Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-21 / 25. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 25. sz. 1913. junius 21. roppant nagy jelentőséggel bír. A szükség kérdésének elbírálásánál ugyanis nemcsak általában azt kell vizsgálni, hogy szükséges-e egy bizonyos egyházi cél, hanem arra is tekintettel kell lenni, vájjon az illető egyház vagyoni helyzete olyan-e, hogy állami segélyezés nélkül ezt a célt el nem érheti. Vizsgálandó különösen, vájjon az illető egyház saját pénzforrásaiból és különösen hívei hozzájárulásának igénybevételével nem képes-e a cél elérésére szükséges eszközöket előteremteni? Midőn ugyanis azt látjuk, hogy egyes vallásfelekezetek, például a protestánsok, egyházi és iskolai céljaik elérése céljából híveiket annyira megadóztatják, hogy az egyházi adó sok helyen az állami adó 45%-át is kiteszi (korábban még kedvezőtlenebb volt az arány) — és miután azt látjuk, hogy a római és görög ka- tholikus hívek alig fizetnek egyházi adót, sőt a fővárosban és a szabad királyi városokban ösz- szes szükségleteiket a város a közpénztárból fedezi — teljes joggal azt követelheti az állam, hogy mielőtt Jő a katholikus egyházat segélyezi, adóztassa meg ez is az ő híveit. úgy mint a protestánsok és csak ha ezen adóztatás dacára ki fog tűnni, hogy fedezetlen szükségleteik lesznek, segélyezze az állam ezeket a felekezeteket is Tovább megyünk! A szükség kérdésének elbírálásánál az állam teljes joggal számon kérheti a katholikus egyháztól, mire fordítja azokat az óriási püspöki és káptalani vagyonokat, amelyeket a római egyház az államtól kapott, és ha az állam azt találja, hogy egyes stallu- moknak jövedelemfölöslege van, elvárhatja ezen stallumok haszonélvezőitől, hogy a fölöslegből azokra a célokra juttassanak, amelyekre a vagyon adatott. Gróf Tisza István az egyenlőségi elvnek helyes magyarázatát megadta. Végső consequentiáiban arra a megoldásra kellene jutni, amelyeket most kifejtettünk. De ez ellenkezik gróf Tisza István conservativ álláspontjával, amely a vallásbéke megzavarásától irtózik. Ezért nem várjuk gróf Tisza Istvántól sem a kegyurasági terhek megszüntetését, sem a papi nagy javadalmak megszámoltatását. Az ő törekvése más irányban halad. Ö nem a katholikus híveket akarja egyházi célra megadóztatni, hanem a protestánsok egyházi adóját akarja megszüntetni vagy legalább jelentékenyen csökkenteni akkép, hogy az állam a protestáns egyházaknak adócsökkentési segélyt ad. Ez az adócsökkentési segély az ő eszméje. Ő dolgozta ki az 1903-ban beadott emlékirat azon részét, mely az adócsökkentési segélyre vonatkozik. A döly- fös arisztokratának keresztelt Tisza István első sorban a protestáns szegény nép terhein akar könnyíteni, ami persze közvetve a protestáns egyházaknak is előnyére válik. Ezen segélyezési politikának azonban az a hibája, hogy a protestánsok kevesebb egyházi adót fizetnek ugyan, de az egyházak szükségletei nem találnak kielégítést Az állam részéről adott nagy összegek elaprózódnak, az egyesek a könnyebbülést alig érzik, az egyház pedig nélkülözni kénytelen. Emellett az a morális kár is jár ezzel a politikával, hogy a protestáns ember elszokik az áldozatkészségtől és az egyházi szükségletek fedezését egészen az államtól várja. Az állam az egyházak segélyezésénél bizonyos határt kénytelen betartani. Ez a határ annál szükebb lesz, mennél inkább növekednek az állam egyéb kiadásai és mennél inkább érvényesülnek a nem protestáns felekezetek igényei. Attól kell tehát tartani, ‘hogy az egyházi adó csökkentésére irányuló törekvés előtérbe tolása lehetetlenné fogja tenni a protestáns egyházak olymérvü segélyezését, amilyenre ezeknek szükségük van. Sztehlo Kornél. A modern vallásosság ellen. A liberalismus és conservativ egyházi irányok küzdelme érdekes gyümölcsöket érlelt a hazai református egyházban. Részben ennek a küzdelemnek volt áldozata Zoványi Jenő, akinek ügye újabban újra foglalkoztatja a református egyházi köröket. Zoványi perújítása tudvalevőleg eredménnyel járt s jogerős egyházi ítélet állapítja meg róla, hogy ő semmi büntetésre méltót nem cselekedett, miért is felmentetett és állásába visszahelyeztetett. Azonban az állásába való visszahelyezés nem megy olyan könnyen. Ennek akadályai vannak. Hiába
