Evangelikus lap, 1913 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-26 / 17. szám
2. oldal. Evangélikus Lap. 17. sz. 1913. április 26. készeknek közvetlenül utalványozott korpótlékot, az egyetemes egyháznak a nem congruás lelkészek korpótlékára vagy hasonló célra „autonom“ rendelkezésre bocsátott a folyó félévre 83.007 koronát. A minister, íme! respektálja az autonómiát, szabad kezet enged az összeg felhasználására nézve. És mi történt? Az egyetemes egyház egy bizottsága a saját felelősségére, nem is törődve a sokszor hangoztatott lelkész-egyenlőség elvével, súlyosan megsértve az egyház autonómiáját, felosztotta a 83.007 koronát olyformán, hogy a segédlelkészeket és vallástanárokat teljesen elmellőzte és így azoknak evangélikus lelkészmivoltukat is tagadta. Reméljük és kívánjuk, hogy az egyetemes közgyűlés állapítsa meg a felelősséget a bizottsággal szemben és szolgáltasson igazságot a mellőzötteknek. Egyenesen az egyetemes közgyűléstől várjuk a sérelem orvoslását, mert a kultusministernek az az újabb rendelete, amely nyilván a római katholikus egyház segédlelkészeit tartotta szeme előtt s tizenöt szolgálati év után igér korpótlékot, az evangélikus segédlelkészek részére gúnynál egyebet nem jelent. És várjuk e sérelem orvoslását annál is inkább, mert erősen hisszük, hogy evangélikus egyházunk, amely rendi papságot nem ismer, addig, amíg az egyetemes papság elvét hangoztatja, TARC A. A nő társadalmi helyzetéről Folytatás. Irta és Pápán 1913. január 5-ón felolvasta: Sztehlo Kornél. A kultúra továbbfejlődésében az első lépést szintén a nőnek köszönhetjük. Az ősember kizárólagos foglalkozása, amelyből magát fentartotta, a vadászat volt és sok ezer esztendő telt el, mig a földmivelés első kísérleteire áttért. A nő volt az, aki a kőkorszak végén, körülbelül 8000 évvel Krisztus születése előtt, földmiveléssel foglalkozni kezdett. Az a nő, aki hegyes botjával elsőnek túrta meg a földet, hogy éhező porontyai részére a bevetett magból kenyeret teremtsen, többet tett az emberiségért, a kultúrában előbbre vitte azt, mint az ókor összes hódítói. Kimutatható, hogy még a cölöplakók korában is, amely kor 2000 évvel Krisztus születése előtt végződött, a nő volt az, aki, amig a férfiak vadászatra mentek, a veteményes kertet művelte és a földeket megkapálta. A régi görögök is nőt, nem tűrheti, hogy lelkészeit az állam minősítse, hanem éppen autonómiája és vallott elvei alapján köteles az egyenlő elbánást lelkészei részére biztosítani. /7#/// Ármin s.-lelkész ós vallástanár. Lelkész! irodai munkálatok az 1913. évben. Az 1913. esztendő súlyos teherként nehezedik a lelkészek vállaira. A munkálatok egész halmaza találkozott össze ez évben. Alig készültek el az egyházak számadásaival — ami főleg oly lelkészeknél akiknek egyháza több filiát számlál, nem kis munka és sok lelkész testvérünket egy hónapra is lekötötte — egymás után nyakukba zudul: az egyházi szükségletek összeírása az 1848: XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában megindítandó tárgyalásokhoz való anyaggyűjtés céljából s ha ezzel a nagy gondot és figyelmet igénylő munkálattal végeznek, már is belefoghatnak az adóalapi segélyek (rendes és rendkívüli) újbóli megállapíthatása céljából beadandó munkálatokhoz, vagy ha úgy tetszik, a közalapadó új összeírására vonatkozó munkához. Ugyan mennyi ideje fog jutni lelkészeinknek e rengeteg irodai munka mellett a lelkipásztorkodásra? Igaz, hogy nem minden év ennyire terhes s csak véletlen volt e munkálatok találkozása. De ha véletlen is volt, előre lehetett látni s gondoskodás történhetett volna a munkamegosztásáról, egyszerűsítéséről. Ellenkezőleg, nemcsak hogy ez nem történt, de még oly munDemetert imádták, mint a földmivelés és termékenység istennőjét. Abból az állapotból, hogy a nő volt a törzs megalkotója, hogy a nő körül csoportosultak a vérrokonok, mint egy törzsnek tagjai, a praehisztorikus népeknél az anyajog fejlődött ki, amely megelőzte az atyajogot, amelyet az ókor kulturnépeinél, a rómaiaknál, görögöknél és zsidóknál már erősen kifejlődve látunk. Bebel szerint, kinek „A nő és a szocializmus“ című munkája magyar fordításban is megjelent: „az anyajog uralma a kommunizmust, az emberek egyenlőségét jelentette, az atyajog felülkerekedése a magán- tulajdon uralmát és egyúttal a nő elnyomását és szolgaságát." A nőuralom ' alatt általában viszonylagos békességben éltek az illető törzsök és népek. A törzs megtámadtatása esetén a férfiakra hárult a vedelem kötelessége, amelyben azonban a nők is erőteljesen támogatták őket. A scytháknál, Herodot szerint, az asszonyok is részt vettek a harcban és a hajadon csak akkor mehetett férjhez, ha már egy ellenséget megölt. Ez a bajtársi viszony a nő értékét a hun-szittya népek-
