Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 30. sz. 1913. julius 26. többi tudóst nem sokra becsüli. Még Bunsen Josiásnak is „az újkori hitetlenség egyik előharcosa“ címet adja. A könyvnek eme karakterhibáit nem tüntetheti el s nem teszi jóvá a magában véve jó szándék és ügyes, „masz- sziv“, de sokszor a demagóg fogásokra emlékeztető, skrupulus nélkül való érvelése, mely szomorú ellentétben áll a könyv helyesen felfogott címével. Ily körülmények között nem volt valami szerencsés vállalkozás Kiss Bélától, hogy ennek az, ugylátszik több kötetre terjedő munkának a lefordításához hozzáfogott és szinte kár azért a derék munkáért, amit különben a fordítással végzett. Mert a fordítás könnyen gördülő, magyaros; van benne erő. Csak az a borzasztó, hogy az idegen nevek és szavak Írásában egyáltalán nem következetes: Celzus, Woltair, Voltaire, Roussó, Strauss, Straus, Strausz fordulnak elő egymásmelleit pokoli összevisszaságban. Ha jobb, igazán az igazat kereső könyvre esett volna a választása, ugyanezzel a fáradsággal és anyagi kockázattal bizonyára sokkal elismerésre méltóbb munkát is végezhetett volna. Lie. Dr. Heinrich Hoffmann, Bern. Die Aufklärung. Tübingen, I. C. B. Mohr 1912. (Religionsgeschichtliche Volksbücher. IV. Reihe, 19. Heft) Ára 50 Pf. = 60 fill. Ebben a vékony, 47 lapra terjedő füzetben világos és könnyed áttekintését kapjuk a „felvilágosodás“ korszakának. A felvilágosodás lényegéből (a tekintélyekben megingott bizalom és az igazság keresésére irányuló törekvés által szült tudomány, vallás, politika stb.) kiindulva, annak az élet különböző körülményeiben megnyilvánuló hatását jellemzi és az egész mozgalom országonként csoportosított történetével is megismertet. A „felvilágosodás“ vallási jelentősége különös figyelem tárgya. Egy pár szóval levonja a mozgalom tanulságát is : A komoly bűntudat és szilárd hit dolgában a reformátorokat kell bebizonyítani. A legfőbb feladat tehát a vallási apriori kideritése, vagyis a vallásnak visszavezetése bizonyos az észben rejlő általános érvényű fogalmakra. Kant gondolatait igyekszik tehát továbbfejteni, midőn a vallás terén is oly apriori fogalmat keres (amilyenek a theo- retikus megismerés terén a tér, idő és kategóriák, a gyakorlati ész terén a kategorikus imperativus), mely a tudat egységének szerves része és a maga részéről hozzájárul a tudat egységének biztosításához. Valamint a kategóriák oly fogalmak, melyek a tárgyak megismerését lehetségessé teszik és igy (logikailag) megelőzik a tapasztalatot, épugy a vallásos tudatban is kell lennie valami „ősdatumnak“ primär tényezőnek, melyhez képest a vallási vágyak és szükségletek csak másodlagosak. Ez a tény a vallásos isteneszme szükségessége, melynek logikai prioritása a vallásos jelenségek elemzése közben tűnik elő. A racionális ismeretelmélet tehát az empirikus-psychikai vallásos jelenségekben az azokban már hatékony apriorikus észtörvényt leplezi le, vagyis kimutatja, hogy az ész szükségszerűen alkotja meg a vallásos eszmét, midőn minden valót és kivált póldányképeinkűl választanunk. Azonban emellett azt sem mulaszthatjuk el, hogy a 17. század óta megállapított tudományos igazságokat elismerjük, mert ha ezt meg nem tennők, a vallásunk és a tudományos igazságok között oly örvény keletkeznék, melynek áthidalása majdnem lehetetlenné válnék. De azért ez az elismerés nem jelenti a keresztyén értékek feladását A cél az és a tanulság, hogy vallásos komolysággal kell a keresztyén kegyesség és a modern világnézet kiegyenlítésén dolgozni, hogy az úgy megalkotott világnézet jobb legyen annál, amit az emberek a felvilágosodás korában alkottak maguknak. A jó kis könyvet mindazok haszonnal forgathatják, akik ennek a korszaknak rövid, világos és szeretettel megrajzolt képét akarják látni. Dr. R. Sitibe, Lao = tse. Seine Persönlichkeit und seine Lehre. Tübingen. I. C. B. Mohr. 1912. (Religons- geschichtliche Volksbücher III. Reihe, 16. Heft.) Ára 50 Pf. = 60 fill. A vallástörténet is csak úgy lesz eleven, élettel teljes tudomány, hogyha a nagy vallásos egyéniségek kellő szerey- hez jutnak benne. Azért kell örömmel üdvözölnünk ezt a kis füzetet, mely a leghatalmasabb és legkülönösebb kinai egyéniségek közé tartozó nagy kinai mystikus életét egyéniségét nagy munkáját és tanításának a rendszerét foglalja magában. Laotse tökéletes megértése a jövő feladata. Egyénisége azonban kimagaslik kortársai és a többi gondolkodók közül. O is nagy próféták közé tartozik Ezért bármennyire távol álljon is tőlünk, életének ismerete és agondolataival való megismerkedés csak haszonnal járhat. KÜLFÖLD. A császárjubileum alkalmából a német lapok II. Vilmos császár vallásos érzületéről is megemlékeztek. A császár szívvel-lélekkel protestáns ember, miről alább következő nyilatkozatai tanúskodnak. 1900-ban Eislebenben ezeket mondta: „Nincs senki másban üdvösség. Ez az a jelmondat, amit én minden értéket egy, absolut substanciára vonatkoztat. Ez a vallásos apriori* azonban csak formális elv, amely nem garantálja a vallás tárgyának, Istennek tényleges létezését. És ép ebben rejlik Troeltsch helyesen induló fejtegetéseinek a nagy hiánya. Mert az Isten létéről való biztos meggyőződés nélkül ugyanis a vallásos hit elképzelhetetlen. Nem formai, hanem tartalmi bizonyításra volna itt szükség. (E ponton egyébként a vallásos ismeretelméleti probléma átmegy a vallási methaphysi- kaiba, amire Troeltsch is utal, hivatkozva Lücken, Class és Windelband kísérleteiben.) Troeltsch programmjának másik kirívó hiánya, hogy ismeretelmélete merőben racionalistikus, amivel együttjár a vallás racionalizásának a veszedelme, már pedig a vallás irracionális momentumait soha sem szabad figyelmen kívül hagyni. Ugyanezen örvény felé közeledik a neofriezianiymus (Nelsor, Otto, Bousset). (Folyt, köv.) * Jegyezzük meg, hogy a Schleiermacher-féle hires „absolut függés érzelme“ is ilyen vallási apriorinak fogható fel.
