Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-18 / 3. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 3. sz. 1913. január 18. lan Iiberizmus csupán, melynek főjellemvonása a dog mák szabadszeilemü racionális magyarázása“ . . . Bizonyára megdöbbentő, de nem egészen igaztalan gondolat ! Talán soha sem kísérelték meg annyiszor, mint a jelenben a protestantizmus lényegének a körülírását, de ki mondhatná, hogy e kérdés véglegesen meg volna oldva! Pozitivek és liberálisok, itt-ott közelednek ugyan egymáshoz, de azért még mindig igen nagyok az ellentétek közöttük Valóban mi is felkiálthatnánk szerzőnkkel :XX. század kereszíyénsége! Még mindig nem tudnád, mire vagy képesítve ? Mire vagy kötelezve ? . . . A sok lelkesedéssel, melegséggel és hivatott tollal megírt művet melegen ajánljuk olvasásra. Kifogásainkat nem rézletezzük, csak utalunk rá, hogy előadása nem egységes, mert az egyházi szónoklat és népszerű értekezés stílusa változik benne; ezenkívül akadnak tárgyi hibák, bár egyébként szép és sokoldalú tudással rendelkezik szerzője Dr. Szelényi Ödön. Élt-e Jézus? Szimonidesz Lajos nagybörzsönyi lelkész, lapunk társszerkesztője a „Theol. Szaklapéban e címen megjelent tanulmányát 33 oldalra terjedő füzetben lenyomatta. A kis füzet áttanulmányozása meggyőz bennünket arról, hogy szerzőnk a Jézus probléma óriási irodalmát nemcsak ismeri, hanem értékelni, bírálni is tudja. A „sensatios felfedezések“, mikkel régebben Bauer Bruno s Kalthoff, újabban pedig Promus és Drews lepték meg a világot, a szaklapok és a napisajtó révén a nagyközönség közé is eljutottak s bizonyára nem egy embert szédíttek meg. Azoknak, akik higgadt, tudományos érvekkel óhajtanak szembeszállni az ilyenekkel, igen ajánljuk Szimonidesz kis munkáját, mely a szerzőnél kapható. Egyházirodalmi esemény. Megjelent a negyedik egyházi lap Lombos Alfréd lapja az „Evangélikus Közérdek“. A lap azzal indokolja meg a többi között megszületését, mert az Evangélikus Lap pártpolitikai tendenciája egy pártokon kívül álló részrehajlatlan „Evang. Közérdek,, létesítését hívta elő. Egy mondatban két valótlanság! Először nem való, hogy az Evang. Lap pártpolitikai irányt követ, másodszor nem való hogy a „kis közérdek“ nem kultivál pártpolitikát. Hiszen még az emberölés glorifikációját is a néplélek kifejezésre jutott érzékével tudja kimenteni! Biztosíthatjuk az az uj lapot, ha tevékenységének java részét arra fogja fordítani, hogy az Ev. Lap pártpolitikája ellen polemizál, kevés dolga lesz. Egyébként kívánunk az uj lapnak sok előfizetőt! KÜLFÖLD. A születések számának a csökkenése* Németországban is foglalkoztatni kezdi az egyházi köröket és pedig különösen azért, mert a protestánsok kisebb szaporodási arányszáma az erőviszonyok hamaros megváltozását idézheti elő Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 1000 lélekre Franciaország*V. ö. Dr Zimányi Dániel : „Lassú víz partot mos“ c. az 1912. évi 52. számban megjelent statisztikai adatokat tartalmazó cikkét. . * - • ban 19 7, Írországban 23 3, Belgiumban 23*7, Svédországban 24-8, Angliában (Walesszel) 24 6, Svájcban 25*0, . Skótországban 25 2, Norvégiában 26 1, Dániában 27'5, Németalföldön 28*6, Németországban 29 8, Finnországban 30 2, Portugáliában 30 7, Ausztriában 32*4, Olaszországban 329, Spanyolországban 33 1, Magyarországban 35 6, Szerbiában 39 0, Romániában 39.8, Bulgáriában 403, Oroszországban pedig 444 születés esik. Igaz ugyan, hogy a halálozási arány- számok ezeket a különbséget részben kiegyenlítik, azonban még így is feltűnő a szlávság előnyomulása s a katholikus népeknek a protestánsokénál átlag nagyobb szaporodási arányszáma. Németország lakossága ugyan 1871 óta negyven millióról hatvannégyre szaporodott, azonban ez a szaporodás nem annyira a születések rovására irható, mint inkább a halálozási arányszám (pl. 1895-ben 27.2%o~ről 16 2%0-re) való esésének tulajdonítható. A születések száma folytonosan fogy. 1870-ben ezer lakosra esett 40'1 születés, 1910-ben csak 29'8. Az esés az utolsó években különösen nyilvánvaló: 1870—1900 között csak 3'3°/oo, 1900—1910 között pedig 7*0°/oo. Egész Európában, Németországon esik a születések száma a legjobban az utolsó évtizedben. Az esés volt (1891 —1900 és 1900—1910 közötti születési arányszám különbsége) Romániában 0'8, Spanyolország 1:7, Finnországban 2 0, Olaszországban 20, Svédországban 2 3, Francia- országban 2'5, Dániában ,2-7, Szerbiába 2 7, Svájcban 3 1, Németalföldön 3*9, Norvégiában 4 2. Ausztriában 4 3, Oroszországban 4 8, Magyarországban 50, Angliában (Walesszel) 51, Belgiumban 5 3, Skótországban 5'4 és Németországban 6 3 gyermek ezer lakosra számítva. A születési arányszám csak Portugáliában Írországban és Bulgáriában emelkedett 0 1, 0 3, illetve 04 ezrelékkel. A városokban nagyobb a különbség, mint a vidéken s az evangélikusoknál szintén nagyobb, mint a katholikusok körében. 1875—1900 Porosz- országban minden katholikus házasságra átlag 5 születés esett, az evangélikus házasságra csak négy. 1871- ben a porosz lakosság 64 9 százaléka evangélikus volt, 33 67o pedig katholikus 1910-ben csak 61 8% volt evangélikus és 36'3% katholikus. A német birodalomban 1900 ban 62.51, 1905 ben 62 08, 1910 ben 6L'59% volt evangélikus, ugyanakkor a katholikusok arányszáma 36 06, 36 45 és 36*69 — pedig évek óta tízszer annyi katholikus lesz evangélikussá, mint megfordítva s a vegyes házasságok nagyobb részében a gyermekek evangélikusok lesznek. Nagyon jól szemléltetik ezt az eltolódást a következő számok: 1901-ben Poroszországban 3,706.961 és 1911-ben 3,851.646 evangélikus gyermek járt iskolába. Ugyanakkor a katholikus gyerekek száma ez volt: 2,057.272, 2,321.926 és 2,567.914. Ha a növekedés mostani aránya megmarad a jövőben, akkor 1925-ben a katholikus gyermekek száma eléri az evangélikusokét, miáltal számuk egyúttal
