Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-13 / 37. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 37. sz. 1913. szeptember 13. A fejlődési irányzat ugyanaz, mint a birodalomban, az evangélikusoknál tehát fokozatosan hanyatló, a római katholikusoknál pedig fokozatosan erősbödő. Az izraeliták, akik a társországokban csak kis számban élnek az anyaországban gyorsabb léptekkel haladnak s míg 1840-ben a negyedrészét sem tették az evangélikusok számának, 1910-ben már a háromnegyedrész felé közelednek. A görög keletiek 1857-ben még többen voltak, mint a reformátusok (16 72%, illetve 15 06%), de 1880-ban már jelentékenyen túlhaladták az utóbbiak az előbbieket, a különbség azóta is nő a reformátusok javára. 1910-ben pedig már 1270% a görög keletiek, 14*25 a reformátusok arányszáma. Különben a görög keletiek hanyatlása az anyaországban nagyobb, mint az egész birodalomban, ami arra vall, hogy a társországokban rájuk nézve kedvezőbbek az állapotok. Ugyanez áll az evangélikusokra is, míg a reformátusok az anyaországban állanak jobban, úgyszintén az izraeliták is, akiknek növekedése az anyaországban intensivebb. A görög katholikusok hullámzása épen úgy mint a birodalomban 1880-ban emelkedő irányzatot vesz, maga a felekezet pedig egyre gyorsabb lépésekben közeledik régi posiciója felé, ami által maholnap a görög keletiek elé kerülnek az anyaországban. * Az országrészek (Duna bal- és jobbpartja, Duna— Tisza köze, Tisza bal- és jobbpartja, Tisza—Maros szöge, Királyhágón túl, Horvát - Szlavonországok) vizsgálata annyiban tanulságos, hogy az egyes felekezetek erőviszonyainak alakulását közelebbről szemlélhetjük; t. i. mindegyiknél főképen ama vidékre figyelünk amebelső állapotainak analógiájára képzeli el és így azokra saját érzelmeit és gondolatait viszi át, animatismusnak (ide tartozik a természet meglelkesítése is). Az animatismus tehát a primitiv ember (és a gyermek!) psychikai alapállapotát, gondolkozásának sajátszerü irányát fejezi ki és legfőbb vallásos képzeteinek szellemi alapja. Hiszen már a fetisismus is abból magyarázható, tulajdonkép nem a külsőleg sokszor igen jelentéktelen fétiseket tisztelik, hanem azokban rejlő erőt, életet, lelket. Hasonlóképen a totemismus is azon a hiten alapszik, hogy lényegbeli rokonság van ember és állat között. A primitiv ember szemében az állat a fű, fa, kő, nap, hold és csillagok stb. sőt a legközönségesebb használati tárgyak emberileg érző lények, amelyek érzésére és akaratára ép úgy lehet hatni, mint az emberére A primitiv ember képzetei természetesen nagyon zavarosak, durvák, csak lassan alakul ki a lélek és szellem tisztább képzete amely az animismushoz vezet. Mi készteti őt arra, hogy a testi életet a lelkitől elválassza? főleg két jelenség: a halál és az álom. Mivel a primitiv ember észreveszi, hogy az élő ember lélekzik, a lyen az illető felekezet mintegy otthonos. A felosztás részben a régin (Dunáninnen, Dunántúl stb ) alapúi. Az adatokat csak 1869-től vehetjük szemügyre, minthogy a beosztás az alkotmányos kormányok munkája. Mielőtt a változásokat némi megjegyzésekkel kísérném célszerűnek találnám, hogy egy kis, áttekinthető összeállítást mutassak be, azonban a táblázatok nagy száma miatt alig volna lehetséges a változásokat figyelemmel kísérni. Ehelyett helyesebbnek tartom, ha minden egyes felekezetnél a tőle jobban megszállott országrészre utalok. Az evangélikusok a Duna balpartján vannak legtöbben és a római katholikusokkal vannak érintkezésben. Itt a számarányok eltolódása a két felekezet közt a következő: 1869. 1880. s z á 1890. 1900. z a 1 é k b a n 1910. Evangélikus 16-20 15-65 15-22 14-70 14-05 Római katholikus 75-98 76-14 76-98 7803 79-08 Nálunk tehát veszteség (—2*15), amott nyereség (+3'10) észlelhető. A Duna jobbpartja (1.) és a Tisza jobbpartja (II.) ugyanezt a változást mutatja: 1869. 1880. 1890. 1900. 1910. száz a I é k b a n I. Evangélikus 9 01 8-97 8-78 8-59 8-23 Római katholikus 73-27 73-84 7488 7610 77-35 11. Evangélikus 9-18 881 8-09 7-38 6-83 Római katholikus 41-53 41-98 42-06 42-70 42-80 E két vidéket apasztja a kivándorlás legjobban, a következményeket azonban — úgy látszik — inkább az evangélikusok érzik, különösen a Tisza jobbpartján. halott pedig nem, felébred benne az a gondolat, hogy az élet jelenségeinek a testtől különváló oka van, mely a halál után lehellet (Athem, anima, spiritus, psyche) alakjában elválik tőle. Tehát lélek = életerő. Az álomban pedig az alvó távollevőkkel érintkezik, még pedig vagy úgy, hogy ő jár be távoli vidékeket, mig a teste mozdulatlanul fekszik vagy pedig őt keresik fel az ismerősök vagy elhaltak árnyékszerű képei. Ebből keletkezik az a felfogás, hogy létezik a testnek oly árnyékképe, mely a testet hosszabb vagy rövidebb időre elhagyhatja. Ebből következik, hogy a lélek = testetlen, árnyékszerül (embra, uidolon). E kétféle képzet összefolyik a természeti ember chaotikus gondolat- világában és évszázadok telnek el, míg az általánosító és elvonó képesség fejlődése folytán a philosophia ez ősrégi meggyőződést a lélek önálló mivoltáról tudományosan megformulázza. A lélekképzet megjelenése azonban így is kiszámíthatatlan fontosságú a vallási fejlődésre. „Hisz az animismus a legdurvább fetisismustól a sokistenhivésen és egy isten imádáson keresztül a positiv vallások keretén kívül álló philosophiai theismusig
