ized ls-ten. Kégl). Valószínűbb tehát, hogy a természetimádás volt vallásuknak feltűnő vonása, illetve a természetben képzelt szellemek tisztelete (animatismus és később animismus is, fetisismus). Nekik is voltak szenthelyeik, forrásaik, fáik, köveik, amelyek mellett áldoztak. (Például oklevélbeli szavak: áldókút 1193 egykő 1287). Javas, táltos, orvos, regős stb. szavaink vallási személyeket jelöltek = varázslókat (sámánokat). A samánismus emlékeit fedezte fel Sebestyén Gyula a „regős“ énekekben, ezeknek hagyományos előadási módjában, az énekesek zörgő készségeiben (varázsdob) és alakoskodó öltözékében. A varázsdob mását pedig Wichmann Gy.-né a moldvai csángók szitájában fedezte föl. Már ebből is látnivaló, hogy a mai napig elterjedt babonákban és egyes kifejezésekben kell keresnünk őseink vallásos életének nyomait. Másrészt a nyelvrokon népekhez kell fordulnunk, főleg a vogulokhoz és finnekhez. Ezek mondáinak a tanúsága szerint a vogul főisten Nunii-Tárom volt, birodalma a menny és a föld tehát égi isten. Ezenkívül volt a vogulok, illetve a finn-ugor népek hite szerint alvilág