Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-18 / 3. szám

1913. január 18

Evangélikus Lap. 3 sz.

5. oldal

kellene nyolc tisztes múltú és jobb jövőre érdemes intézetet évekig a lét és nemlét dilemmája elé állítani, vagy lassú elsorvadás fájdalmas kimúlására kárhoztatni.1*

Gopcsa László vallás- és közoktatásügyi min. tanácsos: „Az imént elhangzott ama jelenséget illetőleg, hogy a t i. rendkivül szaporodott a joghallgatók száma, bátor vagyok utalni arra, hogy ez tulajdonképen azzal függ össze, hogy Magyarországon 10 jog akadémia és két egyetem van, amennyiben ha korrektül bíráljuk a dolgot, voltakép nem két, hanem 12 egyetem, illetőleg jogi főiskola van hazánkban. Természetesen, ha 12 orvosi avagy 12 műszaki főiskola volna, úgy roppant módon emelkednék az orvosok száma is. Azt gondolom, ennélfogva természetszerű folyománya lesz a dolgoknak az, hogy a jogakadémiák fokozatosan meg fognak szűnni, mert ennek bizonyos irányban feltétlenül be kell következnie. Meg kell fokozatosan szűnni ezeknek a jogaka- démiaknak nemcsak azért, mert a „salus reipublicae suprema lex“ elvének mindent alá kell rendelni, hanem azért is, mert nem képezhet minden jogakadémia természetes jegecedési központot egy szervezendő uj egyetemre nézve. így tehát az a természetszerű állapot lesz a leg- üdvösebb, hogy csak azon jogakademidk maradjanak fönn, amelyek akar történelmi tradiciójuknál, akar más körülménynél fogva alkalmasak arra, hogy majdan egyetemi jegecedési pontot képezzenek. Trefort miniszter is a kolozsvári egyetem létesítésekor az egyik-másik jogakadémiát megszüntette s nem kétlem, hogy amennyiben az uj egyetemek létesítésekor néhány jogakadémiát meg szüntetnének, a joghallgatók száma bizonyos tekintetben apadni fog. Abban az állításban, hogy a joghallgatók számát minősítés törvény módosításával lehetne csökkenteni, a magam részéről nem egészen osztozom.

Ilyen további tény, mely kifejtett nézetünket támogatja, az is, hogy gróf Zichy János vallás és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter az eperjesi jogakadémiához a Vili. tanszék szervezése ügyében 1912. november 23-án kelt 129 947. sz. rendeletében világosan kijelenti: „az uj egyetemek felállításával éppen a jogakadémiák színvonalának emelését célozom“.

Hogy a „színvonal emelése“ és a jogakadémiák kifejlesztése milyen irányú kell, hogy legyen, azt látjuk a nagyváradi jogakadémiánál ahol az eddigi 8 jogi tanszék mellé 2 uj tanszék szerveztetek. Az egyik a bölcsészet tanszéke, a másik pedig az újkor egyetemes történelmének tanszéke. Mindkét tanszékre Ö felsége már ki is nevezte a tanárokat 1912. évi november 1-jén (Budapesti Közlöny 270. szám) dr. Károly József Irén és dr. Horváth Jenő főgimnáziumi rendes és tudomány- egyetemi magántanárok személyében.

A 10 rendes tanszékkel biró jog- és államtudományi kar tehát az a cél, amelyre a jogakadémiát fen- tartó testületeknek és hatóságoknak törekedniük kell, ha azt akarják, hogy jogakadémiájuk belekerüljön a fejlődés ama sodrába, mely az egyetemhez vezet.

IRODALOM.

Izsák Aladár: „ Békesség néktek /“ Budapest. Hornyánszky. 1912. Napjainkban, midőn hovatovább élesebb lesz a vallásfelekezeti ellentét és gyűlölködés, midőn az egymásra utalt testvéregyházakban is pártos szellem ütött tanyát, jól esik Izsák Aladár ref. lelkész békét hirdető és békeszeretet lehellő vallásos elmélkedéseit olvasni. Hat értekezés képezi 139 oldalra terjedő müvének tartalmát és ezek közül az első öt (1. A múlandó élet az örökkévalóság szempontjából. 2. Az ismeretlen Isten. 3. Az isteni szeretet üdvmunkája. 4. Istennek fiai — Istennek munkatársai. 5. Nemi különbség — közös elhivatás ) szorosabban egybefügg. Gon dolatinenetük körülbelül ez: Az embert korunk óriás léptű haladása elbizakodottá teszi, pedig a nagy kérdésekre ma sem tud felelni. Ott van a halál, ki az. aki abba mint végleges végbe bele tudna nyugodni ? Igen, vége lesz ennek a földi életnek, de ha isteni vezetés alatt állott, a halál rövid álma után az örökkévalóságba olvad az át. Egy felsőbb hatalom tudata az emberi szellem természetében gyökerezik, az Istenről való leg tisztább fogalom pedig a keresztyénségben található. Belőle ismerjük meg a megváltás és üdv müvét. Ennek az igazságos szerető, szent Istennek munkatársai vagyunk mindnyájan, mint ilyeneknek kötelességünk az igazság cselekvése és a békességre igyekező szeretet. Férfi és nő itt versenyre kelhetnek. „Az akarat hitének erős férfija és a szerető remény vallásának áldozó nője egyesüljön a közös elhivatásban : legyen Isten országa az egész világ, legyen boldog minden ember az örökkévaló Isten áldásos uralma alatt“ . . . Látni való, hogy az első öt értekezés apologetikus irányú, mely a keresztyénség nézőpontjáról korunk számos aktuális problémáját fejtegeti, amilyenek: az erkölcsi ideál, nőkérdés, házasság, élethivatás stb.

Legnevezetesebb a 6-ik értekezés (keresztyén felekezetek), mely a felekezetközi béke mellett tör lándzsát. Felpanaszolja, hogy a felekezeti pártos versengést bevisszük az egyéni, majd a családi s ki visszük az egyházi, társadalmi és politikai élet vezetőire is, ahelyett, hogy megbecsülnénk egymást. A felekezetek „az egymás melletti kölcsönös munkára képtelenek, az egymás ellen való gyűlölködésre viszont készek voltak mindig, innen munkájuk meddősége s közös ellenségeik elhatalmasodása“ . . . „Pedig minden keresztyén felekezet vallásának lényege a szeretetnek és a fiuságnak evan- gyélioma, célja és feladata a jézusi világeszmény megvalósítása.“ A következőkben ismerteti az egyes kér. felekezeteket és bár kijelenti, hogy „boldog örömmel mondja magát protestáns kálvinista keresztyénnek,“ mégis úgy látja, hogy a jelen kálvinizmusa alig egyéb mint pathetikus önelégültség, negativ csatározás, üres protestálás... „Mintha a protestantizmus nem egy pozitív tartalommal biró életelv lenne, hanem tartalmat