Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-25 / 4. szám

1913. január 25

Evangélikus Lap. 4. sz.

5. oldal

Meit mi úgy látjuk, hogy első sorban műt*elljeinktt kell viseeaédesgetni egyházunkba, akiknek igen nagy Bzázaléka a jelenben jéghideg közönyt tanúsít minden egyházi mozgalom iránt, csak éppen, hogy ki nem lép. A megszokás hatalma, az ősök iránti kegyelet és hasonló okok tartják ókét még vissza, de belsőleg már alig éreznek közösséget egyházukkal. És ebben az elszomorító tényben — egyéb okokat nem említve — mi magunk is hibásak vagyunk Népünknek mindig adtunk és tudtunk adni lelki táplálékot, ha az némelykor sovány volt is, de műveltjeink magasabb szükségleteivel úgyszólván alig törődtünk Vagv gondoskodtunk-« megfelelő irodalomról, építő, oktató, hit védő, nemesen szórakoztató olvasmányokról gondoskodtunk-e magasabb színvonalú folyóiratról ? Törödtünk-e vallásos kételyeink eloszlatásával közönyük letörésével? Bizony, aligha felelhetünk igenuel e kérdésekre ! Alig egy pár ilyen munka jeleut meg a mi erőnkből itt elsősorban is Masznyik Kndre munkái méltataudók, a legtöbbet (bár ez sem volt sok és semmi- kép sem elegendő) református tertvéreinkkel egyetemben adtuk ki, pedig talán magunk is bírtunk volna, ha egyet tudnánk érteui és nem forgácsolnánk szét erőnket minduntalan.

Végre egy igen biztató jel. Ugylátszik a Lutbortársaság öntudatosan erre, az eddig parlagon hagyott mezőre kezd lépni, legalább új folyó iratát így szeretnénk lelfogni. Tartalma valóban magasabb igényeket is kielégít a körültekintő szerkesztésből pedig azonnal látni, hogy itt nem egy kapkodó kezdővel állunk szemben hanem kipróbált szerkesztői talentummal. Valóban a Lutbortársaság szerencsésebb választást alig tehetett, mint hogy Kovád Sándor teol. tanárra bízta uj lapja megindítását. Nekünk csak az az óhajunk, hogy maradjon is meg « lelkes és kipróbált emberünk minél- tovább e lap szerkesztése mellett, ne kedvetlenitse el a szerkesztéssel járó sok vesződség és ne vegye el kedvét a munkától, melyre vállalkozott, egy- egy élesebb bár jószándékú kritikai megjegyzés Az ő becses munkaerejére egyházunknak föltétlenül szüksége van és új szerkesztői tevékenysége elé a Lnthertársaság tagjai most különösen nagy reménnyel tekintenek. Midőn tehát író embereinket arra kérjük, hogy fáradságos munkájában buzgón támogassák, ő hozzá az a kérelmünk a nemes Ugv érdekében, melyet szolgál, hogy ne érzékenykedjék túlságosan a lapját érő esetleges bántalmak miatt, hiszen elsőrendű szerkesztői tehetségét mindenki, a kritikusok is, készséggel elismerik.

De nézzük már folyóiratunk valóban gazdag, változatos tartalmát. A praeludinmot az „Erős várunk,, képezi Kozma Andor fordításában. Ismét szerkesztőnk ügyességére vall, hogy ezen koszorús költőnket megtudta nyerni munkatársnak. Mert Kozma Andor ma már nemcsak név, de fogalom: a magyar lélek tiszta, nemzeti vonásait tükröztető hagyományok megőrzésének és továbbfejtésnek a foglalatja. Hogy az „Erős vár“ tolmácsolása neki sem sikerült tözéletesen, hogy itt ott hires verstechnikai készsége sem segíti át a nehézségeken és hogy itt-ott filológiai interpretálása ellen is lehet kifogást tenni, nagyon is érthető, de így is e fordítása egy elsőrangú költőnek igen érdekes kisérlete Kozma után következik Veret Jáztrfnek Lőcsén elmondott beszédje: „Isten országa — tniben- nünk“. Én nem ismerem VereH szónokló «[ualitásait, de el tudom képzelni, hogy micsoda hatást érhetett el, ha ezen gyönyörű, magasan szárnyaló beszéd, benső erejét, mely olvasva is felejthetetlen benyomásokat kelt, még megfelelő szónoki előadás fokozta és elevenítette. Igen figyelemre méltó Ottlo- luczky Mikin« dr.-nak, a Luthertársaság elnökének megnyitója is amelyben igen helyesen azt tűzi ki a társaság feladatául : „a lelkek felébresztését egy irodalmi propaganda segítségével.“ Valóban ez az amire égető szükségünk van. Ezután következik Matznyik Kndre dr. hatalmas szózata ,,Luther és a zsinat“ címen. Masznyik Kndre mindig aktuális és ha valamihez hozzászólj mindig fején találja a szöget okfejtésének világosságát, stílusának bűvös erejét, szellemének gazdagságát itt is bámulhatjuk. E mellett igen komoly gondolkodásra késztet, ott ahol Luther szavaival érvel a fölösleges zsinatok ellen. Majd Kapi Heia kedves, vonzó módon értekezik a könyvek nagy jelentőségéről és hív föl azok megbecsülésére. Okos fejtegetései valóban megérdemlik, hogy visszhangra találjanak 0 utána Kováét Sándor festi meg Rimuy Jánot arcképét. Szerzőnk mestere az ilyen jellemképeknek és itt is írói tehetsége, atilmfivészete, zamatos magyarsága minden erejét ragyogtatja. A falusi lakodalom című elbeszélés szerzőjét, Farkat Mihályn/l kiváló elbeszélőnek tünteti fel.

