Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-05 / 27. szám
1913. 'julius 5. Evangélikus Lap. 27. sz. 3. oldal készek összehasonlításánál a qualificatio s az ezzel járó életviszonyok, műveltségi fok már igenis nagy okok a fizetés különbségének megállapítására. íme Tiszának, az ő okoskodásának logikai tévedése. Beszéde tetszetős volt, de érvelésének nem volt e tekinletben tárgyi igazsága. Ezért csodáljuk, hogy szavai felett oly könnyen napirendre tértek! És nézzük most Jankovich minister nyilatkozatát. Beszédét ő is így kezdi: „Hozzájárulok a ministerelnök kijelentéseihez. Ha a kormány tényleg egyenlővé tenné is a fizetést a tanítókra és lelkészekre nézve, a a lelkészi hivatásnak tulajdonképen akkor sem tenne eleget, mert hiszen a lelkészek képesítése sokkal nagyobb, mint a tanítóké. Ennélfogva összehasonlítást tenni a két fizetés közt teljesen indokolatlan íme tehát! Szerinte is összehasonlítást tenni a tanító és lelkész fizetése között indokolatlan, mert akárminő is a képesítés, a fizetés úgy sem igazodik azután. S tényleg úgy is van a gyakorlatban, mert míg egy tanító fizetése lehet 3200 korona, addig egy lelkészé csak 3000 korona. Ám a minister, mikor kizárólag a lelkészekről beszél mégis azt mondja: tisztább ismeretére jutni törekszik, amiből a theologia haladásának a lehetősége is nyilvánvaló; ezzel szemben a vallástudomány mindig újabb anyagot hord össze, hogy a vallást a maga szubjektív és objektiv oldala szerint minél pontosabban meghatározhassa. A vallás fogalma alatt ugyanis a jelenségek egész komplexumát foglalják össze, vagyis mindazon tünemények összességét, melyeket mint „vallásosakat“ az erkölcsi, estheiikai, politikai és más tüneményektől megkülönböztetünk. A vallás fogalma alá tartoznak ugyanis az emberi szellem mindama nyilvánulásai, melyek szóban, tettben, szokásban és intézményben az embernek érzékfölötti hatalmakkal való érintkezését juttatják kifejezésre. Vallásnak nevezzük ép úgy az egyes ember bizonyos szubjektív hangulatát, mint az egy meghatározott közösség kebelében divó tantételek és hitcikkek összegét; valláson értik továbbá az erkölcsi gerjedelmek és megfontolások bizonyos faját, majd ismét azt a külső szervezetet és életrendet, mely egész nemzedékeket és korokat átölel. A szubjektív vallásnál (= vallásosságnál) pedig, hol az értelmi elemet hangsúlyozzák (a hitet), hol pedig túlnyomóig a kedélyi vagy akarati mozzanatot; az objek„Hogy a képesítés tekintetében bizonyos különbség van, azt általános elvnek kell tekinteni, mert a magasabb képesítésű diplomát többre becsülik, mint a kisebb képesítésűt.“ Ki ez a becsülik? A kormány? A társadalom? A közfelfogás? Akármelyik legyen, tény az, hogy a diploma becsülése a lelkészekkel szemben nem érvényesül — mikor a tanítókéval hasonlítjuk össze azt, holott a minister maga is elismeri, hogy a kisebb képesítésű lelkészeknél a fizetés azért kisebb mert a diplomájuknak becse is kevesebb. Látható a minister beszédén gróf Tisza István tetszetős érvelésének hatása, mely alól ő sem tudott menekülni. Sajnos, minket ily beszédek meg nem győzhetnek az igazságról. Könnyű az összehasonlítást megtenni ministerelnök és bankvezérigazgató között, könnyű azok gazdagsága s szellemi munkája között párhuzamot vonni, könnyű az ott is uralkodó társadalmi és osztályi igazságtalanságot consta- tálni; ám amíg ott ez igazságtalanság a jólét s bőség szaruja mellett meghúzhatja magát s nagy galibát nem okoz, addig ugyanaz az igazságtalanság itt lenn a mélységben, a protestáns szegénységben mindnyájunk húsába és vérébe vág ép azért e kérdés eldöntésénél több méltánylást, több igazságosságot vártunk volna. tiv vallásnál (vagyis a belső kegyesség külső megnyilvánulásánál) jó ideig szintén kizárólag a tanra (mithologia, dogmatika) vetettek súlyt, mígnem mindjobban a kul túsz felé fordult a figyelem. A modern vallástudomány eljárása — megfelelőig a többi tudományok módszertani elveinek — csak az lehet, hogy tapasztalati tényekből indul ki, ezeket csoportosítja, rendezi és minél nagyobb adathalmazra támaszkodva határozza meg a vallas á talános fogalmát, ezt aztán alkotó részeire bontja, hogy igy a vallásos jelenségek benső összefüggését és egységes alapját, azaz lényegét föltárhassa. Már ebből is kitűnik, hogy a vallástudomány egy empirikus (történeti) és egy spekulativ (filosofiai) részre különül. A vallás tényeit ugyanis a vallástörténelem ésa,*^ valláslélektan szolgáltatja, ezen tények feldolgozását pedig a vallástudományunk szorosb értelmében vett filo- sophiai szakjai végzik : a vallási ismeretelmélet, történet- bölcselet, axiologia. metafisika. A jelen dolgozat nem kíván más lenni, mint több alapvető Írónak (Tiele,Pfleiderer, Flournoy, William James, Lehmann, Wobbermin, Höffding, Siebeck, Troeltsch,
