Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-26 / 17. szám

4. oldal. Evangélikus Lap. 17. sz. 1913. április 26. levő szabályzat szerint tisztán a hivek egyenes állami adója (ez időszerint a pótadó is ideszámíttatik) alapján vettetik ki (annak 72%-a) — egészen felesleges a hivek egyházi szolgálmányainak feltüntetését ezen űrlapokon kívánni. Egyáltalán ezen űrlapok kitöltése csaknem felesleges. Felesleges pedig azért, mert amire a köz­alapadó újbóli megállapíthatása szempontjából szükség van : „mennyi a hivek 1912 évi egyenes állami adója egyházközségenként egyénenként részletezve és össze­gezve?“, feleletet lehet nyerni az adóalapi rovatos ivek­ből is, amelyet úgyis kitölt majdnem minden egyház s amelyen a hivek egyházi szolgáltatásai mellett fel lesz tüntetve a hivek 1912. évi állami adója is! Csak az adóalapi segélyért esetleg nem folyamodó csekélyszámu egyházak köteleztettek volna kimutatni a hivek egyházi szolgáltatásainak mellőzése mellett a hivek 1912. évi állami adóját, de azon egyházakat, amelyek kitöltik az adóalapi rovatos íveket, igazán felesleges még azzal is terhelni, hogy a közalapadó íven újból összeírják a hivek egyházi szolgálmányait (amire itt absolute szükség nincs) és 1912. évi állami adóit. Azután ezen ívekre utasításul az van nyomatva, hogy azok szeptember 1-éig küldendők be kitöltve az esperesi hivatalokhoz. Igen ám, de az egyházközségek kimutatásait az esperességi gyűléseknek kell összegez­niük és felülbirálniok, az esperességekkénti kimutatáso­kat pedig a kerületi gyűléseknek kell végleg össze - állítaniok s csak igy kerül az egész munka az egyetem elé. De ha az egyházközségek ráérnek szeptember 1-ig beküldeni ezen kimutatásokat, akkor post festa kerülnek ezen kimutatások az esperességi, illetve kerületi gyűlé­sek elé, mert az esperességek nagyrészt már június­ban, a kerületek pedig már augusztusban tartják gyűlé­(Máté 19. 5.) Máskor mégis tanításának tulvilági irány­zatához; hiven azt kívánja követőitől, hogy hagyják el házukat és feleségüket, gyermekeiket és kövessék őt. A testi élet alacsonyabb értékelése és a túlsúlynak a tulvilági létre való fektetése, ez a keresztyén tan egyik alapvonása. Mégis félremagyarázták Jézus tanítását tanítványai és különösen a későbbi keresztyén egyház, midőn az ő tanítása alapján az ember nemi életét posványnak, a természetes szükségletek kielégítését bűnnek bélyegezték. Az amit ő a férfiatlanság tökéletes állapotáról állítólag mondott (Máté 19. 12.), eltekintve attól, hogy homályos volta miatt meg sem érthető, annyira ellenkezik Jézus humanizmusával, hogy igen jogosult az a kételyünk, hogy ezt a mondást a későbbi kor szerzetes irói a szűziességről való tanításuk igazo­lásául találták ki és adták Jézus szájába. Tény az, hogy mennél inkább távolodott el a keresztyén egyház az evangéliumtól, annál nagyobb fokban nyilatkozott meg az asketizmus és ezzel a nő megvetése és értékének leszállítása. Ezzel együtt azon­seiket, minek következtében végleges elintézése az ügy­nek ezen utasítás mellett ez évben nem is remélhető, pedig 1913 december 31-én lejár a régi adózás és 1914-től már az új megállapítás szerint kellene adóz- niok az egyházaknak. Most már csak az egyházkerületek püspökeinek bölcsességétől függ, hogy mindezek dacára megtalálják az elintézésnek, oly módját, hogy egyrészt a lelkészek felesleges munkával ne terheltessenek másrészt a ki­mutatásoknak egységes alapon leendő készítése bizto­síttassák, hogy így azután az egyetemes egyház elő­adói is ne az egyéni nézeteknek lenyomatait, de egysé­ges szempontok szerint feldolgozott anyagot kaphassa­nak kézhez. Szigma. KÜLÖNFÉLE. Protestáns közös bizottság f. hó 25-én ülésezett a bizottság a deáktéri nagyteremben gróf Degenfeld József és Baltik Frigyes elnöklete alatt. A bizottság tagjai teljes számban jelentek meg. Előadó Sztehlo Kornél, jegyző Baksa Lajos volt. Az elhalt tagokról való megemlékezés után áttértek az ülésnek napi­rendjére. A boszniai tartománygyülésben a protes­tánsok képviseletére virilistának Schäfer Lajos, sarajevói evang. lelkészt ajánlották ; a hadügyminisz­ternek kérdésére, vájjon megengedett-e evangélikus és református tanulók közös vallásoktatása, azt felelte a bizottság, hogy kivánatos, miszerint mind­két felekezet tanulóinak külön oktatója legyen és csak szükség esetén és csak kivételesen alkalmaz­tassák közös vallásoktató. ban növekedett a közerkölcsök megromlása is. Jellemző, hogy az egyházi atyák milyen véleménnyel voltak a nőkről. Tertullian így kiált fel: „Asszony, neked min­dig gyászban és rongyokban kellene járnod, a bün- bánat könnyeivel telt szemekkel kellene mutatkoznod, hogy elfelejtsed, hogy az emberi nemet tönkre tetted! Asszony! Te vagy a pokol kapuja!“ Szent Jeromos azt mondja: „A házasság mindig bűn. Amit tehetünk, az csak annyi, hogy megmentjük és megszenteljük.“ Origines így nyilatkozik: „A házasság szentségtelen és tisztátalan dolog, az érzéki élvezet eszköze.“ Sajátszerü, hogy az egyház a házasságot, ezt a szentségtelen dol­got mégis szentségnek minősítette. Ez a minősítés, úgy mint a coelibatus, sőt a keresztyén házasság monogam volta egyébként csak későbbi keletű. Még a IX. század­ban is találkozunk a többnejüséggel. Egy 869-ben kelt rendelet megtiltotta a papoknak, hogy egynél több feleséget tartsanak. Nagy Károlynak, a legkeresztyénebb királynak egyszerre hat felesége volt. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents