Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-17 / 20. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 20. sz.

1913. május 17.

iskolák, melyek azután az alapítványok elvétele, a tanárok száműzése után részben vagy egészen megszűntek. A zsolnai iskolát maga a jezsuita krónika nevezi „haereseos nidum et asylum“- nak, mert ev. theol. intézete is volt, melyben évenkint átlag 50 ifjú készült a lelkészi pályára. A jezsuita politikának éppen az volt egyik főcélja, hogy a protestantizmus „fészkeit és menhelyeit“ lerombolja s azok anyagából saját magának építsen erősségeket

Vegyünk csak minimális összegeket számításba az egyes prot. iskolák alapítványainál, azok értéke még így is felülmúlja az 50 milliót. Hogy van az tehát, hogy az egész tanulmányi alap alig tesz ma ki többet 50 milliónál? Ennek a kérdésnek a bolygatása egy kissé kényes, mert botrányos dolgokat vethetne a felszínre. Most csak annyit állapítunk meg, hogy azt a vagyont, amelyet -egyesek és kormányok többnyire bizonyos feltételek mellett juttattak a jezsuitáknak s így közvetve a tanulmányi alapnak, az illetők nagy szükség esetében, így pl. a francia háborúk és a devalváció idejében nagyobbrészt vissza is vették. így az egész alapból alig maradt meg más, mint az egykori protestáns birtokok, sőt még azok sem egészen.

A katholikus tanulmányi alap tehát tulajdonképpen protestáns vagyon és ha azt a

tozó szegény leányok sorsa A hivatalnoki pálya az, amelyen a szegény leányok megélhetése a legtöbb gondot okoz a szülőknek. Itt az államnak legyen gondja arra, hogy ezeknek a leányoknak állami üzemekben, posta, távirda, vasút, telefon, tanítói és tanári pályán első sorban alkalmazást adjon.

Az egyháznak és a társadalomnak pedig gondoskodnia kell arról, hogy az ily leányok olcsó internátu- sokban megfelelő nevelést és ellátást kapjanak A katholikus egyház a nőnevelés és a nővédelem terén nagy eredményeket tud felmutatni. Szolgáljanak nekünk protestánsoknak ezek az eredmények buzdításul.

Ahhoz, hogy a szegény nő függetlenségre tegyen szert, három dologra van szükség. Egészségre, szorgalomra és takarékosságra A betegség és a nyomor ikertestvérek. nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a testi kiképzés és a közegészségügy fokozott gondozását.

Ahhoz, hogy az ember függetlenségét megóvja, az is szükséges, hogy vagyonilag oly állapotba helyezkedjék, hogy ne szoruljon másokra.

Paupertas maxima meretrix 1 Bizony nem egy leány szívesen megmaradt volna az erény útján, ha a

protestánsoknak igazság szerint kiadnák, úgy a katholikus tanulmányi alap egyszerűen megszűnnék.

Ezért követtek el a katholikusok már a múltban is mindent, hogy a protestánsok ezeket a javakat valahogy vissza ne követelhessék, ezért titkolják mai nap is ezeknek a javaknak az eredetét s a mindenkori kormányok ebben készségesen támogatják őket, mert közös érdekük, közös takargatni valójuk van. így sikerült már az 1790/91-iki országgyűléssel kimondatni, hogy a régi alapítványok visszakövetelése úgy a katholikusok, mint a protestánsok részéről megszüntetendő lesz (ab ulteriori harum repetitione ab utrinque praescindatur, Corp. J. H. 1790: XXVI. t.-c. 12. §), megtévesztő szándékkal úgy tüntetvén fel a dolgot, mintha ez a megegyezés kölcsönös lemondáson alapulna és mintha a katholikusoknak is lett volna va'ami követelni valójuk a protestánsokon.

Az 1848: XX. t.-c. végre új helyzetet teremtett és megadta a lehetőséget, hogy a protestánsok ezernyi sérelme orvosoltassék. Lehetővé tette, de még nem akadt kormány, mely ezt a törvényt végrehajtotta s az abban lefektetett nagy elvet megvalósította volna.

Milyen másképp állna pedig protestáns tanügyünk, ha azzal a tőkével, vagy legalább

válúton nem kellett volna választania az éhség és a bűn között. Anyagi jólétre csak takarékosság által lehet szert tenni és az a proletár nő, amikor az első húszkoronást teszi be a takarékpénztárba, ezzel megveti az alapját függetlensége megvédésének és azzal, hogy tőkepénzes lett, érdekelve van a társadalmi rend iránt és nem fogja kívánni a magántulajdon eltörlését.

Dőreség a szocialista íróktól a nő érdekében a házassági intézmény eltörlését vagy lazítását követelni. Az az állítás, hogy a házasságban élés a nő elnyomatását fokozza, inkább csak a fel nem bontható házasságról mondható.

Dumas Sándornak jeligéje, hogy tue la! öld meg a nőt! csak akkor bir jogosultsággal, ha a házasság egy oly bilincs, amelyből a szerencsétlen házasságban élők szabadulni nem tudnak. Hazánkban, hála Istennek, senki sem kénytelen nejét megölni, ha tőle szabadulni akar. A nő sem kénytelen a rabigában maradni, ha azt el nem tűrheti. A házassági tragédiákat ki lehet kerülni az elválással.

De ez a szelentyű tökéletesen elég arra, hogy azok a mérges gázok, amelyek a házasságot szétrob-