Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-26 / 17. szám
1913. április 26. 3. oldal Evangélikus Lap. 17. sz. kálatok elvégzése is a lelkészekre háríttatott, amelyektől meg lehettek volna kímélve. A munkálatokhoz szükséges űrlapok egész halmazát küldte szét az e. egyház az egyes egyházkerületekhez. Ha aztán valamely kerületben a különféle nyomtatványokat egyszerre küldték szét a lelkészi hivatalokhoz, ember legyen aki rövidesen el tud igazodni közöttük ! Az űrlapok legnagyobb hibája, hogy bár rá vannak vezetve némely útbaigazítások, azok nem teljesek. Pedig azt tartjuk, hogy vagy egyáltalán semmi utasítás ne nyomassék az űrlapokra s akkor a kellő utasításokat a lelkészek közvetlenül kapják akár esperesüktől, akár püspöküktől, vagy ha már az egyetem nyomat arra útbaigazításokat, azok akkor teljesek legyenek, hogy a lelkészek azok szerint könnyen és gyorsan el tudjanak járni. 1. Ami az úgynevezett szükségletek kimutatási íveit illeti, több jelből arra kell következtetnünk, hogy ezen nyomtatványok úgy forma, mint tartalom szempontjából is egyszerűen a református testvérektől vétettek át, anélkül, hogy a mi tényleges viszonyainknak megfelelően átdolgoztattak volna. Több alrovat csaknem teljesen azonos, s a finom megkülönböztetések talán érthetők a reformátusok szempontjából, de a mi egyházi szervezetünk mellett feleslegesek s csak zavarba hozzák az ivek kitöltésére illetékes közegeket. A lelkészek korpótléka 1200 koronában vannak beállítva, holott a kormány is 1400 koronában tervezi azt. Az egyházközségi szükségleti ivek és az egyházmegyei valamint egyházkerületi „Kimutatási“ ivek az evangélikus lélekszámot az 1912. évi tényleges állapotoknak megfelelően kívánják feltüntetni. Ugyan honnét szerzik meg a lelkészek az 1912. évi kimutatást, amikor sok helyütt még az 1910. évi nél növelte Innen magyarázható, hogy a régi magyaroknál is kiváló szerepe volt a nőnek, nem volt a férj rabszolgája, hanem egyenjogú felesége. Általában véve azt tapasztaljuk, hogy ott ahol a többnejüség volt szokásban, a nő értéke kisebb volt. A többnejüség különösen a keleti népeknél volt és van szokásban és megtaláljuk azt a zsidóknál is. Az ótestamentomi mythus felfogása, amely szerint az Isten az asszonyt a férfi oldalbordájából vévé, úgy, hogy az csontjából való csont és testéből való test volt, megállapítja ugyan a két nem közötti egyenjogúságot, de azért Mózes III. k. 27. r. 3. és köv. verseiben mégis kevesebbre értékeli a nőt a férfinél, mondván : „Ha férfit kell becsülnöd, húsz esztendőstől hatvan esztendősig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint, ha pedig asszony-személy az, harminc siklusra becsüljed.“ Jézus a nőket nagyrabecsülte és szeretett velük társalogni. János evangéliumából (11. 5.) tudjuk, hogy „Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvénépszámlálás eredményeihez sem tudnak hozzájutni ? Vagy talán csak hozzávetőleges adatok szükségesek ? Viszont az egyházmegyei és egyházkerületi úgynevezett „összeirási“-ívek, amelyek e munkálatokkal kapcsolatosak, már nem az 1912. évi, hanem az 1910. évi nép- számlálás adatai alapján kívánják az evangélikusok lélekszámút feltüntetni. Nincs tájékoztatás nyújtva az iránt, hogy az egyházmegyék és egyházkerületek beállítsák-e a fedezeti rovatba az eddigi évi államsegélyt (közigazgatási segély), vagy sem ? (az egyházközségek az adócsökkentési segélyt beállítják), mert ha fedezetül állítják be, akkor az általuk kimutatott szükségleteken kívül a kormánytól kérelmezendő az egyetemes egyháznak és a kerületeknek eddig nyújtott évi államsegély összege is. Mit értsünk „A mai rendes szükségletben levő hiány“ alatt ? Talán a múlt évi pénztári hiányt? Vagy talán ehhez hozzászámítva az adóalapi segélyt ? II. Az adóalapi segélyért beadandó munkálat telesen azonos a négy év előttivel. Nem lehet tájékozást szerezni azonban afelől, hogy az egyházközségek beállítsák-e a normálköltségvetésbe a négy éven keresztül élvezett adóalapi segélyt, mint olyat, amelyre teljes összegben számíthatnak az egyházak a következő tíz évi ciklusban is, vagy pedig azt mint hiányt vegyék fel ? A mellékletek száma most még a vagyonkimutatással is megszaporittatott. III. A közalapadó új összeírása tárgyában kibocsátott ivek egyszerűen az 1902 évi minta szerint nyomattak ki s küldettek szét, holott más volt a cél az 1902. évi összeírásnál és más a cél most. Akkor kombinálva volt az egyházi teher kimutatása a hívek állami adójával. De jelenleg — miután a közalapadó az érvényben rét . . .“ Szenvedésének megkezdése . előtt még egy utolsó látogatást tett náluk, amikor is Mária drága kenetet töltött a fejére. A tanítványok ezt pazarlásnak mondták, Jézus azonban szívesen fogadta, mondván: „. . . az én temetésem idejére tartogatta ő ezt“. A bűnbánó magdalai Mária is hű követője volt Jézusnak és elkísérte őt a keresztfáig, ő volt azután Máriával együtt a feltámadás első tanúja és hirdetője. Magdolnából Jézus az evangélisták szerint 7 ördögöt űzött ki. A Cinquecento festői ezeket a nőket idealizálták. Mi nem tudunk többet róluk, mint amit az evangéliumok szűk szavai róluk elmondanak. Jézus tanításai a házasságról tisztultabbak voltak Mózes törvényénél. Amíg ez utóbbi megengedte, hogy a férfi elbocsáthatja feleségét válólevéllel, ha abban valami rútságot talált és megengedte a többnejüséget, Jézus csupán paráznaság okából engedte meg a válást (Máté 5. 32.) és a monogam házasságot ajánlotta azoknak, akik éppen házasodni akarnak, amidőn azt mondotta, hogy a férfiú elhagyván atyját és anyját és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy test.