Heméljük, hogy ezentúl gyakrabban találkozunk a nevével ! A felsoroltak a nagyobb közlemények, melyekhez veendő még Mayer Kndre ily citnfl előadása. Ki volt Jézus? Legfőbb ideje, hogy az ilyetén kérdéseket, melyek a külföldön najainkban izgalmas vitákra adnak alkalmat, mi is szellőztessük műveltjeink előtt. Mayer talán nem mond el mindent, amit el lehetett volna tnondaui, de amit elmond, okosan, világosan és nagy tapintattal mondja el, amellett keresetlen egyszerűséggel minden tudós nagyképűsködés nélkül szól hozzánk, ami a nagyhangú frázisok korában nekünk legalább igen jól esik A ,,Lőcsei közgyűlés krónikáján** kívül még 2 rovat van lapunkban az „Irodalom * és „Szernl “. Az elsőben igazán szivhezszóló megemlékezés van kedves költőnk, Csengey Gusztávról dr. Bruckner Győző avatott tollából. De a többi közlemény is mind érdemes az elolvasásra.

íme az a 112 oldalra terjedő szám tartalma Ha még megemlítjük, hogy igen takarosén van kiállítva (van eg}* mflmelléklete, mely II Báró Petőczy Istvánt, a rózsahegyi zsinat elnökét ábrázolja) és hogy a legolcsóbb keresztyén folyóirat, amennyiben ára egész évre csak 4 korona — azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy ennek a folyóiratnak a támogatása hitsorsi kötelessége!

E szám igazán szépen sikerült, vivant sequentes !

Sz.

Nagypénteki Passio. Törteli Lajos ceglédi ev vallástanár, segédlelkész a négy evang. alapján saját fordításában templomi használatra egybeállitotta Jézus szenvedésének történetét s ügyes kiállítású füzetkében kiadta. Gondos munkája, mely első pillanatra elárulja, hogy tudományosan képzett theologus munkája, szerencsésen válogatott énekeivel az építésre igen alkalmas, azért igazán megérdemli, hogy bevezessék az olyan gyülekezetekbe, hol nagypénteken a passzióolvasás szokásban van. A szerzőnél kapható mfivecske ára 30 fillér, százon felüli megrendelésnél 20 fillér.

Az „Egyházi Közlöny“ jubilaeuma. A magyar katholikusok legjelentősebb orgánuma az „Egyházi Közlöny“ 25-ik évfolyamába lépett s a negyedszázados évforduló emlékére gazdag jubiláris számot adott ki. A változatos tartalmú lap érdekes cikkei fején a munkatársak arcképet is közli, kik között, hogy egyebeket ne említsünk dr. Fischer Colbrie Ágost és dr. Giesswein Sándor nevével is találkozunk. Sokszor polemizáltunk lapunk hasábjain az „Egyházi Közlöny“-nyel s ha Isten éltet bennünket, bizonyára fogunk is még vele polemizálni. Most azonban „Treuga Dei“-t tartunk s szívesen elismerjük, hogy a jubileumi szám dicséri a neves szerkesztőt s a munkatáVsákat. „Vivat, floreat, crescat“, különösen ha a lap irányításában vezető szerepet enged a szerkesztőség annak a katholikus liberalizmusnak,