Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-02 / 31. szám
1913. augusztus 2. Evangélikus Lap. 31. sz. 3. oldal előre megállapított feltételeket és kötelezettségeket megszabni, melyek azután okvetlen betartanaók. S most elértünk e legfontosabb ellenvetéshez, t. i. hogy a református egyház lelkészei részéről a nagygerezsdi egyezség határozatai nem tartatnak be. Mindenesetre fontos vád, mellyel szintén számolni kell, ‘annál inkább, mert sokan lehetnek, kik az előbb említettem testvérietlen viszony elfajulását is az egyezség ezen kijátszásában keresik. Nem tagadható, hogy az egyházak életfejlődései csak oly törvényeket és egyezségeket tűrhetnek meg, melyek fenmaradásukat biztosítják és nem hátráltatják. Az egyházi élet fejlődésével fejlődni kell az ezt biztosító feltételeknek is. Ha tehát az élettapasztalat arról győzött volna meg, hagy a nagygerezsdi egyezség ma sok tekintetben hiányos és hátrányos, úgy ebből logikusan megint nem az következik, hogy azt megszüntessük, hanem hogy tökéletesítsük és pediglen azon részeiben, amelyek eddig leggyöngébbeknek bizonyultak, mondjuk: a megtorló vagy büntető módozataiban Az V. rész 25 §-ában röviden csak annyi van említve, „hogy azok megsértése fegyelmi vétségnek nyilváníttassék, amelyek elbírálásához saját egyházi bíróságai illetékesek*. E tételnél tág tere nyílnék az eszmecserének. De mert itt ismeretelmélet terén még meglehetősen divergálnak a vélemények, de mint némileg biztosabb eredmények a következők mégis megállapíthatók: 1. A logikai (tudományos) ismerésmód mellett van egy sajátságos, közvetlen intuitiv ismerésmód, melynek ugyan nincsen külön szerve, mely nem támaszkodik külön képességre, hanem tudatunk oly functiója, mely nem következtet, bizonyít, hanem szemlél, érez, melynél tehát a tudat akarati és érzelmi elemeinek van döntő szerepe. E körbe tartozik a vallási megismerés is. 2. A tudományos megismerés objectiv bizonyosságot eszközöl, a vallási megismerés subjectiv, személyi bizonyosságot, mely azonban ép oly erős, ha nem is bizonyítható be a tudomány exact módján, amellyel szemben az egyéni tapasztalatra, az egyéni átélésre hivatkozik. 3. Mivel a megismerésben általában az ember átalakítja a megismerendőt, azért amint átalakítja a külvilágot, a természetet, úgy átalakítja a transcendens világot is, tehát vallási tapasztalatairól is az ember csak inadekvát módon tud beszámolni, tehát vallási megismerésünk nem ismerteti meg velünk Istent teljesen, úgy amint van, minden tulajdonságaival. 4. A vallási megismerés terén is van apriori, melynek is áll az előbb említett igazság, hogy senki a maga ügyében elfogulatlan bíró nem lehet, amit az evangélikusok — amint halljuk — gyakran tapasztaltak a testvéregyház részéről avagy nem volna-e sokkal helyesebb az ítélkezést a testvéregyhéu bíróságaira bízni bizonyos cauté- lák megállapításával? E kérdés taglalása nem tartozván azonban a jelen cikk keretébe, itt még röviden csak annyit kívánok megemlíteni, hogy a nagygerezsdi egyezség beszüntetése tárgyában ne legyünk oly gyorsak mindaddig, amíg ahelyett egy jobb és biztosabb expedienst ki nem találtunk. Rontani könnyű, csak egy kis gyengeség és indulat szükséges hozzá. Ám az elrontott dolgot jóval pótolni kétszeres nagyobb feladat, de százszorosán nagyobb hiba azt még rosszabbat helyettesíteni. Vegyük ki részünket a nagyobb feladatból: tökéletesítsük az egyezséget s félve óvakodjunk a százszorosabb hibától: e kérdést az érdekelt egyházak autonom jogkörébe visszahelyezni! Egyháztörténet — számokban. Irta : Zimanyi Dániel. 1869-1910. Az egész magyar nemzet a legjobb igyekezettel látott hozzá a kiegyezés után, hogy évszázadok mulasztásait pótolja és az önkényuralom évtizedeinek káros tevékenységét ellensúlyozza. A legszebb reményekkel analógiája a megismerés apriori (tapasztalattól független) formáiban és a kategorikus imperativusban található. Ez az apriori azonban nemcsak az észben, hanem az összes lelki élet egységes fenekében gyökerezik. 5. A hitbeli megismerés elsősorban a transcendens világ rejtelmeire vonatkozik, annak folytán elveszíti a jogos érvényesülésre való igényét, ha tudományok objective megállapított biztos eredményeivel összeütközésbe kerül De ha a határkörök össze nem zavarodnak, vallási és tudományos megismerés vagyis hit és tudás békésen megférhetnek egymás mellett. (Daxer Gy.: Vallási ismeretek és theologia. Pozsony, 1912. Szelényí ö.: A mys- tika lényege és jelentősége. Pozsony, 1913 Pauler Á.: A tudomány fogalmáról. Budapest, 1910.] Vallási metaphysika. Az ismeretkritikai probléma átvezet a metaphysi- kaihoz, sőt azzal sokszorosan összeszövődik. A vallás- psychologia konstatálta a vallást, mint konkrét tényt, az ismeretelmélet felmutatta a vallási tapasztalat lényegét és ismeretbeli értékét, ezekből szükségszerűen kinő a vallási metaphysika, mely figyelembe veszi ugyan a val-
