Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-03 / 18. szám
1913. május 3. Evangélikus Lap. 18. sz. 5. oldal Kétségenkivül a szabadságnak sok nehézsége van. A kenyérkérdés, a függés stb. De az nem földi hatalmaknak lesz ajándéka, hanem egyes fejekből indul ki. Minden egyes ember mondhatja: ahol én vagyok, ott szabadság van. Senki sem kénytelen eltitkolni nézeteit gondolatait miattam. Mihelyt az emberek megtanulják, hogy mást úgy tiszteljenek és becsüljenek, mint saját magukat, akkor önrendelkezésüket, ami a szabadság lényege, arra fogják elhasználni, hogy maguk korlátozzák magukat és tökéletes legyen az, ami ma mint tör vény és szabály nagyon tökéletlen. A szabadsághoz való jutás legegyszerűbb módja, hogy nyitott szemmel nézzük véghetetlen nagyságát Istennek és az életnek, amely körülvesz. Járhatatlan helyeken keresztül visz sokszor az út a nagy cél felé: Isten gyermekeinek nagyszerű szabadságához. Az emberiség jövője kétségtelen a szabadságon, a tiszta lélek tökéletességén alapul... Távol való dolog volna a prófétálás kísérletét látni az emberiség jövője eme rajzában. Hiú ábrándozás és üres álomképek kergetése messze van a szerző tői. Ahelyett hittel és lendülettel tárja föl az ember egyéniségének értékét mely felülemelkedve a jó és rossz fogalmán, párton és tantéteieken a szellem tökéletességébe jut. A jövőben való optimizmusra a fejlődés gondolatának helyes értékelése vezeti. Érzéki tökéletességnél magasabb fejlődési fok a szellemi, az Istennel való közvetlen élet. Minden kialakulásnak ez a célja és vigasztalanul áll magában mindenki mindaddig, mig azt el nem érte. Ennek a tökéletességnek megfelelő forma a szabadság, amikor minden ember, mint a legmagasabb tökéletességű lény csirájában igazán kifejlődhet. A vallásról való fölfogása, egyoldalú meghatározású szűkkörű és félreértésre adhat okot, amikor Jézust korának legvallástalanabb emberének mondja s hogy a keresztyén vallásnak annyi köze van Jézushoz, mint a jezsuitáknak: a nevét adta oda, de nem lényegét. Persze a tekintélyszerű külsőségekben megnyilatkozó vallást érti, amellyel szembehelyezi az Istennek élő személyes átélését. Amikor egy korszakban az emberiség jövőjének képe tűnik föl, abban a legélesebb vonások a jelen legnagyobb; valláserkölcsi értékei. Mikor az ember nem farkas módjára (lupus lupo), hanem Istenként (Deus Deo) él. Mikor a bárány a farkassal lesz együtt, mikor az emberek szablyáikból kapákat, dárdáikból sarlókat csinálnak, egyik nép a másik ellen fegyvert nem fog és többé hadakozást nem tanulnak. Napjaink nyomorúságos anyagi és szellemi állapota közt a lelki, valláserkölcsi kincsek örök értékének lesz a hirdetője. „Az emberiség jövőjéről“ szóló elmélkedés. Lie. F. Ö. KÜLFÖLD. A poroszországi statisztikai hivatal megbízásából dr. Berger L. nagyszámú adat alapján vizsgálattárgyává tette a hivatás és a termékenység egymáshoz való viszonyát! Vizsgálatainak az az eredménye, hogy a születések számának a csökkenésénél sem a vallásosság, sem a materialisztikus életfelfogás vagy politikai szempontok, de nem is az élvezetvágy vagy könnyelműség játsszák a főszerepet, hanem egyéni elhatározáson alapuló momentumokon kívül leginkább gazdasági tényezők: az állás, szociális helyzet, asszonymunka, népbetegségek és alkoholizmus. Meglepő az a tény, hogy a gazdálkodók nemzetfenntartó tevékenysége mese, mert ezek a születéseknek csak 27% át adják, míg az iparűzőkre a születések 51%-a esik, vagyis abszolút többség. Egy más legendát is eloszlat Berger; azt t. i, hogy az iparűzés erkölcstelenné teszi az embert. Ennek is ép az ellenkezője áll. A törvénytelen szülöttek nagyobb része (32%) a mezőgazdasággal foglalkozókra esik, az iparüzőkre csak 21%. Az egyes családok átlagos termékenysége öt gyermek a mezőgazdaságnál, a bányászok, olvasztók fűtők és világítómüvek, kő- és földmunkásoknál. Más iparoknál a gazdasági állapotok nem kedveznek a nagyszámú családoknak. A kereskedőknél a gyermekek átlagos száma három, annál az osztálynál, melynek megélhetése a legbiztosabb alapokon nyugvónak látszik, a hivatalnokinál pedig csak kettő. A nemzetiség és vallás a gazdasági helyzet mellett csak másodrendű^szerepet játszanak. Jellemző még, hogy az önálló és vezető elemekre akár a mezőgazdaságban, akár pedig az iparban és kereskedelemben aránylag éppen egy harmaddal kevesebb születés esik, mint a munkásokra és segédekre. Emellett azonban az egyes kerületek és járások is a legnagyobb különbségeket mutatják a népesség összetétele szerint. A svájci reform, egyház és az alkoholizmus kérdése. Lapunk 12. számában található tudósítás kiegészítéséül a „Christliche Welt“ nyomán közöljük azokat a pontokat, melyekben a svájci református egyházak és diasporák képviselőiből álló értekezlet a zürichi egyháztanács kezdeményezésére állást foglalt az alkoholizmus ellen. A négy pontból álló határozat így hangzik: „1. A lelkészeket és az egyházi munkában segéd- kezőket felkérjük, hogy az alkohol-kérdéssel állandóan foglalkozzanak. Ha ezt a kérdést behatóan tanulmányozzák, a népet felvilágosítják, az ifjúságra prédikációkkal és a hitoktatás segélyével hatni igyekeznek, az emberek lelkiismeretét igyekeznek felébreszteni s mindenekelőtt ha önmaguk igyekeznek példát nyújtani, akkor remélhető, hogy az alkoholizmus veszedelmével sikeresen szembeszállhatnak. Az is jó volna, ha egy kézikönyv állna rendelkezésre, amit a konfirmandusok kezébe lehetne adni.
