Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-03 / 18. szám

4. oldal.

Evangélikus Lap. 18. sz.

1913. május 3.

növekednünk. Többre kell vinnünk. Ami azonban nem jelenti a vallás megvetését, hisz minden ember szereti gyermekkorát.

A vallások örökös ellentétben vannak egymással. Az oka az, hogy a gondolkodás és nem az életnek az útján haladnak. Az emberek be akarták bizonyítani a vallásos igazságokat úgy, mint a mathematikai igazságokat. A mathematika megalkotta a vonal, a szög, a pont fogalmát és így dolgozhatott velük. A természet azonban nem ismer egyenest, négyzetet, kört. Sem a természettudományban, sem az igazság területén nincs mathematikai bizonyíték. Csak egy bizonyíték van : az élemény. A vallás területén az az igaz, ami az embert nem gondolkodásba, hanem más létbe emeli. Minden hitelv és hitvallás azonban a gondolkodás körébe esik; nem az élet és lét körébe. Gondolatsorok, hitelvek csak akadályok a vallások közt való békességhez. A világnézetekért való harc hóbort, melyben sok a komikum. Hisz az embert csak abban az állapotban szeretem, amelyben az én nézetemet fogadta el. Vagyis csak önmagamat szeretem. Mivel mindnyájunknak létre van szükségünk, azért csak a gondolatszabadság az egyedüli emberhez méltó állapot és mindenkinek megvan az a joga, hogy azt bennünk megtalálja. A szellem történetét mindig az vitte előre, hogy nagy lelkek függetlenitették magukat az uralkodó gondolatoktól és új utat kerestek, a maguk útját. Az emberiség minden nagyja azért volt gyűlöletes a vallás előtt és azért volt mindegyik vallástalan. Egyik sem annyira mint Krisztus. Azonban mindegyik, kiváltkép Jézus gondolatszabadságot teremtett maga körül és sokak számára, mert egyedül ez az alapja a lélek megbékülésének és

nek, emellett azonban odadobja a nőt a prostitúciónak. Hogyne, hiszen erre a társadalom férfitagjai őt nemcsak képesítettnek tartják, hanem ezt az intézményt, miután ők a házasságot kerülik vagy abban nincs örömük, nagyon is szükségesnek mondják és hatóságilag védik.

A világboldogító szocialisták közül sokan ezt a nyomorúságot ecsetelve, amely különösen a proletárnőknél nagy mérveket ölt, odáig mennek, hogy a nőnek teljes nemi felszabadítását, sőt a házassági intézmény eltörlését sürgetik.

Bebel szintén követeli a nő nemi teljes felszabadítását, de a házasság teljes eltörlését nem. Eszményei megvalósítását egy új társadalmi rend létesítésétől várja, melynek lényeges előfeltétele a magántulajdon megszüntetése. Ebben a társadalomban a házasság közönséges szerződés lenne, amelyet a felek minden percben biró és pap közbejötté nélkül megszüntet - hetnek.

Vájjon miben különbözik az ily viszony egy alkalmi egyesüléstől?

(Folyt, köv )

egyedüli állapot, mely méltó az emberhez és megfelel Istennek.

Gondolatszabadság mellett az új erkölcsiség vezet a valódi tökéletességre. Az új erkölcs csak embert ismer. Tudja, hogy az ember lélek, tehát a legmagasabb tökéletességű lény csirájában, hogy van egyetlen mindent átölelő lélek, akinek mindenki egyaránt kedves, egy apai szív, mely minden különbség nélkül, minden időben, mindenki előtt nyitva áll.

A jövendő erkölcse magasabban áll, mint a jó és rossz osztályozása. A lélek útjának első lépcsője volt, midőn jó és rossz cselekedet és embereket ismert. Mindenütt, hol a jó és rossz uralkodik, melegágya van a farizeizmusnak és képmutatásnak. Azért a jót és rosz- szat messze magunktól el kell hagynunk. Ma még egy vallás sincs, amely a jó és rossz erkölcsiségén felülemelkedett volna. Ha az emberiség valóban el akarja célját érni, akkor a vallásoknak el kell bukniok Az új erkölcs az igaz természetet iktatja jogaiba s az ember nem lesz kénytelen, hogy másnak mutassa magát, mint amilyen. A vallás a lelkeket meghatározott formák közé erőszakolja és az egyéni vonásokat elfojtja, de a gondolatszabadsággal és az új erkölccsel az ember kinő a formákból és minden azzá lesz, aminek igazán lenni kell: harmóniába olvad a lelkek összessége, melyben senki sem nélkülözhetetlen.

Az új tökéletesség és Jézus közt szoros vonatkozás van. Jézusnak a keresztyénséghez annyi köze, hogy a nevét adta oda, de nem a lényegét. Jézus környezetében a tökéletes gondolatszabadság uralkodott. Azt az igazságot hirdette: legyetek és lesztek tökéletesek, mikép a minden lelkek atyja, a ti mennyei atyátok is tökéletes, Az út pedig odáig olyan egyszerű: nincs szükségetek formákra, vallásra, magatok álljatok oda és mondjátok úgy, amint vagytok: jó atyánk a mennyben. A keresztyén felekezetek ennek a lényegét nem fogták föl. Innét a hajlandóság, hogy az emberek elfordulnak tőle. Krisztus-éhséget éreznek az emberek, amely elűzi őket a keresztyén vallástól, de viszi az igaz ember, az új erkölcs és annak nagy céljai felé.

A vallásos nehézségek mellett a társadalmi megkötöttség a nagyobb baj, amely akadályozza, hogy az emberiség a létnek magasabb formáját felöltse: a teljes szabadságot minden ember számára. A szabadság lényegét azonban megmagyarázni nem lehet. Az első fogalom róla a szellem ébredésekor alakult bennünk. Azért mentül közelebb jut az emberiség céljához, annál nagyobb a szabadsága. A hozzávezető út pedig a gondolkodás. Jézus is gondolkodni tanított. Senki sem élhet és lehet szabad más helyett, tehát senki sem veheti le mástól a saját gondolkodását. Jézus tanítványai nem tanokat vittek magukkal, hanem erőt, hirdették az Isten jóságát. Arra azután figyelni kezdtek az emberek, megtanulnak gondolkodni és kérdezősködni és a maguk lábán az Atya közvetlenségében járni.