Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-26 / 17. szám
4. oldal. Evangélikus Lap. 17. sz. 1913. április 26. levő szabályzat szerint tisztán a hivek egyenes állami adója (ez időszerint a pótadó is ideszámíttatik) alapján vettetik ki (annak 72%-a) — egészen felesleges a hivek egyházi szolgálmányainak feltüntetését ezen űrlapokon kívánni. Egyáltalán ezen űrlapok kitöltése csaknem felesleges. Felesleges pedig azért, mert amire a közalapadó újbóli megállapíthatása szempontjából szükség van : „mennyi a hivek 1912 évi egyenes állami adója egyházközségenként egyénenként részletezve és összegezve?“, feleletet lehet nyerni az adóalapi rovatos ivekből is, amelyet úgyis kitölt majdnem minden egyház s amelyen a hivek egyházi szolgáltatásai mellett fel lesz tüntetve a hivek 1912. évi állami adója is! Csak az adóalapi segélyért esetleg nem folyamodó csekélyszámu egyházak köteleztettek volna kimutatni a hivek egyházi szolgáltatásainak mellőzése mellett a hivek 1912. évi állami adóját, de azon egyházakat, amelyek kitöltik az adóalapi rovatos íveket, igazán felesleges még azzal is terhelni, hogy a közalapadó íven újból összeírják a hivek egyházi szolgálmányait (amire itt absolute szükség nincs) és 1912. évi állami adóit. Azután ezen ívekre utasításul az van nyomatva, hogy azok szeptember 1-éig küldendők be kitöltve az esperesi hivatalokhoz. Igen ám, de az egyházközségek kimutatásait az esperességi gyűléseknek kell összegezniük és felülbirálniok, az esperességekkénti kimutatásokat pedig a kerületi gyűléseknek kell végleg össze - állítaniok s csak igy kerül az egész munka az egyetem elé. De ha az egyházközségek ráérnek szeptember 1-ig beküldeni ezen kimutatásokat, akkor post festa kerülnek ezen kimutatások az esperességi, illetve kerületi gyűlések elé, mert az esperességek nagyrészt már júniusban, a kerületek pedig már augusztusban tartják gyűlé(Máté 19. 5.) Máskor mégis tanításának tulvilági irányzatához; hiven azt kívánja követőitől, hogy hagyják el házukat és feleségüket, gyermekeiket és kövessék őt. A testi élet alacsonyabb értékelése és a túlsúlynak a tulvilági létre való fektetése, ez a keresztyén tan egyik alapvonása. Mégis félremagyarázták Jézus tanítását tanítványai és különösen a későbbi keresztyén egyház, midőn az ő tanítása alapján az ember nemi életét posványnak, a természetes szükségletek kielégítését bűnnek bélyegezték. Az amit ő a férfiatlanság tökéletes állapotáról állítólag mondott (Máté 19. 12.), eltekintve attól, hogy homályos volta miatt meg sem érthető, annyira ellenkezik Jézus humanizmusával, hogy igen jogosult az a kételyünk, hogy ezt a mondást a későbbi kor szerzetes irói a szűziességről való tanításuk igazolásául találták ki és adták Jézus szájába. Tény az, hogy mennél inkább távolodott el a keresztyén egyház az evangéliumtól, annál nagyobb fokban nyilatkozott meg az asketizmus és ezzel a nő megvetése és értékének leszállítása. Ezzel együtt azonseiket, minek következtében végleges elintézése az ügynek ezen utasítás mellett ez évben nem is remélhető, pedig 1913 december 31-én lejár a régi adózás és 1914-től már az új megállapítás szerint kellene adóz- niok az egyházaknak. Most már csak az egyházkerületek püspökeinek bölcsességétől függ, hogy mindezek dacára megtalálják az elintézésnek, oly módját, hogy egyrészt a lelkészek felesleges munkával ne terheltessenek másrészt a kimutatásoknak egységes alapon leendő készítése biztosíttassák, hogy így azután az egyetemes egyház előadói is ne az egyéni nézeteknek lenyomatait, de egységes szempontok szerint feldolgozott anyagot kaphassanak kézhez. Szigma. KÜLÖNFÉLE. Protestáns közös bizottság f. hó 25-én ülésezett a bizottság a deáktéri nagyteremben gróf Degenfeld József és Baltik Frigyes elnöklete alatt. A bizottság tagjai teljes számban jelentek meg. Előadó Sztehlo Kornél, jegyző Baksa Lajos volt. Az elhalt tagokról való megemlékezés után áttértek az ülésnek napirendjére. A boszniai tartománygyülésben a protestánsok képviseletére virilistának Schäfer Lajos, sarajevói evang. lelkészt ajánlották ; a hadügyminiszternek kérdésére, vájjon megengedett-e evangélikus és református tanulók közös vallásoktatása, azt felelte a bizottság, hogy kivánatos, miszerint mindkét felekezet tanulóinak külön oktatója legyen és csak szükség esetén és csak kivételesen alkalmaztassák közös vallásoktató. ban növekedett a közerkölcsök megromlása is. Jellemző, hogy az egyházi atyák milyen véleménnyel voltak a nőkről. Tertullian így kiált fel: „Asszony, neked mindig gyászban és rongyokban kellene járnod, a bün- bánat könnyeivel telt szemekkel kellene mutatkoznod, hogy elfelejtsed, hogy az emberi nemet tönkre tetted! Asszony! Te vagy a pokol kapuja!“ Szent Jeromos azt mondja: „A házasság mindig bűn. Amit tehetünk, az csak annyi, hogy megmentjük és megszenteljük.“ Origines így nyilatkozik: „A házasság szentségtelen és tisztátalan dolog, az érzéki élvezet eszköze.“ Sajátszerü, hogy az egyház a házasságot, ezt a szentségtelen dolgot mégis szentségnek minősítette. Ez a minősítés, úgy mint a coelibatus, sőt a keresztyén házasság monogam volta egyébként csak későbbi keletű. Még a IX. században is találkozunk a többnejüséggel. Egy 869-ben kelt rendelet megtiltotta a papoknak, hogy egynél több feleséget tartsanak. Nagy Károlynak, a legkeresztyénebb királynak egyszerre hat felesége volt. (Folyt, köv.)
