Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-26 / 30. szám
1913. julius 26. Evangélikus Lap. 30 sz. 5. oldal is iránynyelvemül választottam A mi evangélikus ügyünknek is ez a jelmondata. Ezt kell megbecsülnünk és szentnek tartanunk, amig mi magunk és utódaink élnek“. 1903-ban Potsdamban: „Ha saját tapasztalataimon végigtekintek, egyről bizonyságot tehetek: a mi emberi életünknek tengelye egyedül és kizárólag az az álláspont, amit ami Urunkkal és Üdvözítőnkkel szemben elfoglalunk“. 1903. Merseburgban : „A másik parton Wittenberg tornyai köszöntik a folyamot, ahol a legnagyobb német ember az egész világért megcselekedte a legnagyobb mentő tényt és kalapácsának ütései ébresztőkép hangzottak végig a német virányokon“. 1892. Wittenbergben: „A most élő nemzedéknek akijavított vártemplom necsak a múltra való emlékezte tés legyen, hanem jelenre és jövőre szóló komoly figyelmeztető. Mert ez a templom számunkra a legékesebben beszélő kifejezője annak az áldásnak, amiben Isten bennünket az evangélikus egyház által részeltetett és naponként nyújt Nekünk az a feladatunk, hogy ezt az áldást hivő és háladatos szivünkbe fogadjuk, abban őrizzük és elfogyni ne engedjük. A hit dolgaiban kényszernek nincs helye. Ezekben csak a szív szabad elhatározásának van jogosultsága és annak a felismerése, hogy egyedül ez a döntő, a reformációnak áldott gyümölcse“. 1891. Berlinben: „Ha ma az egész ország nevében beszélek, ezt azért teszem, mert emlékembe idézem, hogy a bátor wittenbergi barát egyszer, épen április 18-án mondta azokat a nagyszerű szavakat: Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. Az első, aki a rettenthetetlen barát iránt érdeklődött, egy harcos volt, Frundsberg Györgynek hívták, aki azt kiáltotta oda Luthernek: Barát, barát, nagy útra szántad magadat! Az Isten azonban a mi népünk és különösen a mi hazánk javára megáldotta az ő útját“. Hívő pékek. Barmenben június 8 án és 9-én a református lelkészek közreműködésével a „hivő pékek“ tartottak konferenciát. Ezen előadást egy stuttgarti pékmester tartotta „A hivő pékmester helyzete a világban“ (Der gläubige Bäcker und seine Stellung in der Welt) kérdésről. Ezen a híren sokan elmosolyodnak majd. És igazuk lesz. A „hívő“ elnevezéssel sokan határozottan visszaélnek és komikusokká teszik vele magukat. Egy péknek, „mint ilyennek“, az az egyetlen kötelessége, hogy jó és olcsó kenyeret süssön. A hívőt csak akkor tudnók neki szívből megbocsátani, hogyha a nem hívőnél jobbat és olcsóbbat tud adni. Mert a hívő és a hitetlen közt csak egy különbség jogosult: a hívőnek jobbnak kell lennie a hitetlennél. KÜLÖNFÉLE. 50 éves jubileum. Raab Károly kir. tanácsos, a Ferenc József rend lovagja, barsi főesperes, jul. 15-én ünnepelte Körmöcbányán lelkészi szolgálatának 50 éves jubileumát. Az ünnepélyre megjelentek: Dr. Baltik Frigyes a dunáninneni egyházkerület püspöke, Kosztolányi Sándor egyházmegyei felügyelő, Frenyó Gyula nógrádi főesperes vezetése alatt az espereség küldöttsége, a testvér református egyház képviselete és a jubilánsnak számos tanítványa és tisztelője. Az ünnepély reggel 9 órakor vette kezdetét a templomban, hol Bándy Endre egyházmegyei jegyző mondotta az ünnepi beszédet II. Kor 4,. 6. 7. alapján. Művészi orgonajáték és szóló ének után a jubiláns mondott imát és áldást. Az isten- tisztelet után az ünnepély az egyházmegyei közgyűlés keretében a városháza nagytermében folytatódott. Kosztolányi Sándor egyházmegyei felügyelő megnyitotta a közgyűlést és meleg szavakkal üdvözölte az esperest 50 éves jubileuma alkalmából. A kerület nevében a püspök, a barsi egyházmegye lelkészei gyülekezetei és a gyámintézet nevében Bándy Endre mondottak üdvözlő szavakat Patai Károly a testvér református egyház, Frenyó Gyula a nógrádi esperesség nevében üdvözölték az esperest. Körmöcbánya polgármestere a város közönsége, a reáliskola igazgatója, a tanári kar, a zsidó hitközség rabbija pedig gyülekezete üdvözletét hozta el. Végül a körmöcbányai evang. egyház fejezte ki tiszteletét és ragaszkodását lelki pásztora iránt. A jubiláns meghatot- tan mondott köszönetét a sok üdvözletért. Délután 1 órakor a körmöcbányai evang. egyház a Zólyomvölgyben bankettet adott, ahol nagy számban jelentek meg a jubiláns tisztelői. Meg kell még említeni, hogy az egyházmegye tisztviselői szép csoportképpel tisztelték meg ünneplő esperesüket. A barsi evang. egyházmegye jul. 15-én tartotta közgyűlését Raab Károly esperes és Kosztolányi Sándor egyházmegyei felügyelő elnöklete alatt. Az esperesnek nagy gonddal megírt évi jelentése, a tanügyi bizottság és számvevőszék jelentésének felolvasása után a kerületi gyűlésre az elnökségen kívül megbízó levéllel ki lettek küldve: Bándy Endre és Kosztolányi István, jegyző- könyvi kivonattal Bodó János, Kraicz Ernő, Ivanovits Győző és Lie. Fizély Ödön. Zsinati képviselőkul: Kosztolányi Sándort és Raab Károlyt választotta meg. A tanítók választására vonatkozó szabályrendeleti tervezetet némi változtatással elfogadta. Belmissziói körök létesítését elhatározta. Az 1848. XX. t. c. végrehajtását sürgeti. Az esperességi káplán fizetésére, az egyházmegye 200 koronát ád, amelyet az egyházközségek adnak össze. A reformáció 400 éves jubileumát a theologusok ingyenes oktatásával kívánja megörökíteni. Bándy Endre javaslatát: egyházi pénzintézet felállítására, pártolólag terjeszti fel a kerületi gyűlésre. Gyámintézeti közgyűléssel végződött az esperességi gyűlés, hol Bándy Endre
