Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-13 / 37. szám

1913. szeptember 13

Evangélikus Lap. 37. sz.

3. oldal

Félre tehát a csiiggcdéssel! Ne halasszuk el a zsinatot, hanem alkossuk meg mielőbb a törvényt a lelkészi fizetéseknek egyházi adó utján való felemeléséről.

Ragaz, 1913 aug. 25.

Sztchlo Kornél.

Egyháztörténet — számokban.

Irta: Zimunyi Dániel.

XI.

Az anyaország és részeinek hitfelekezeti viszonyai.

Az egész birodalomra vonatkozó adatok után nem lesz érdektelen, ha kisebb területi egységeken is megvizsgáljuk a liitfelekezetek arányszámának eltolódását.

Elsősorban természetesen az anyaországgal kell foglalkoznunk. Az absolut számokat ezentúl nem vizsgálom, csupán a százalékban kifejezésre jutó (reiativ) arányszámokat. Az idevágó adatokat csak 1869-től fogva gyűjtötték, egy szorgalmas férfiú azonban 1857-re is összeállította az akkori népszámlálás alapján, aminek következtében több mint egy félszázadon át kisérhetjük figyelemmel az anyaország lakosságát A régebbi nép- számlálások nem merték Fiúmét az anyaországhoz venni, amiért is az anyaország lakossága néhány ezerrel kisebb, a római katholikusok számaránya körülbelül 001 #/o-kai kisebb, mintha a két utolsó népszámlálás adatai alapján állnánk, amelyek már nem voltak oly érzékenyek horfetiseket is különböztetnek meg némely helyütt (például az Aranypart vidékén, Afrikában; amazok már istenszerű, láthatatlan lények, melyek csak a papoknak jelennek meg.

A fetisismus ma sem halt ki egészen, a magasabb vallások hívei is hordanak amuletteket, talizmánokat, melyeknek váratlan szerencséjüket tulajdonítják.

A primitiv vallás egy másik alapformája a totem- ismus. Míg a fetis majdnem mindig élettelen tárgy, a totem élő lény, rendszerint állat. A szó az algonkin (amerikai) nyelvből'ered, eredeti alakja: Dodaim. Általában oly állatfajt jelent, mely egy egész törzshöz vagy annak kisebb részéhez közeli viszonyban áll. így látták egyes állatokban a törzs istenségét, vagy az őst. Az illető állat (ritkán növény), tisztelete összekapcsolja a törzs egyes tagjait és képe lesz a törzs jelképévé, melyet a kunyhó előtti totenikaróba vésnek. Már ebből is látni, hogy míg a fetisismus az egyének tapasztalataiból indul ki, addig, a totemismus a közösség, a törzs (klán) életében gyökerezik, azzal nőtt össze. A törzs tagjai a totem állatot meg nem ölhetik (kivéve az áldozati lakomát), sokszor a nevét sem merik kiejteni. Érdekes, hogy gyakran az egy totemcsoporthoz tartozók

vát testvéreink iránt Az átszámítást azért hagytam el mert a tökéletességet így sem érném el, hisz itt van az örményszertartásúak csoportja, akiket hol külön vettek, hol a görög, hol a római katholikusok közé soroltak, vagy itt van a különböző népesség (honos vagy jelenlevő) tekintetbe vételéből eredő eltérés.

A hitfelekezetek eloszlása a hat utolsó népszámlálás alkalmával a következő volt (előreláthatólag a társországok lakosságának zömét tevő római katholiku- soknak és görög keletieknek kisebb, a többi felekezeteknek pedig nagyobb lesz az arányszáma, mint az egész birodalomban):

IK57.

1060.

1880.

1890.

im

1910.

Evangélikus

8*29

8*08

806

7-80

7-47

7 15

Református

15*06

1488

14*74

14-62

14-40

14-25

Unitárius

040

040

040

0 41

0-40

0 40

Római katholikus

44*74

45*68

4722

47-84

48 66

4929

Görög

11 36

11 65

1083

10*84

10*95

11 00

„ keleti

1672

15*25

14 II

13-64

13-08

12-77

Izraelita

3-37

400

4*55

467

494

500

Az eltolódás nem fedezi természetesen a birodalmi lakosság eloszlásában térváltozásokat, amikek oka részben az anyaország és a társországok eltérő gyarapodása, részben a római katholikusok és görög keletiek szaporodási mértéke.

Az egész félszázad alatt az eltolódás volt (a százalékot kifejezett arányszámokban):

cvang. rct. unit. r. Katii g. kath. g. kel. izrael.

1857-1910. —1 12 -»81 - - +4 55 -0.36 - 395 +163

(A bit oda lom ban: — OU7 — 084 — 0-01 +461 —0*36 — 358 +145)

házasságra sem léphetnek, (exogámia). A totem tiszteletére Unnepies táncokat lejtenek, sokszor úgy, hogy az állat alakját utánozzák. A másik módja a törzs tagjainak üsszeforrasztására, hogy a máskülönben szent és sérthetetlen állatot megölik és húsát közös lakomában elfogyasztják abban a hitben, hogy ez által különös erőre tesznek szert. Ausztráliában sajátságos simbolikus szertartások vannak,amelyek célja az állatállományának a gyarapítása. (Intichiuma). Hogy az egész földkerekségén elterjedt állatkultus (például medve-, kigyótisztelés) mindenütt a totemismussal függ e össze, vitás kérdés. A primitiv népeken kívül az óegyptomi, továbbá a sémi-, ták és indogermánok vallásában véltek nyomaira találni. Eredete felől nem létezik általánosan elfogadott elmélet.

Kedvelt jelszava a vallástörténészeknek és ethno- graphusoknak az animismus, mely épen nem világos fogalom. Legalább is kétfélét jelent: a szellemhitet (lélekhit) és a természet meglelkesítését, ami két teljesen különböző viszonynak felel meg.

Ez okból a svéd Nilson csak a tulajdonképeni szellemhitet nevezi animismusnak, a természeti embernek ama sajátságát pedig, hogy a külső tárgyakat saját