Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-02 / 31. szám
III. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1913. augusztus 2. EVANGÉLIKUS LAP EGYHÁZI, ISKOLAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP A nagygerezsdi egyezség határozatairól. Irta: Kiss Béla. Ezelőtt tizenhárom évvel. 1900 március 6-ikán ült össze Tisza Kálmán elnöklete alatt az a közös protestáns bizottság, mely revideálta a magyarhoni református és ágostai hitvallású evangélikus egyházakat közösen érdeklő ama fontos egyezséget, mely 1883-ban alkottatott meg s mely revideált egyezséghez az evangélikus egyház 1900 november 7—9. napjain tartott egyetemes gyűlésén, a református egyház pedig 1900 április 17-én megtartott egyetemes conventjén járult hozzá s mely mint ilyen elfogadott egyezség 1901 július 1-én lépett életbe. Hogy ez egyezségnek mi volt tulajdon- képeni célja, azt megmondja maga a szerződés, t. i. „hogy a békesség és a szeretet a két egyház között továbbra is fenntartassék s másrészről a hitélet egymás segélyével kölcsönösen ápoltassék, fejlesztessék“. E cél elérése érdekében mutatkozott szüksége annak, hogy e kérdés az egyes egyházközségek autonom jogköréből kivétessék s egy magasabbfoku általános egyezségben egyszer s mindenkorra szabályoz- tassék. Volt-e erre azon időben szükség? azt eléggé igazolja az akkori közvélemény, mely csaknem egyhangúlag foglalt állást e követelmény mellett. Volt-e e kérdés ilyetén szabályozására ezelőtt tizenhárom évvel ok? azt eléggé igazolja maga az okozat: az egyezség megújítása. Úgy látszik azonban, hogy tizenhárom esztendő leforgása alatt nagyot változtak hazai protestáns egyházaink körülményei, mert most, amikor e kérdés ismételten napirendre került, az evangélikus egyházmegyék már eddig is ismert határozatai jórészt mind ez egyezség megszüntetése mellett foglalnak állást, önként vetődik fel az a kérdés, melyre választ adni e sorok célja, hogy vájjon az egyházmegyéknek a nagygerezsdi egyezséget megszüntető határozatai evangélikus egyházunk fejlődésének vagy visszafejlődésének számlájára irandók-e? Hogy a nagygerezsdi egyezség kényszerkörülményekből fakadt, azt senki kétségbe nem vonhatja. Mik voltak e kényszerkörülmények? Egyrészt: a szegénység, másrészt: a két egyház között olykor olykor előforduló súrlódások megszüntetése. A szegénység határt szabott az ideális pastoralis berendezkedésnek, a súrlódások pedig veszélyeztették az életfejlődés legbiztosabb fundamentumát: a békességet. Az a kérdés áll most elő, hogy a nagygyerezsdi egyezség ezen kényszerkörülményei megvannak-e még, vagy nincsenek? Gazdagabbak avagy béke- szeretőbbek lettünk-e tizenhárom év leforgása alatt? Azok a határozatok, melyek e kérdést ismét az 1883-iki idő állapotába, vagyis az egyes egyházközségek autonom jogkörébe kívánják visszahelyezni, látszólag azt igazolnák, hogy a kényszerkörülmények eliminálódtak s az alsóbb- fokú egyezmények felsőbbfokú ellenőrzésére immár szükség nincsen. Vajha így volna! Ám sajnosán kell beSzombatonként jelenik meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II., Fő utca 4, ahova a lapot illető mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési és hirdetési dijak küldendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: SZTEHLO KORNÉL Társszer készt fik: SZOTS OÁBOR és SZIMONIDESZ LAJOS Főmunkatársak: HOKNYANSZKY ALAüAK éa SZELÉNYI ÖDÖN dr. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA : Egész évre 14 K, félévre 7 K Egyes szám 40 fillér. HIRDETÉSEK DIJA Kélhasábos egész oldal egyszeri hirdetésért 28 kor., léloldal 14 korona, negyedoldal 7 korona. Kisebb hirdetések (pályázatok) minden szóért 6 fillér. Több- szórós hirdetéseknél megegyezés szerint Tartalom: Kiss Béla: A nagygerezsdi egyezség határozatairól. — Zimányi Dániel: Egyháztörténet — számokban. — Tárca: dr. Szelényl Ödön: Modern vallástudomány. — Külföld. — Különféle. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések.
