Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-31 / 22. szám
6. oldal. Evangélikus Lap. 22. sz. 1913. május 31. sugara voltál. Te kezedet és szívedet egy előkelő német fejedelmi házból, egy ősi német nemzetségből szárúi azó férfiúnak adtad. Amig a német nyelv csendül s ahol csak megcsendül, szólni fog a Welfekről s a Hohenzollernekről, kik német hazánk kialakulásában oly markáns szerepet játszottak. Neked megadatott, amivel nem sokan dicsekedhetnek: szíved vonzalmát követhetted s ahhoz a férfiúhoz mehettél, akit választottál. Kedves fiam! Rád bízom gyermekünket. Teljes bizodalom- mal vagyunk, hogy hű gondviselője lész s hogy a napsugár most a te házadba költözik be. Őseidnek kipróbált példáján alapozd házadat, igazi ősi, egyszerű, német szellemben az Istenre, a mi Urunkra és mint az jeligédben áll, mindent az ő kezéből fogadj, a jót, mint a rosszat s légy készen a nehéz terhek viselésére s a boldogság s az öröm szép napjainak hálás szívvel való fogadására. Fiatalok vagytok még, da azért nemsokára mindenekelőtt másoknak kell szolgálnotok s másokért kell fáradnotok. Ez a gyönyörű feladat töltse ki egész életeteket s a mások iránt való szeretet tegye meleggé szíveteket. Legyetek mindketten hűséges jó gyermekek, különösen pedig te légy az, édes leányom az új hajlékban. (A cumberlandi herceghez és hercegnőhöz fordulva) Szívem szerint kérlek mindkettőtöWilliam James a vallást is, mint amely a mi életünket különböző utakon egy boldogítóbb, harmonikusabb lét felé vezeti. És végül még egyet. Feuerbach egész filozófiája nem áll szilárd alapon és filozófiai fejlődése is egészen sajátszerű. Feuerbach pályáját mint theista, majd mint ortodox hegeliánus kezdi meg, vallja a Kant és Fichte idealizmusát, a szellem önállóságát, oly nézeteket tehát, melyek ellen később (a 40-es évektől kezdve) körömszakadtáig harcolt, különösen pedig akkor, mikor élete végén a legnyersebb materializmusban kikötött. („Der Mensch ist, was er isst.“) Már pedig a materializmus mai felfogásunk szerint merő metafizika, tehát hit, ha pedig Feuerbachnak szabad volt az anyag mindenhatóságában hinni, akkor nem illetékes azokat becsmérelni, akik egy örök szellemi valóságban akarnak hinni. Nagyon gyenge lábon áll Feuerbach ismeretelmélete is, mely merő senzualizmus: vagyis számára tulajdonképen csak az létezik, ami érzékileg észrevehető, érzet és érzelem bizonyítják szerinte a fejünkön kívül való dolog létezését. Feuerbach annyira lelkesedik az érzéki érzetekért, hogy azt tartja róluk, „miszerint nénikét vegyétek gyermekünket jóakaróan oltalmatokba s fogadjátok szeretetetekbe. Véges- végül egyetlen óhajtásom van még: „Isten áldjon meg benneteket az életúton, melyre ma együtt léptetek“. A mátkapárra háromszoros Hurrah! KÜLÖNFÉLE. A lelkészt korpótlék. A képviselőház f. évi május 16-án tartott ülésében dr. Jankovich Béla m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter benyújtotta a lelkészi fizetések korpótlékok utján való felemeléséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint a lelkészek, akiknek fizetése az 1600 koronát meg nem haladja, valamint azok is, akik eddig a jövedelem állami kiegészítésére azért nem tarthattak számot, mert egyházi forrásból járó jövedelmük az 1600 koronát meghaladja, de 3000 koronánál kevesebbet tesz ki, felekezeti hovatartozandóságukra való tekintet nélkül öt izbeni korpótlékban részesülhetnek, amely öt év múltán 400, tiz év múltán 800, tizenöt év múltán 1000, húsz év múltán 1200 és huszonöt év múltán 1400 koronára emelkedik. A javaslat abból az elvből indul ki, hogy az állam a lelkészi fizetést legfeljebb 3000 koronára egészíti ki. A korpótlékok megállapítása előtt a lelkészek jövedelmeiről szóló kimutatások újból revideálandóle. Ha a hívek száma valamely egyházközségben 300-nál kisebb, a vallásügyi miniszter felhívhatja a felekezeti főhatóságot, az illető község önállóságának beszüntetésére. Amennyiben a felekezeti főhatóság ezen felhívásnak eleget nem tenne, az illető lelkésztől a korpótlék megvonható. Az eddigi szolgálati csak empirikus, antropológiai jelentőséggel bírnak a régi transcendes filozófia értelmében, hanem ontológiai, metafizikai jelentőségük is van, amennyiben a mindennapi érzetekben a legmélyebb és legmagasztosabb igazságok rejlenek; a szellem ellenben nem egyéb, mint az érzékiség abstrabt és idealizált lényege“. Ez a nézet ma, amikor minél mélyebben hatolunk be a szellem titkos műhelyébe, annál nagyobb bámulattal telünk el — annyira primitívnek tetszik, hogy cáfolatra sem érdemes: hisz már a legegyszerűbb érzetben része van a gondolkodó szellem közreműködésének. Egyébként e kérdésekkel más dolgozataimban már foglalkoztam. íme, igy fest az atheizmus a filozófia szemüvegén keresztül, pedig csak egy pár tételt szegeztünk elébe. Egyébként tegyen mindenki az ő akarata szerint, ám lássa az atheista, mire jut, hogy boldogul Isten nélkül. De ne bántsa azokat, akik szívvel-lélekkel vallják : „Mert ha élünk is, az Úrnak élünk; ha meghalunk is, az Úrnak halunk meg. Akár éljünk azért, akár meghaljunk, az Úréi vagyunk“. (Róm. 14, 8.) Dr. Szelényi Ödön.
