Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-13 / 37. szám

1913. szeptember 13. Evangélikus Lap. 37. sz. 5. oldal A Királyhágón túl az evangélikusok jelentékeny számban fordulnak elő s bár igen hatékony eszközök birtokában vannak, mindamellett itt is a hanyatlásnak jelével találkozunk Ebben az országrészben a feleke­zetek eloszlása különben elüt a többiekétől, amennyi­ben egyik sincs túlsúlyban a többiek fölött. I860. 1880 száz 1890. ■ 1 é 1900. k b a n 1910 Evangélikus 966 9-58 9-27 896 8-54 Református 1383 14 22 14 57 14 69 14 87 Római katholikus 12-30 12 66 12-65 13-29 13-93 Görög 2805 27 48 28 14 27 99 2802 . keleti 32 29 3181 30 87 3031 29 68 Az evangélikusok lassan, a görög keletiek gyor­sabban vesztik a tért, a reformátusok nyugodtan halad nak, míg a hasonerejü római kathohkusok gyorsabban törtetnek előre, a köztük levő különbség folyton csök­ken, a görög katholikusok pedig az eddigi hullámzás után állandóan fölfelé törekednek. A reformátusok a Tisza balpartján a legerősebbek, sőt itt a legelső helyet foglalják el. Kívülük a két katholikus felekezet hívei tordulnak elő tekintélyesebb számban. A számarány a következő: 1869. 1880 1890. 1900 1910 Református 35 26 35-50 34 84 34 22 33 40 Római katholikus 12-53 13-27 13-68 14 47 1484 Görög 30 18 28-86 28 77 29-04 28 98 E vidéken tehát a római katholikusok hódítanak a másik kettő rovására. A nyereséget azonban meg kell osztani az izraelitákkal. ennek összes változataiban mindenütt fellelhető, bár jelentkezési alakja a legtarkább változatosságot mutatja“. Szinte áthidalhatatlan űr van a vad népek töméntelen .szelleme“, a philosophusok világszelleme és a monothe- istikus vallásoknak szellemi erkölcsi személyiségként tisztelt istene között. Mégis ez alapon válik szabaddá az ősök cultusa és a természet benépesítése élő, lelkes lényekkel. Az ősök lelkei csak határozott emberi individuali­tásuk által különböznek a ,,természeti lelkektől“ (dámo- nok, szellemek, mumináki. Mindazonáltal nagy tévedés volna ezek után az animismust a földkerekség összes vallásainak gyökereként tekinteni, tehát a primitiv val­lásnak ; ez is csak egyik formátiója a va'lásos életnek és belőle az összes vallási jelenségek semmikép le nem vezethetők. Hogy az animatismus és animismus bizonyos primitiv elemei még későbbi fejlődési fokokon is .tovább élnek mutatja például az a Franciaországban, Angliá­ban stb. máig fenmaradt szokás, hogy a halál bekövet­kezte után ajtót vagy ablakot nyitnak ki, a kisuhanó lélek számára. (Hát a kísértetekben, a gonosz szelle­mekben stb. való hiedelmek!.) A görög katholikusok a Tisza jobbpartján is meglehetős pozíciót foglalnak el: arányuk 23‘57, 22 94, 2366, 23 95, 23 77%, tehát az általában észlelt hullám­zás itt is látható. A görög keletiek Erdélyen kívül még a Tisza— Marosszögén vezetnek, a hol a római katholikusokkal mérkőznek. Arányuk a következő: 1869 1880. 1890. 1900. 1910. Római katholikus 3305 34-57 36-20 36-94 36-63 Görög keleti 57 49 5511 5288 51-66 51-61 Az egyetlen vidék, hol a római katholikusok (a bánsági németek kivándorlása miatt) tért vesztettek az utolsó tizedben. A görög keletiek rohamos hanyatlása — épen emiatt — megszűnt. Az egész országban elszórt izraeliták a Tisza két partján és a Duna—Tisza-közén (a fővárosban) vannak legjobban elterjedve: 1869. 1880. 1890. 1900. 1910. Tisza halpartja 5-60 6-87 7-24 7-47 7-62 Tisza jobbpartja 742 820 7-87 7-95 806 Duna Tisza-köze 4 71 580 644 7-39 7-84 Az emelkedés nem maradt abba, de lassúbb ütem-, ben történik, mint annak előtte. Az országrészek után szükségesnek tartom még néhány vármegyét megvizsgálni, még pedig azokat, amelyek az evangélikusokra vonatkozólag jellegzetesek. Ilyenek Gömör-, Liptó-, Nógrád-, Turóc-, Vas- és Zólyommegyék és néhány erdélyrészi megye [A refor­mátusokat illetőleg Borsod-, Jásznagykunszolnok-, Hajdú , Bihar-, Szabolcs-, Háromszék- és Szatmármegyék; Magyarázatra szorul a samánismus jelensége is. A szót vagy a Sanscrit samanával (— vezeklő) vagy pedig a tunguz _samán“-nal hozzák kapcsolatba. Annyi valószínűnek látszik, hogy a tunguz nyelvből került az irodalomba, de hogy oda honnan került, két­séges. Nem látszik valószínűnek, hogy a samánismus, mely főleg Észak-Ázsia műveletlen (ural-altáji) népei nél feljlődött ki a buddhismus behatására volna vissza­vezetendő. Bán szerint (Ethnographia 1908) „a samán­ismus nem egyéb, mint az a hit, hogy vannak olyan egyének, kik különös rátermettség és esetleg tanulás folytán a természetfölötti lényekkel szándékosan és köz­vetlen érintkezésbe léphetnek. A samánismus eszerint a fensőbb animismus körébe tartozik“. Akkor jelentkezik, mikor már vannak szellemek, de istenek még nincse­nek. Azokat az egyéneket, akik az érzékfölötti lények­kel (dämonokkal) szándékosan és közvetlenül érintkez­nek, sámánoknak neveztetnek. Legalább Szibériában ez a nevük, Grönlandban Angekok, Amerika bennszülött indiánusainál pedig medicinembernek nevezik. (Pót\ t. köv )

Next

/
Thumbnails
Contents