Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-10 / 19. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 19. sz. 1913. május 10. vetve az új népszámlálás eredményeivel, újabb megszívlelendő tanúlságokat tárnak elénk. A szervezeti viszonyokra vonatkozó kimutatás különösen megérdemli figyelmünket, mert belőle megtudjuk, hogy egyházunk szervezet szempontjából is igen kedvezőtlen, jóformán a legkedvezőtlenebb helyzetben van. Egy millió 340 ezer 143 evangélikus ugyanis 918 anyaegyházat alkot, azaz egy egyházra 1460 lélek esik. A reformátusoknál 1280, az unitáriusoknál 646, a római katholikusoknál 2820, a görög katholikusoknál 937, a görög keletieknél 1188, az izraelitáknál 1675 lélek jut átlagban egy egyházra. Ha pedig az erdélyrészi kerülethez tartozó egyházak számát (245) levonjuk aminthogy különállásuknál s a mieinktől teljesen elütő viszonyaiknál fogva, meg azért is, hogy ideszámitásuk a magunk állapotát helytelen világításba ne állítsa, le is kell vonni — a körülbelül 1 millió 125 ezer főt számláló magyarhoni evangélikus egyetemes egyházban 673 egyház- községet találunk, amikor is 1672 lélek fog esni egyre. Látszat szerint ugyan a római katholikusok jóval (2820: 1672), az izraeliták pedig egy kevéssé (1675: 1672) kedvezőtlenebb képet mutatnak. De ez csak látszat. Mert a római katholikusok arányszámának magassága azt a köztudomású tényt mutatja, hogy ők nagyobbrészt nagy tömegekben élnek. Ha a Tisza alsó folyásának irányában húzott egyenessel két részre osztjuk hazánkat, a nyugati felében kevés kivétellel mindenütt erős, helyenkint túlnyomó katholikus többséget találunk. A helyenkint észrevehető katholikus kisebb- ségü mezőket pótolják a keleti félben látható római katholikus szigetek, például a sáros—szepesi, felsőtorontáli és csíkmegyei vidékek. Arányszámuk nagysága tehát az erő és sokaság bizonyítéka. Különben ők annyi más eszközzel rendelkeznek, amelyek a nagy arányszámnak náluk amúgy is kis hátrányait ellensúlyozzák. Ilyen a főpapoknak és káptalanoknak rengeteg vagyona Ilyen a szerzetesrendeknek és rendházaknak nagy száma. 228 férfi- és 470 női, összesen 698 rendházuk van: 2451, illetve 6442, összesen 8893 rendtaggal. Középfokú iskoláiknak, különösen leányiskoláiknak (109) nagy száma s ami a fő, valódi\,[minden ízében római katholikus jellege és jelleme az államinak címzett vezetés dacára is hatékonyan és hathatósan egészíti ki az egyház munkáját. Az izraelitáknak némileg nagyobb arányszáma gazdasági érdekeikből folyó és rájuk igen kedvező s anyagilag előnyös szétszórtságukból származik, ami szétszórtságunk azonban nem jár ily eredménnyel. A reformátusok Tiszántúl, a görög katholikusok a Tisza felső folyásánál és a Szamosmellékén, a görög keletiek az Aldunától a Királyhágóig nagy és összefüggő tömegekben élnek és ezenfelül szervezeti szempontból jóval kedvezőbb állapotban vannak a mi egyházunknál, amely úgyszólván sehol sem található nagyobb s kizárólagosabb tömegben : azt a néhány szigetet, Zólyom, Liptó és Békés vármegyék némely járásait nem tekinthetjük impozáns tömegnek. Szétszórtságunk tekintetében qualitative (nem quantitative) körülbelül az unitáriusokkal vagyunk egyformák, akiknek azonban meg van az az előnyük, hogy 646 lélek jut egy anyaegyházra. Arányszámunk még kedvezőtlenebb lesz, ha arra gondolunk, hogy egyes városokban, legtöbbnyire anyanyelvi okokból két (Budapesten 5) evangélikus egymert megértette, hogy az ő drága anyácskájának élete nagy veszélyben van. Azután kivezette nénikéje a síró gyermeket és lefektette kis ágyába. Amint azonban a néni kilépett a szobából, Katica leszállt ágyáról, letérdelt eléje s kezeit imára kulcsolva, könyörgött: Én Istenem, add vissza az én édes jó mamámnak az egészségét; ne vedd el őt tőlünk, hiszen te jó vagy. Anyuskám mindig azt mondotta, hogy szeretsz bennünket. Óh, add azt az orvosságot, amelytől elmúlik a láz s melytől meggyógyul az én drága jó mamám. Jó Istenem, hallgass meg engemet!“ S amint ott térdelt Katica, megnyílt az ablak s egy tündöklő angyal jelent meg benne. Ruhája fehér, csillogó; két szárnya fényes, jóságos szemei szeretettel néznek le a gyermekre, míg kezében egy kis virágot tart. A virágnak öt a szirma s közepén gyémánt fénnyel csillog egy tündöklő harmatcsepp! S az angyal megszólal: „Katica! — szól — a jó Isten meghallgatta imádságodat. S mert mindig jó, szerető gyermek voltál, a te kezedbe adja édes mamád egészségét. Jól figyelj. Ez a virág, melyet kezemben látsz, meggyógyítja mamádat. Ha a harmatcseppet, mely középen fénylik, anyuskád homlokára ejted, akkor elmúlik tőle a láz és kedves beteged meggyógyul. De ez a virág csak egy helyen terem, az erdő közepén, a vízesés melletti barlangban. Neked magadnak kell érte menned, most éjjel, mert most a nap sugara fel nem szívja a harmatcseppet. Ha sietsz, úgy a holdvilág még bevilágít a barlangba s te megtalálod a csillagvirágot.“ így szólt az angyal s aztán eltűnt a fényes látomány. Katica felijedt ámultságából és fejecskéjében egymást űzték a gondolatok. „Most, éjjel, a sötét erdőben !“ Aztán ismét maga előtt látta fényleni a csillagvirágot és remegő hangon susogta: „meggyógyul, az én mamám meggyógyul tőle!“ És nem gondolkodott tovább egy percig sem. Gyorsan magára kapta ruháit, felhúzta cipőcskéit. Óvatosan, hogy meg ne hallják — haladt végig a folyosón — még egy ajtón át és most a kertben állott. Egy pillanatra megremegett szívecskéje — „ott, ott a bólint- gató óriás fa mögött, csupa fekete alak“ azután az ég felé tekintett és ajkai susogták: „adj erőt, jó angyalkám!“ — és már sebesen futott a kerten végig. A kis rácsoskapu mögött terül el az erdő. Magas vén fák, mint megannyi rejtelmes óriás, állnak egymás mellett s a CT'-O
