Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-02 / 31. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 31. sz. 1913. augusztus 2. tekintettek a közel jövő elé. Ha annak tizedrésze valóra vált volna, amit reméltek, nagyon jó lett volna. Sajnos, újjászületésünk első évtizede nem felelt meg a hozzáfűzött várakozásoknak. Amint a statistikai hivatal könyve mondja, a gazdasági és pénzügyi válság örvénye, a politikai és társadalmi ziláltság, az egész országon keresztül tomboló járvány valóban sötét évtizeddé tették az 1870-től 1880-ig terjedő korszakot. Amilyen kedvezőnek mutatkozott a gyarapodás az előző 12 év folyamán, olyan meglepő, sőt lesújtó volt az az eredmény, amellyel az 1880-iki népszámlálás szolgált. A számok igazolták a tényeket, a tények sejttették a számokat. Bár gyanították az eredményt, mégis mivel féltek tőle, nem várták s azt hitték, hogy talán mégis kedvezőbb lesz. Az eredmény azért is megdöbbentő, mert a magyar nemzet ellenségei ennek az évtizednek szomorú jelenségei alapján következtettek a magyarság életképtelenségére. Lássuk először a birodalomra vonatkozó adatokat. A polgári népesség 1880-ban 15,642.102 lélek volt, vagyis mindössze 224.775-tel több, mint 1869-ben, holott az ezt megelőző 12 év alatt 1,749.459 fővel gyarapodott a lakosság. Irtózatos visszaesés! Az 1869. megszámlált nagyobb népesség 11 év alatt még hetedrész annyi növekedést sem tudott elérni, mint az 1857. megolvasott jóval kisebb lakosság 12 év alatt. Ha százalékokban fejezzük ki a gyarapodást, még szembetűnőbb a hanyatlás. 1857-től 1869-ig 12-80% volt a szaporodás, 1869-től 1880-ig pedig 1 ‘46%, tehát kilencedrésze (relative) az előző időköz folyamán elért növekedésnek. lási ismeret inadekvát voltát, de mégis igyekszik a vallási tapasztalatok alapján közelebb férkőzni a vallás isteni oldalához: az Istenhez. Igaz ugyan, hogy ez speculatio, de tényeken alapuló speculatio. Az Isten léte és mivolta tehát par excellence metaphysikai kérdés. (Ezt Hartmann Ede, aki a „szellem vallását“ psychologiára, metaphysikára és ethikára osztotta fel, jóval világosabban látta, mint sok modern vallásbölcsész. Höffding például csakethikai, psychologiai és ismeretelméleti „vallásphilosophiát“ ismer.) Itt kell megvilágítani azt a tényt, hogy a vallás nemcsak lelki functio, hanem, hogy mindig benne foglaltatik a tárgyának realitásába vetett hit is. A valláspsychologia leírja a vallásos tapasztalatot, az ismeretelmélet megszabja ennek körét és határait, a metaphysika ezek szem- meltartása mellett következtetéseket von le a vallási tapasztalatból, értelmezi azt, de elméletei természetesen nem lehetnek általános érvényűek, hanem csak azokra mértékadók, akik hasonló vallásos tapasztalatban, átélésben részesültek. Lehetetlen volna az elméletek végtelenül hosszú sorát elvonultatni előttünk, azért eddigi eljárásunkhoz híven csak néhány konkrét példa bemutaValóban megdöbbentő jelenség épen abban a korszakban, amikor az újjáéledt és szabad levegőhöz jutott nemzeti erő virágjában volt. Ha e szomorú jelenség csak hazánkban fordúlt volna elő, az osztrák centralis- mus apostolai kárörömmel mutathattak volna rá: íme az önálló Magyarország fejlődésre képessége és az önálló nemzeti tevékenység gyümölcse. A eddigiek alapján aligha lehetett kilátásunk, hogy a hitfelekezeti viszonyokat illetőleg egyházunkra nézve kedvező eredményeket állapíthassunk meg. A lakosságból volt: Evangélikus 1,122.849 azaz 717% Református 2,031.803 » 12-98% Unitárius 55.792 n 0-37% Római kath. 7,849692 ff 50-18% Görög kath. 1,497.268 ff 9-57% Görög keleti 2,434.890 ff 15.57% Izraelita 638.314 ff 4-08% A lakosság gyönge szaporodására való tekintettel a legfontosabb annak a megállapítása, mennyivel szaporodtak az egyes hitfelekezetek. Ez kitűnik az alanti összeállításból: Evang.-ok gyarapodása 13.695 lélek, létszámuk 1-320/0 Reform.-ok n 7.461 n ff 0-36% Unitáriusok n 1.354 ff ff 2-480/0 Róm. kath.-ok n 346.296 ff ff 4-63% Gör. kath.-ok n- 90.317 ff ff (—) 5 690/0 Gör. keletiek n — 144.158 ff ff (-) 5-590/0 Izraeliták n 86.181 ff ff 15-61% tására szorítkozunk. William James és a német Class ki fogja elégíteni kíváncsiságunkat. (Nem kell mondanunk, hogy a vallásmetaphysika az általános metaphysi- kának (világnézettannak) csak egy esete). James szerint a lélek tudattalan része az az a hely, ahol az egyesnek az isteni szellemmel való közlekedése végbemegy, mely azután abnormis, extatikus állapotokban lép a tudatba. A vallási tapasztalai kezeskedik supranaturális hatalmak létéről. Az a kérdés, hogy milyen most ez a supranaturális világ, egy vagy több szellemi én lép-e elénk a vallási’ tapasztalati alat? (Monismus vagy Pluralismus). James ez utóbbi (a Pluralismus) mellett kardoskodik. Szerinte az egész világ a szellemi lények nagy sorozatából áll, melyek a fölé- és alárendeltség viszonyában állanak egymához. (V. ö. Fechnerrel, akinél azonban a monistikus csúcs is megvan. Isten tehát nem mindenható, hanem legfeljebb „primus inter pares“). Érthető, hogy Jamesnek ezen a politcismusba visszaeső hipotésise sok heves ellenmondást váltott ki. (Folyt, köv.)
