Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-20 / 38. szám
1913. szeptember 20. Evangélikus Lap. 38. sz. 3. oldal Hasonlóan nyilatkozott a Calvinszövetség hivatalos lapja a Prot. Egyház és Iskolai Lap, valamint az Evangélikus Egyházi Élet is. A református egyház hivatalos közlönyének a kritikájához mi is hozzájárulunk. Mulasson az ifjúság, de saját pénzén. Amikor azonban a fiatalság csak 394 K 80 f-t ad össze tagsági dijak címén, hogy az a fiatalság csak zenére 1285 K 10 f t kiadjon, színpadi költségekre 748 K 75 f-t, s a többi fentemlített mulatsági tételekre; s amellett segélyt kér a fővárostól, minisztériumtól, takaréktól, védőtagoktól; s e nagy segélyekből könyvre ki nem ad egy fillért sem, hírlapokra és képző- művészeti tagdíjra csak 77 K-t; itt már felszólalni közérdekből kötelesség Sajnos, az egyesület alapszabályszerű hivatását be nem tölti. Protestáns iparosképzésről itt szó sincs A mulatságrendezés bevétele ezen szerény cim alatt húzódik meg a zárszámadásban: „egyéb bevételek 7274 K 70 f.“ Ezt persze a be nem avatott nem is sejti A nagy bevételből az egyletnek vajmi kevés marad, vagy talán semmi, hisz a mulatsággal járó kiadások horribilisak. Kinek van tehát haszna ebből? Gúnyképpen hangzik az évi jelentés e mondata: „a nagy munkátlanságban egyletünk valóságos missziót teljesített“. Mi pedig kérdjük mivel? Tán segítette pénzzel a munkátlanokat ? Avagy szerzett nekik munkát? Oh nem! Táncot rendeztek nekik, hadd felejtsék a nyomort és a szegénységet. De az üzleti pangás mégis éreztette hatását, mert az 1911. évben a mulatságrendezés 9022 K 81 f-t jövedelmezett, tehát közel 2000 koronával többet. ismus a műveletlen népek világnézetét fejezi ki, a mágia pedig technikáját, cultusát. Ismét tarthatatlan állítás (például Nilsoné), a vallást a magiából eredeztetni, mert a vallás fundamentuma mégis csak az ismeretlen, érzékfölötti hatalmaknak félelemmel és áhítattal vegyes odaadás, csak annyi igaz, hogy a vallásos képzetek és a magia csak nehezen választhatók el a primitiv népeknél. A primitiv ember nem él abban a boldog természeti állapotban, melyet oly ékes színekkel kifestettek. Léte a gondok egész láncolata az élet fen- tartásáért. Elégtelen segédeszközökkel felszerelve száll szembe a világ veszedelmes erőivel és különösen a szokatlan, rendkívüli izgatja képzeletét (például betegség halál, eső, földrengés, napfogyatkozás, zivatar stb.). Nem ismervén sem saját testi szervezetének, sem a természeti jelenségeknek mechanikus összefüggését, az előtte csodás dolgokat hozzá hasonló lények (dámonok) hatására vezeti vissza, akik szerinte rejtélyes módon működnek és akiket szintén ilyen módon lehet fölhasználni. így alakulnak ki különböző mágikus cselek- vények, symbolikus ténykedések és varázsigék, melyek a távolba is hatnak, amelyekkel mindent el lehet érni. Lehmann híres művében („Babona és varázslat.“ BudaAz évi jelentés 8 oldalán ezeket olvassuk: „Istentiszteletet tartott nálunk a lefolyt évben hetenkint úgy, mint az előző években Algőver Andor ev. lelkész úr“. Mily szép volna, ha ez igaz volna. De abból egy szó sem igaz. Maga az érdekelt fél, Algöver Andor vallástanár megcáfolja ez állításukat, amikor az „Evangélikus Egyházi Élet“ c. lapban. (212. old.) azt írja: „a legcsekélyebb közösségben sem vagyok velük.“ Ö ott az elmúlt s a közelmúlt években istentiszteletet egyáltalán nem tartott. Régen volt az — körülbelül 10 évvel ezelőtt — mikor tartott ott havonként egyszer istentiszteletet s akkor is mily jóindulatra talált. Egy vasárnap délelőtti istentiszteleti prédikációt félbe kellett szakítania s a szomszéd szobában lévő billiárdozó ifjú tag urakat csendre inteni, mert lármáztak. Algőver folytatja: „Az én munkásságom csupán az épületben, de sem velük, sem közöttük nem folyik“. Mikép a zsidó hitközség szeptember idején tart ott istentiszteletet, úgy tartott az épület dísztermében az elmúlt évben a tél folyamán Algőver szerdai napokon növendékeinek 9 ifjúsági előadást. De ez sem nem istentisztelet, sem pedig nem az egyesület vállalkozása Az egyesület a protestantizmus oltárán, mely protestáns név ingyen telekhez, sok pénzadományhoz juttatta s juttatja évenkint, csak annyit áldoz, hogy ezen ifjúsági előadásokra ingyen átengedi a termet De itt is kimutatta a gondnok ur jóindulatát, (!) amikor kényszerítette Algőver vallástanárt, a helyes szombat délutáni időből áttenni ezen ifjúsági előadásokat szerda délutánra, ami által az előadások áldásos hatása nagyban csökkent. Ugyanis míg a szombat délutáni ifjúsági pest, 1900) így határozza meg a varázslatot: „Minden cselekedet, mely magyarázatát babonás képzetekből meríti, az emberek felfogásában varázslattá minősül; babona pedig minden oly nézet, mely ellentétben áll bizonyos korszak tudományos természetfelfogásával. A babona elmélet, a varázslat gyakorlat“. Mivel e munkára nem mindenki alkalmas (jóllehet az emberek egymás ellen is alkalmazzák a mágikus erőket, midőn például a természeti ember egy bábut keresztül szúr tűjével és ezzel ellenfelét véli megölni), támadt egy külön osztály, ilyennek ismertük meg például a sámánokat. Közismert a „szónak“ varázsló erejében való hit (ráolvasások), mind e mai napig. így a mai mohamedánok között igen elterjedt a korán igéinek csodás erejében való hit (.mondásait amulet alakjában viselik). De tudjuk azt is, hogy a kuruzslás, ráolvasás a keresztyén népek körében sem halt ki egészen. És nyilvánvaló az is, hogy a primitiv vallások alapvonásait szinte lehetetlen egymástól elszigetelni, oly elemek ezek, amelyek sokszorosan összeszövődnek. Még csak egy fogalom vár megvilágításra és ez a Henotheismus, melyet Müller Miksa hozott forgalomba, de, amelyet a mai vallástörténelem már bátran mellőzhet. Müller
