Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-10 / 19. szám
1913. május 10. Evangélikus Lap. 19. sz. 5. oldal ház van, amelyeket szervezet és egyházi munka szempontjából voltaképpen csak egy-egy egyháznak lehet tekinteni. Egészben véve az arányszám magassága a szétszórtsággal egyetemben egyik jele egyházunk gyengeségének, szemben a többi egyházzal. Erőtlenségünknek másik bizonyítéka a csonkagyülekezeteknek, a leány- és fiókegyházak nagy száma. Míg a 245 erdélyrészi evangélikus egyháznak 2 társ-, 12 leányegyháza és 14 szórványa van, addig nekünk 673 anyaegyházunk mellett 516 leány-, 646 fiókegyház és 312 szórvány gondozására kell ügyelnünk. A református egyházban 2048 anyaegyház mellett 100 társ-, 301 leány-, 299 fiókegyház és 304 szórvány található, az unitáriusoknál pedig 115 anyaegyház, 7 társ-, 58 leányegyház. A reformátusokkal való összehasonlítás akár a lélekszámot tekintve (evangélikus 1,125 000, református 2,621.000) akár az anyaegyházak számát (evangélikus 673, református 2048), a csonkagyülekezetek nagy számában rejlő tanulság fürkészésére indit bennünket s részint anyagi szegénységünkre, részint rendkívüli szétszórtságunkra utal. Kellő szervezet s kellő számú anyaegyházak mellett a csonkagyülekezetek nem jelentenek veszedelmet s pusztán az újabb kor követelményeihez simuló elhelyezkedésre kell létüket visszavezetni, de gondolkodóba ejt bennünket, hogy miért van éppen a mi egyházunk e tekintetben is a legkedvezőtlenebb körülmények között. Vigasztalást abban sem találhatunk, hogy a római katholikusok 3 860 anyaegyháza mellett körülbelül 16 ezer kisebb-nagyobb csonkaegyház van. Náluk ugyanis a csonkaegyházban élő híveket sokkal könnyebb megőrizni, sűrű lombok között egy-egy átcsillanó holdsugár mu-. tatja az utat — be — be a sötétségbe Katica megállott az erdő szélén. Szivecskéje hangosan dobogott, torkát összeszoritotta a félelem, míg ijedt tekintete rémülten kutatva nézett be a titokzatos homályba. Amott egy magas alak áll az útban s jaj! a távolból egy hosszú, fehér lény integet. Az erdő mélyéből titokzatos nesz hallik, susogás, sóhaj, egy egy panaszos sikoly. Katica egész testében érzi félénk szívecs- kéjének kalapálását. Mintha össze kellene roskadnia félelmében, remegő kezeivel megfogódzik a faágakon. De lelke előtt megjelen anyuskájának fájdalmas arca, hallani véli lázas lihegését és minden erejét összeszedve suttogja : „mamáért, mamáért“! És ime a félénk kis leány nem tétováz többé, gyors lábakkal fut be az erdőbe. A gyermeki szeretet győzött! Nem lát már ijesztő képeket maga előtt. A magas alak, mint lombtalan kiszáradt fa marad el az út mellett, a hosszú, fehér integető lény pedig egy fehér nyárfának fényes teste, melyet a hold világít meg s a szellő hajtogat. És tovább, tovább fut, mind mélyebben az erdő közepe felé. A lombok csendes suttogásából mindinkább részben a már említett okok következtében, részben mert az ő leányegyházaik legnagyobbrészt bent élnek a nagy katholikus tengerben, minden oldalról katholikus hatás alatt állnak, mindig közel van hozzájuk a katholikus erő és segítség, térben és időben egyaránt; különben is csonka egyházaiknak a nagy száma abban az okban találhatja magyarázatát, hogy az illető közigazgatási község — melyben leányház található — igen kicsiny és abban a célban, hogy lehetőleg az ország valamennyi községében legyen valamelyes róm. kath. szervezet. A gör. katholikusoknak ugyan 2.187 anya- és kb. 3.500 leányegyházuk van, de két körülmény, t. i. az egy tömegben való élés és a faji érzület a leányegyházak híveit is könnyen megtartja vallásuknak. Még kedvezőbbek a viszonyok a gör. kel. egyházban; itt ugyanis szintén szerepel a két vallásőrző és elkülönítő tényező: az összefüggő tömeg és a faji tudat, ezenkívül 2513 anyaegyháznak csak körülbelül 1100 leányegyházra kell gondot viselni. Mindkét egyház egyes főpapjai rendkívüli vagyon birtokában vannak. Az evang. egyház ellenben nem rendelkezik nagy vagyonnal, összefüggő, erős tömegei nincsenek, a faji érzület nincs összeforrva a vallásos érzülettel, tehát a szervezet hézagainak következményeit többszörösen kénytelen érezni Az, hogy a kormányzás magasabb fokán kedvezőek a viszonyok, mert 38 (48) esperességbe és 4 (5) egyházkerületbe tömörültünk (ref. 5 egyházkerület, 57 esperesség, unit. 1 egyházkerület, 9 esperesség, róm. kath. 22 egyházfő, 113 esperesség, gör. kath. 7 egyházfő. 104 esperesség, gör. kel. 10 egyházfő, 90 esperesség) már nem sokat segít a kedvezőtlen állapotokon. kiválik egy erősbödő morajlás, a vízesés csobogása. Arra tart Katica. A zaj mindinkább erősödik, mig végre kiszélesedik az út s a gyermek előtt áll a hold fényétől beezüstözötten a vízesés. A csobogó patak partján, mély sötét ijesztő üregét ott tárja fel a sziklabarlang. De Katicát már nem ijeszti semmi. Bátor léptekkel siet a barlang szájához és belép; a holdvilág sávja keskeny utat jelöl meg benne s ime, benn, a barlang alján, sugárzó fényességben áll egy kis virág. A virágnak öt fehér szirma s közepén gyémánt fénnyel csillog egy tündöklő harmatcsepp. Katica odasiet. Óvatos kézzel tépi le a virágot és halad vissza, hazafelé. Nem ijeszti már semmisem. Szívéből eltűnt legkisebb morzsája is a félelemnek. Sötét hajlongó fák, zizegő lombok mellett, mint megannyi jó barát oldalán — mintha repülni tudna, úgy siet Katica végig az erdő sötét útjain. Óh hogyne sietne! Hiszen kezében tartja boldogságát, édes mamájának gyógyulását! Elér a házhoz s befut a beteg szobájába. Mint liheg a drága mama, mily kínosan lélekzik, arca csupa tűz a gyilkos forróságtól. Katica odarohan, anyja fölé hajlik s a tündöklő gyémántcseppet a virág szirmaiból
